Fél napomba telt, hogy megszerezzem ennek az önelégült idiótának a telefonszámàt, hiszen szuper titkosan védik és nem adjàk ki akárkinek. Az orvosom, Joel csak ötödik hívásra érte el az edzőjét, aki szintén Miamiban tartózkodik. Először nem akarták megadni a telefonszámot, de mivel én voltam Collins ápolója, így kötelességük volt együtt működni. Mai napon délben ért véget a munkaidőm, ezért amikor időm engedte, beütöttem a papírra írt telefonszámot. Otthon voltam, egy törölköző volt a hajamon, hiszen frissen végeztem a fürdéssel. A szívem gyorsan zakatolt és izzadt a tenyerem. Izgultam, hiszen életemben most először fogom őt felhívni. - Ne legyél már beszari - helyet foglaltam a kanapén, miközben a hívás gombra nyomtam. Miközben ujjam remegett a képernyő felületén, nem vettem észre, hogy őrültséget követtem el.

- Dobd előre! Azt mondtam, hogy dobd előre, Charlie! - a pálya szélén próbáltam segíteni a csapatnak, de nem volt könnyű feladat, hiszen piszok rosszul játszottak. Felépülésem miatt az eltelt meccseiket nem láttam, viszont most ért az igazi pofon. Elhúztam az ajkam, amikor a Dophinsek egyik védője telibe tartolta az egyik játékost, aki hatalmasat zuhant. Ekkor mindenki megindult, hogy támadja a szabálytalanul játszó védőt. - Ne csináljátok már! Kyle, szólj már rájuk - idegesen a földhöz vágtam a sapkámat, hiszen ez a csapat teljes mértékben szét volt csúszva. Nem volt taktikájuk, nem volt egy erős irányító köztük és abban is biztos voltam, hogy nem beszéltek meg mindent a játék előtt. A fő edző lefújta a szabálytalanságot, ezért mindenki felállt a szokásos helyére. Adamnél volt a labda, terpeszben kiabálni kezdett és jelezte, hogy merre fogja dobni. - Peter szabadon van! Dobd Peternek! - próbáltam segíteni, viszont eltakartam a szemem, amikor Adamet fellökték és megszerezték a labdát.

- A kurva életbe! Én feladom - Kyle a földhöz vágta a sípot, majd szemöldökét ráncolva a kezemben tartott telefonra mutatott. - Csörögsz.

- Mi? - a telefont az arcom elé helyeztem, hiszen egy ismeretlen szám videó hívást kezdeményezett. Az esetek többségében nem szoktam fogadni az efelé hívásokat, viszont kiváncsi voltam ki kapta meg a számomat. A pálya szélén állva, fejemre helyeztem a baseball sapkát, majd fogadtam a hívást. - Induljatok már előre!

- Induljatok már előre! - lábam a földbe gyökerezett, amikor Chase Collins megjelent a kijelzőmön. Nem tudtam, hogy mi történt, ezért lefagytam. Pislogás nélkül figyeltem a férfit, aki napszemüvegben és fekete baseball sapkában állt és minden bizonnyal egy meccset figyelt. Pislogni is elfelejtettem, hiszen eddig a pillanatig el is felejtettem, hogy Collins ennyire jóképű. Ekkor a telefonba pillantott. Tudtam, hogy ő is lát engem, ezért a másodperc töredéke alatt a kanapéra helyeztem a telefont.

- A picsába! - tapogattam a fejemen található törölközőt.

- Ez mégis hogy történhetett? Törölköző van a fejemen... - a telefont közel helyeztem a fülemhez, hiszen nem tudtam eldönteni, hogy a vonal túlsó végén található nő mit csinál. Oldalra biccentettem a fejem, hiszen egy plafont videózott. - Nem hiszem el, hogy Chase Collins így látott engem... - a telefon megmozdult, majd egy fehér szőnyegre esett. Nem tudom, hogy melyik eset volt a jobb, hiszen most telibe láttam a nő...nem is tudom, hogy ez milyen szög akar lenni. - Istenem! Ez engem videóz? - kezével a képernyő felé nyúlt, közben a törölköző leesett a fejéről, a hullámos haja pedig vizesen omlott az arca elé.

- Mostmár értem, hogy gyerekként miért féltem a tévéből kimászó csajtól! - pislogtam szaporán, de ő nem volt vicces kedvében. - Kivel beszélek?! - kiabáltam túl a meccset.

- Alicia! - jött egy hang azonnal.

- Ki?

- Alicia Grey - válaszolta újra, viszont még mindig nem ugrott be a nő kiléte. Miután látta rajtam, hogy nem jutott eszembe, megrázta a fejét. - Alicia, akit ott hagytál a gimiben a bálon!

- Vagy úgy - húztam el az ajkam. Istenem! A dilis ápoló megszerezte a telefonszámomat.

Biztosra mentem, hogy szórakozik velem. Összehúzott szemekkel néztem, hogy előre pillant, majd beszélni kezd valakivel. Nem tudtam, hogy miről beszél, de biztos voltam abban, hogy véget akar vetni ennek a videó chatnek. - Figyelj! Be kell járnod az óráimra! - mondtam mérgesen.

- Őő, kedves Alícia, félő, hogy nem jó a tér elő - biztos voltam benne, hogy hazudik, hiszen láttam, hogy egy összegyűrt alufóliát helyezett a telefon mellé, ezért akadozva hallottam őt.

- Látom, hogy alufóliával zörögsz - motyogtam.

- Sajnálom, de nem jó a hálózat! Vissza hívlak ha újra otthon leszek, szép napot - és láttam az ujját, amivel bontotta, majd kinyomta a vonalat. Pislogás nélkül figyeltem előre, hiszen tudatosult bennem, hogy aljas módon lekoptatott engem. Azt hiszi, hogy engem annyira könnyű lerázni? Újra hívást kezdeményeztem, viszont most figyeltem az ujjam remegésére, ezért nem nyomtam félre. Chase Collins szinte azonnal felvette, a különbség csak az volt, hogy a háttérből hallani lehetett a szurkolók hangját. - Igen, tessék?

- Újra én! - idegesen az ujjaimat piszkáltam, közben felvettem a szőnyegre esett törölközőt.

- Hogy ki?

Ezt nem hiszem el! A felnőtt Chase Collins kicsit sem hasonlított a fiúra, akibe én szerelmes lettem, ezért elhúztam az ajkam. - Szívatsz? - suttogtam, ő pedig elnevette magát. Persze, hogy szívatott.

- Igen, de jó lenne, ha nem hívogatnál! - és azt hiszem, hogy nálam itt szaladt el a cérna. A szépen összekapart türelmem ebben a percben elfogyott. Felpattantam, csípőre helyezett kezekkel az ablakhoz sétáltam, majd elnevettem magam.

- Azt hiszed, hogy azért hívogatlak mert örömömet lelem benne? - pislogtam szaporán, a vonal túlsó végén pedig néma csend keletkezett. - Azért hívlak, mert az ápolód lettem és kurva nagy összeget fizetnek nekem, ha téged helyre pofozlak. Viszont ez nem fog sikerülni ha ezt fogod csinálni - kifújtam magam, aztán gyorsan folytattam. - A közös munkában nem lelem örömömet, hiszen ott hagytál a tudjuk, hogy hol es azóta és utállak! - miután befejeztem, hevesen süllyedő mellkassal vártam a választ, ami egy kis idő után érkezett is.

- Hé! Szedjétek már le róla! Szabálytalan! Állítsátok már le! - lehunytam a szemem, hiszen tudatosult bennem, hogy egyáltalán nem figyelt rám. Tompa zörgést és káromkodást hallottam. Szinte láttam magam előtt, hogy telefonját a padra, vagy a hülye fülétől távol helyezi.

- Idióta! - sziszegtem. - Miért hozott össze veled a sors?

- Mert az isten nekem szánt, bébi - elkerekedett a szemem, hiszen ekkor tudatosult bennem, hogy minden szavamat hallotta. Kétségbeesve az ajkamra helyeztem a kezem és azon gondolkoztam, hogy tudnám helyre hozni ezt az egészet. - Figyelj - sóhajtotta. - Elfogok járni az órákra, viszont azt nem ígérhetem, hogy fejben mindig ott leszek. Szétszórt vagyok. Fegyelmezetlen és az én életemben mindig történik valami. Nem ismersz, ahogy én sem téged. En bonyolult vagyok, hiperaktív, hülyeségeken kattogok és mindig van valami, ami elrabolja a figyelmem azokról a dolgokról, amikre koncentrálnom kellene. Szeretem mások dolgába ütni az orromat és nem félek kiállni magamért. Kétlem, hogy a közős munka gondtalan lesz.

Kifújtam magam, helyet foglaltam a kanapén, majd megrántottam a vállamat. - És ezzel mit tudok csinálni?

- Semmit, csak gondolom szólok, hogy jó fej legyek! De máskor nem leszek az.

- Bravó - motyogtam alig hallhatóan. - És most hálásnak kellene lennem?

- Igen?

- Hagyjuk! Eljössz jövő héten?

- Az a helyzet, hogy eléggé be vagyok táblázva..

- Collins! - szóltam rá hangosan. - Mi dolgod lenne?

- Nem avatlak bele a magánéletem rejtelmeibe.

- Nem a magánéleted érdekel.

- Tuti fix? - szórakozott tovább. - Miért van az, hogy minden nőt ennyire könnyű összezavarni?

- Jó lenne ha vissza vennél magadból - szóltam rá komolyan. - A felépülésed rajtam múlik - kijelentések után néma csend következett, ezért arra tippeltem, hogy megsértődött. A torkát köszörülte, majd így szólt:

- Ha azt hiszed, hogy bárkitől is függök, tévedsz - suttogta, majd folytatta. - És hibázól, ha azt hiszed, hogy igazodni fogok hozzád.

- Pedig fogsz - jelentettem ki.

- Tudod mit? - szinte láttam magam előtt, hogy ördögi vigyorra húzza az ajkát. A szemöldökömet ráncoltam, hiszen Collins bontotta a vonalat. Nem tudtam, hogy miért kapcsolt ki, viszont a lábam a földbe gyökerezett, amikor egy...selfit küldött magáról. Édes istenem! Az amerikai focisták miért rendelkeznek tökéletes külsővel? A pálya szélén állt, fekete baseball sapkát és sötét napszemüveget viselt, a zöld pólója pedig kiemelte a napsütötte, bronz bőrét. Nem a külsőn ragadt meg a szemem, hanem azon, hogy bemutatott a képen.

Idióta!