Louis szemszög

Egész nap anyuval és Lottival beszélgettem. Imádom őket, de sajnos keveset tudunk beszélni mert mind elfoglaltak vagyunk. Meséltem nekik Harryről és megbeszéltük, hogy a közeljövőben elutazunk hozzájuk. Ők sajnos nem tudnak pénz szüke miatt, de mi Hazzal megoldhatjuk, hogy átruccanjunk. Persze ezt még H-val is le kell beszélnem. És ha már Harry! El fogok késni tőle! Megbeszéltük, hogy nyolcra nála vagyok és megünnepeljük a szülinapomat. És nemsokára fél nyolc! Gyorsan lezuhanyoztam és teljes harcidíszben felkaptam a kocsikulcsom és kiléptem a házból. Ekkor olyat láttam, amit soha nem hittem volna. A házam előtt egy limuzin állt. A sofőr a kocsinak dőlve dohányzott, ám amint meglátott eltaposta a csikket.
- Jó estét, uram! Harry Styles küldött, hogy vigyem el a fiatalurat. -mondta, majd kinyitotta a hátsó ajtót és mutatta, hogy szálljak be. Vonakodva ugyan, de tettem a dolgom. Az út rövid volt ugyan, de annyira gyönyörű! Egész végig hallkan szólt valami mesés zene, az erdei útra beérve pedig csodás látvány fogadott. Az út melletti fák törzsei szines égősorokkal díszítettek voltak, s igy rajzolódott ki a havas út. Hazz hazához érvea soffőr kipattant és nyitotta nekem az ajtót. Harry már az ajtóban várt. Vigyorgott, ahogy meglátott, majd mikor odaértem, szenvedélyesen megcsókolt.
- Nagyon boldog szülinapot, Kis csillagom! - mondta, majd még egy csókot adott és bevezényelt. A házban épp csak hangulatvilágítás volt. Az étkező asztalon gyertya égett, amitől a szavam is elállt, olyan romantikus volt. Kihúzta nekem a széket, majd ő is leüllt, velem szemben. Mosolyogva biztatott, hogy lássak hozzá az ételhez, ha már egész nap ezzel szenvedett. Persze poén volt. Tudom, hogy imád főzni, ugyhogy egy percet sem szenvedett közben. Vacsora közben főként édes  semmiségekről beszelgettünk és arról, hogy az újévet már edesanyaméknál köszöntjük. Anyuék emlegetésénél kicsirdult egy könnycseppje, de férfiasan eltörölte és nem beszéltünk róla. Magam is tudom, mennyire hiányzik neki a családja. És tudom miért váltak szét.
Vacsora után a szobájában elfeküdtünk az ágyon és megnéztük a kedvenc romantikus filmemet, amit tudom, hogy végigunt de hősiesen ébren maradt és végignézte velem.
- Csillag, hunydd be a szemeid. - suttogta a fülembe a film végeztével. Szó nélkül tettem, amit kért. S mikor szólt, hogy kinyithatom, az ablak felé fordított, s megláttam a feldíszített erdei fákat. Néhány könnycseppem is kicsordult a tudattól, hogy ezt értem csinálta. Majd a következő pillanatban kihúzta az éjjeliszekrény felső fiókját, ahol óvatosan megjegyzem a síkosítót és gumikat tartja. Előhúzott két kis dobozkát. Mellém állt és átnyujtotta az aranyszínű apró dobozt. Amikor kinyitottam, nem is tudtam mit szóljak. Ránéztem elkerekedett szemekkel, ő csak elpirulva nézett rám.
- Ez az amire gondolok? - kérdeztem kételkedve.
- Tudod nem vagyok a szavak embere...
- Mondja ezt a dalszöveg író és énekes? -kérdeztem heccelve.
- Jó! Lou te vagy életem értelme. Az akiért élek és akiért egynap meghalok. Szeretlek! És szeretném, ha szerethetnélek úgy nagyjából életünk végégig. Kérlek engedd ezt meg nekem és mondj igent, amikor megkérdezem - s ekkor elém térdelt -, hogy hozzám jönnél?