Louis szemszög

Lefagyva álltam előtte, miközben ő előttem térdelt, ám most nem azért, hogy kényeztessen. Ez annál dúrvább! Talán túl sokáig hallgattam, mert láttam lassan megjelenni a szemében a könnyeket, s tudtam ha most felkel, az lesz az első, hogy legyint eggyet és azt mondja: Mindegy, hagyjuk. Hülyeség!
-Hazz... - suttogtam, már potyogtak a könnyeim. Ő csak várakozva nézett fel rám. Szeretem. Isten áldjon meg! Szeretem a fenébe is! Akkor meg mondj igent neki te állat! Ordította egy hang a fejemben.- Persze, hogy hozzád megyek! - sipítottam, majd térdre estem és megcsókoltam. Hangosan felsóhajtott a megkönnyebbüléstől.
- Azt hitten nemet mondasz..- suttogta.
- Hogyan is mondhatnék pont neked nemet, mikor mindennél jobban szeretlek?
- Nagyon nagyon nagyon szeretlek Lou! - mondta már a sírás határán. Összeölelkezve ülltünk a padlófűtéses parkettán, mikor egyszercsak elhúzódott- Majd elfelejtettem, tessék! - ezzel a piros kis dobozt is átnyújtotta.
- Ez mi? - kérdeztem vonakodva.
- Csak nyisd ki. - és kinyitottam.
- Egy kúlcs?
- Szeretném ha velem élnél. Ha nem kellene többé egymás nélkül lennünk... - motyogta.
- Holnapután segitesz átcuccolni? - kérdeztem somolyogva.
- Persze, de miért nem holnap? Én azt hittem...
- Ssssh, Hazzy. Holnapra meglepetésem van számodra. Karácsonyi ajándék gyanánt.
- Én nem is...
- Tudom. Tudom hogy nem ünnepled, de most az egyszer tégy kivételt a kedvemért, jó?
- Érted bármit, Kis csillag.

×másnap×

Reggel egy forró szeretkezessel ébredeztünk, majd megreggeliztünk. Közösen hosszú, forrófürdőt vettünk majd nagyjából délben felöltöztünk és kocsiba ülltünk. Persze Hazz vezetett. A legújabbkocsijával száguldoztunk az úton. A koromfekete Rangey szelte az utakat. Egy közeli pici kávézőban leülltünk egy boxba. Tachtikusan Hazzt az ajtónak háttal ülltettem. Hallkan beszélgettünk a jövőnkről és csomó már- már gusztustalanul romantikus dologról, amikor megláttam a két hölgyet belépni a kávézó ajtaján. Integettek, mire alig észrevehetően biccentettem.
- Hazzy, tudod, hogy mindennél jobban szeretlek, ugye?
- Persze,baba. Én is téged.- mosolygott.
- Épp ezért, különleges karácsonyi ajándékkal készültem a számodra.
- Azt hittem a tegnapi domináns Lou volt az ajandékom.
- Nem szex! - nevettem. - Hunyd le a szemed. - megette. Az asszony és a lány odasétáltak, megöleltek szépen csendesen, majd Harryvel szembe fordúlva megálltak mellettem.- Kinyithatod! - mondtam. Hazz ahogy meglátta az anyukáját és a nővérét, szószerint sírvafakadt. Azt kérdezgette, ezt hogy csináltam, majd felpattanva a nyakugba ugrott és őket ölelve zokogott tovább.
- Anyukám! Drága anyukám. Gemma! Én drága Gemmám! - alig lehett érteni mit mondd. Persze nem csak ő sírt, hanem mi is. A családja az ujra talalkozás miatt én pedig azért mert tudom, hogy mindennél boldogabb most. Talán boldogabb, mint mikor tegnap igent mondtam neki.