Egy fekete hajú srác mellett találtam helyet, s miután illedelmesen megkérdeztem leülhetek – e, s ő engedélyt adott, mellé ültem.
- Szia, Zayn vagyok. – köszönt, mélyen a szemembe nézve.
- Harry. – ráztam meg a felajánlott jobbját.
Megkaptuk az órarendünket, majd már csengettek is. Az iskola udvarában foglaltunk helyet újdonsült barátommal, majd két másik fiú is odajött.
- Szia újfiú. A nevem Liam Payne.
- Harry Styles. – suttogtam. Kezet fogtunk, majd a másik fiúra néztem. Szőke tincseit rakoncátlanul fújta a szél, ám ő csak mereven bámult rám. Egy idő után a nyakamba ugrott, a nevemet sipítva. Kérdőn néztem a másik két kacagó fiúra.
- Harry, ú-úgy örülök a találkozásnak! Hatalmas rajongód vagyok! Kérhetek egy aláírást?
- Persze. De előtte elárulod hogy hívnak? – néztem rá huncutul.
- Persze... igen! Niall Horan vagyok.
- Szia Niall. - mosolyogtam rá gödröcskékkel. – Mire kéred az aláírást?
- Pi-pillanat. – vett elő egy alkoholos filcet és a telefonját. Alá firkantottam a telefontokját s kérésére készítettünk közös képet. Leült mellém és négyesben beszélgetni kezdtünk. Becsöngő előtt bementünk a folyosóra a termünk elé. Egyszer csak egy lánycsapat ment el mellettünk s engem felismerve rontottak hozzánk sipítozva.
- Atyaég! Ez Harry Styles! – sipítozta az egyik plasztikázott plázacica.  Egyik percről a másikra gyűlt körém majdnem fél iskola. Levegőt venni sem hagytak helyet számomra. Próbáltam őket hátrébb küldeni, de nem sikerült. Éreztem, amint az oxigén hiánya miatt szédülni kezdek, s szépen dőlök hátra. Becsuktam a szemem, várva a fájdalmas földre érést ám nem következett be. Gyanításom szerint valaki elkapott hátulról. Ezután képszakadás.