Harry szemszöge

- Oké, igazad van de ő nem tudja, hogy te vagy az. - mondta Z. Már épp válaszoltam volna szomorúan, de Louis odajött hozzánk.
-Mi a baj? Viszonzatlan szerelem?
- Tessék? - kérdeztem vissza értetlenül.
- Nem akartam hallgatózni, de hallottam amiket mondtatok.
- Öhm... igazán?
- Figyelj, idővel mindenkivel megesik, hogy nem szeretik viszont.
- Tudom.
- Szóval ne keseregj.
- Rendben, tanár úr.
- Nem is ezért jöttem. Csak kérdezni akartam, hogy van az apád?
- Öhm... túl lépett a rizikós szakaszon. Azzal, hogy Harry-t kiengedték, ismét nem érdeklem.
- Óh, értem. Sajnálom. - legyintettem. Kicsengedtek. Louis az asztalához sétált.

Louis szemszög

A terem lassan kiürült, miközben én meg a dolgaim pakoltam a táskába.
A helyiség teljesen csendes lett és csupán egy személy maradt bent. Zayn.
- Nos, tanár úr?
- Igen?
- Elment Harry-hez?
- Honnan veszed, hogy egyáltalán érdekel az a fiú? - kérdeztem, kerülgetve a forró kását.
- Ugyan már. Harry-t és Marcell-t összeköti a vér. Mindent elmondanak egymásnak, Marcell pedig nekem. Csak gondoltam az ön szájából is hallani kellene a helyzetet.
- Már megbocsáss, nem tartozok neked beszámolóval a történtekről.
- Ez talán igaz, de mégis, ha én nem mondom el önnek, hogy melyik kórházban van Harry, akkor soha nem lépett volna.
- Ez még nem jogosít fel, arra hogy kérdőre vonj.
- Mr. Tomlinson. Maga éppen olyan idióta, mint Harry.
- Hogy mondod?
- Csak annyi, hogy jól egymásra találtak. - elindult az ajtó felé. A táska lazán lógott a jobb vállán- Viszont látásra, Tanár úr!- nyomta meg a megszólításom.