Harry szemszög

-Szeretlek Harry Styles. Mindennél jobban beléd szerettem szóval ébredj fel, jó?- hallottam egy ismerős hangot. Louis? Miért van ő itt? Vagy... én hol vagyok? Lassan próbálkozom a szemeim kinyitásával, amely sikerül is, de rögtön visszazárom őket az erős fény miatt. Fel kell ébrednem! Elvégre Louis azt mondta szeret és sír, hogy kelljek fel. Na még egy próba és nem csukom vissza a szemeim. Látni akarom Louis-t.
Kinyitom a szemeim, bár a fény miatt behunytam volna de ellenálltam. A szipogó hang felé fordítottam a fejem és megláttam őt. Fehér, kissé áttetsző ingben volt, mely alól a tetoválásai majdnem kristály tisztán látszottak. Meseszép. Mégsem a felsőteste volt az amely vonzotta magához a még fáradt tekintetem. Hanem azok a barna tincsek melyek a szemébe hullanak, ahogy a padlót vagy a lábát bámulva zokog. Kezeivel a nadrágja anyagát markolássza. Nagy nehezen megmozdítom a szabad kezem s ráteszem az övére, amire felkapja a fejét s hangosabban felzokog. De most vélhetőleg örömében.
- Harry.... én... én sajnálok mindent. – megráztam a fejem – Most szólnom kell az orvosnak, hogy felébredtél. De vissza fogok jönni és ha leveszik a maszkod beszélgethetünk, jó? – bólintottam. Louis kiment a helységből, majd egy orvos és egy nővér jött be hozzám.
- Jóreggelt Mr. Styles. Örömmel látom, hogy felébredt és jól van. Fáj valamilye? – megráztam a fejem – A vizsgálatok szerint a tüdeje rendben van, szóval a maszkot levehetjük. – mondta majd a nővér -akinek biztos fáj mindig a háta (merthogy elég méretes mellei vannak a hölgynek)- levette a maszkom. Érdekes volt egy idő után először egyedül venni levegőt. – Holnaptól pedig elkezdhet magától enni is. Persze csak diéta keretein belül. – bólintottam, majd az orvos kiment, s Lou vette át a helyét.
- Nem kellett volna olyanokat mondanom. Nem is gondoltam őket komolyan. Csak féltem beismerni, a másságom, és miattam idekerültél. De... szeretlek. Meg tudsz nekem bocsátani?
- Persze – mondtam a nyelvem forgása nélkül. Fáj. Kibaszottul fáj a szám. – Lou... szeretlek.- mondtam elhaló hangom. Átölelt. Szorosan öleltük a másikat magunkhoz. Miután eltávolodtunk egymástól, a tarkójára tettem a kezem és magamhoz húztam egy gyors csókra, ám ő nem távolodott el tőlem, hanem szenvedélyes csókba invitált. Azt hiszem tényleg belé szerettem.