Harry szemszög

- Meg akarlak csókolni.
- Tessék?
- Basszus ezt hangosan kimondtam?! - temettem tenyereimbe paradicsom piros arcom. Egy darabig csak próbáltam levegőt venni. Ő sem szólalt meg. - Csak tudod van egy olyan érzésem, hogy te és én már csókolóztunk ezelőtt. - mondtam végül Louis-ra nézve. - De javíts ki ha tévedek. Tudod, olyan, mintha az az ember aki a baleset előtt voltam egy totál más ember lenne. Egy totál más ember, aki nem akarom, hogy vissza térjen. Nem akarlak vissza adni neki, mert te NEKEM kellesz és senkinek nem akarlak odaadni. Még a régi önmagamnak sem. - mondtam ki halál komoly arccal. Lou csak kitágult szemekkel nézett. - Nem tudom mi történt köztünk, ami miatt dühös lettél és ami miatt a dolog történt - mutattam a fejemre- de elmondásod szerint pusztán apróság volt, és ha a régi énem pusztán egy apróság miatt képes volt lelépni, akkor most légy az enyém, had mutassam meg, hogy én nem tünök el az első veszekedésnél. - csábos mosoly kúszott arcomra és a könnyes szemű férfire néztem. Megrázta a fejét és felkellt. Ahogy mellettem próbált elmenni, elkaptam a kezét, így kénytelen volt felém fordulni.
- Harry, kér-kérlek... - akadt meg, mely a sírasnak köszönhető. Szabad kezem a tarkójára helyeztem és lehúztam magamhoz és megcsókoltam. Rögtön viszonozta. Szerelmesen faltuk egymás ajkait. Lassa húztam az ölembe. Mikor helyet foglalt a karjait a nyakam köré kulcsolta, s a hajammal kezdett játszani.   Egy idő után eltávolodtunk egymástól.
-Louis, kérlek járj velem. - bólintott- Szeretlek, Lou.
- Szeretlek, Harry. - mosolygott rám. Ekkor a fejembe éles fájdalom hasított, mire oda kaptam a kezem és összeszorítottam a szemeim. Emlékképeeek villantak fel előttem.
"- Hazz! Gyere be. Nyitva az ajtó. Csak felöltözök és mehetünk.
- Felöltözöl? Ki volt nálad előttem?
- Ho-hogy? Nem! Senki! Csak lezuhany-- elnevettem magam"
~A    konyhában az asztalnál ülltem Lou- val szemben, felemeltem a poharat és belekortyoltam.
"- Kibaszottul szeretlek, Harry Styles."~
"- Én vagyok Harry.
- Ugyan ne hülyéskedj, Marcel!
-Nem hiszel nekem?
-Kellene?"
"- Mert szeretlek, Lou!
- Én is Hazz de most adj egy kis időt."

- Harry! Harry jól vagy? - szolongat a kékszeműm már kitudja hányadszorra. Csak bólogattam.
- Már emlékszem.
- Mire? - kérdez vissza.
- Mindenre. - néztem fel, egyenesen azokba a mesés szemeibe. - Tényleg megbocsátasz amiért nem mondtam el ki vagyok?
- Persze, Hazz. Én voltam hülye, hagytam, hogy egy kis semmiség közénk álljon. - elmosolyodott.
- Köszönöm, Boo. - megcsókoltam.