Bucky és Gabi meglehetősen jól elbeszélgettek. Igazán jól megértették egymást.
-Van kedved táncolni?-kérdezte Bucky.
-Félek, hogy holnap már nem állnál a lábadon.-mosolyodott el Gabi.
-Miért?-nevette el magát Bucky is.
-Mert szanaszét taposnám.
-Annyira nem lehetsz rossz táncos. Láttalak nemrég Stevevel táncolni, egész ügyes voltál.
-Oh, az Rogers érdeme volt nem az enyém.-nevette el magát.-Úgy látszik az évek alatt javult a tánctudása.-mosolyodott el ahogy a férfira nézett akiről beszélt. Sharonnal táncolt a parketten, szorosan egymáshoz bújva. Az arcáról pedig azonnal eltűnt a mosoly. Hirtelen cselekedetből megfogta az elé helyezett üveget és meghúzta.
-Jaj, ezt nem kellene.-próbálta megállítani a lányt, de Gabi továbbra is kortyolta kisebb nagyobb undorral az üvegben lévő italt.
-Ez valami szörnyű.-mondta ahogy lerakta az üveget. Majdnem a felét megitta már.
-Ebből szörnyű fejfájásod lesz holnap reggel.-mosolyodott el Bucky ahogy a lány arcát látta ami eltorzult.
-Azt meg is kell élni.-mondta ahogy felállt a székből.-Légy a táncpartnerem.-mosolygott a férfira.
-Előbb még azt mondtad szörnyű táncos vagy.-sétált felé Bucky.
-Akkor taníts meg táncolni...katona.-mondta ahogy a kezei a férfi nyakát átölelték.
-Nem vagy semmi Gabriella Scott. Már értem Steve miről is mesélt.-mondta ahogy a lánnyal lassan kezdett mozogni.
-Most ne beszéljünk Steveről.-mondta a lány ahogy próbálta kizárni a gondolatait a kapitányról. De rá kellett jönnie ez nem olyan egyszerű mint ahogy gondolta.
-Jól vagy? Elfehéredtél.-kérdezte Bucky ahogy megállt, biztosra menve hogy a lánynak nincs semmi komoly baja.
-Lehet egy kis levegő nem ártana.-majd Bucky segítségével elindultak a kertbe. Gabi mielőtt a fűre lépett volna ledobta a lábáról a cipőt.
-Te most mit csinálsz?-nézte a lányt aki boldogan táncikált a fűben.
-Gyere már.-szólt a férfira.
-Te tényleg eszméletlen egy nő vagy.-nevette el magát Bucky ahogy nem értette ez a nő milyen gyorsan képes a szívébe lopni magát. De értette a csapat is miért kedvelte meg a lányt ilyen gyorsan. Mert ő egy angyal.
Eközben az épületben folytatódott a parti. Sharon egy kis szünetet kérve indult rendbe rakni magát, így Steve a pultnál ült le. A szemei kerestek valakit.
-Kit keresel?-kérdezte Natasha.
-Gabi merre van?-pásztázta továbbra is a termet.
-A kis katona barátoddal töltötte az időt egy ideje.-válaszolta Natasha.
-Buckyval?
-Mintha a kert felé vették volna még előbb az irányt.-bökött a kert irányába a fejével. Steve pedig felállt a pulttól és egyenesen a teraszra sétált. Majd megpillantotta a párost aki önfeledten táncolt, kergetőzött mezítláb a fűben, mindent és mindenkit elfelejtve. 
-Sötétben táncolok, veled a karjaim között, mezítláb a fűben a kedvenc dalunk hallgatjuk....!-énekelte Gabi boldogan. Mintha tényleg kizárt volna minden gondolatot a fejéből.-Imádom ezt a dalt!-kiabálta Gabi a férfinak aki elfeledtette vele minden rossz gondolatát. Azonban a hirtelen zúduló eső megzavarva a páros kellemes hangulatát, rohantak vissza az épületbe.
-Milyen bolond időjárás ez.-mondta Bucky ahogy lesimította a zakójáról az eső nyomait.
-Hát ti merre jártatok?-kérdezte Natasha, ahogy közbe a szemével nézte Steve arcát ami mindent elárult.
-Levegőztünk.-válaszolta mosolyogva Gabi.
-Egészen...összehangolódtatok úgy látom.-folytatta Nat.
-Egész kellemes társaság Bucky.-mosolygott a férfira.
-Nekem sincs panaszra okom.-mosolygott ő is a nőre. Mintha Gabi elfelejtette volna az estére a kapitányt. A buli végéig a volt katona társaságát élvezte.-Köszönöm a meghívást. Remek buli volt.-mondta ahogy készült az indulásra.
-Örülünk, hogy eljöttél.-mondta Tony.
-Remélem, még lesz alkalmam találkozni veled Gabi.-nézett a lányra.
-Csak nem jó társaság voltam?-viccelődött a lány.
-Remek társaság voltál. Ez után a válasz után számíthatok egy igenre?
-Mindenképp.-mosolygott a férfira.
-Remek...akkor én megyek is.-hagyta el az épületet.
-Csak nem...?!-mutatott Tony a lányra és az ajtó irányába amin épp távozott Bucky.
-Mire célozgatsz?-nézett értetlenkedve Gabi.
-Csak én gondolom rosszul...hogy ti...?
-...egészen egymásra hangolódtatok.-fejezte be Thor.
-Remek férfi, remek társaság...mi a probléma?-mosolygott Gabi.-Megyek lefekszek.-mondta ahogy az emeletre vette az irányt minden szó nélkül elsétálva a kapitány mellett. Ahogy belépett a szobájába azonban képtelen volt visszafolytani tovább a gondolatait. Ennyi év után is, jöhet bárki...bármilyen tökéletesebbnél tökéletesebb férfi még mindig egyetlen egy férfiért dobog az a bolond szíve. Csak a probléma ott kezdődik, hogy az övé rég nem érte dobog.