Minden össze zavarodott körülöttem. Kifejezetten csalódottan és tanácstalanul löktem be magam előtt a bejárati ajtót. A város szívében éltem, egy gyönyörű környezettel körülvett lakópark hatodik szintjén. A modern, luxus lakást akkor vettem bérbe, amikor felvettek a magán klinikára. Soha nem választanék más lakó környezetet, hiszen itt találtam meg önmagam. Nincs olyan luxus villám, mint Chase Collinsnak, viszont a lakásom annál szeretett teljesebb és eredetibb. Ha már szóba került...váratlanul ért a szőke hajú nő érkezése. Normál körülmények között nem mondanék ilyet, de jól éreztem magam vele. Minden kudarcba fulladt, amikor megjelent a soha nem látott nő. Nem felejtem el azt a keserűséget, amit akkor éreztem. És nem tudom, hogy miért, de fájt amikor megcsókolta. Elnevettem magam, hiszen idióta voltam. Tudtam, hogy Chase Collins nem egyszerű eset, hogy őt nem lehet kedvelni. Mindenki azt mondja, hogy önfejű idióta, egy gazdag focista, akinek ki van nyalva a segge. Viszont! Biztos van valaki a kényes focista mögött. Valaki, akit nem mutat meg mindenkinek.

Gondolataimból egy furcsa dolog zökkentett ki. A hűtőszekrényem tárva nyitva volt. Ismertek, tudjátok, hogy ugrok mindenre, ami számomra furcsa, és mindent kiderítek. Nem akartam a lehető legrosszabbra gondolni, de a szürke hűtőajtó takarása mögött állt valaki. Sötét volt, csak a hűtő világított, miközben valaki...a kajámat ette. Azonnal magamhoz vettem az egyik kupát, amit még gimiben kaptam. A története most nem fontos, hiszen egy betörő van a nappalimban. Az arany borítású kupát a magasba emeltem, hiszen ha ütni kell, akkor azt megteszem. Lassú, megfontolt léptekkel igyekeztem a nyitott hűtő mögé, közben az illető csámcsogott. Egy filmben éreztem magam, hiszen nem mindennapi dolog egy hívatlan vendéggel találkozni, aki felfalja a hűtőd tartalmát. Összeszorítottam az ajkamat, megtámasztottam magam a hűtő felületén, majd egy erős mozdulattal megütöttem a betörő fejét. Nem hallottam sokat, csak azt hallottam, hogy spanyolul kezd el beszélni. Spanyolul? Ó te jó ég! Szinte lassított felvételben láttam, hogy Omar hátra lépked, kezében pedig egy szelet sajtot tartott. Nem hittem a szememnek, ezért könnyes szemmel eldobtam a kezemben tartott kupát. Omar és én együtt végeztünk az orvostudomány karon, csak a fő suli befejeztével, ő haza költözött  Madridba, Spanyol ország szívébe. Azóta nem hallottam felőle, viszont most betörőt játszik az én nappalimban. Göndör fekete hajába túrt, arany gyűrűk csillogtak sötétebb ujjain, miközben leette a zöld galléros pólóját. Szeme furcsán állt, ezért arra tippeltem, hogy fájt neki. - Szent ég! Omar! Mi a jó istent csinálsz itt?!

- Szent égre mondom, hogy mindjárt meghalok! Kérlek, hogy a síromra borjút és steak húst tegyél, amit miattad nem tudtam megenni - azonnal helyet foglalt a kanapén, majd sziszegve előre hajolt. - Mi van veled, Alicia!? - pillantott a szemembe. Omar kifejezetten jóképű férfi, hiszen Spanyol származású; sötétebb bőr, eredeti göndör haj, és galléros ingek. Így tudnám őt jellemezni, bár soha nem figyeltem fel rá.

- Az elnézésed kérem, de mit csinálsz az otthonomban? Este kilenc órakor? - pillantottam a bézs színre festett falon található órára.

- Eszem? - kérdezte úgy, mintha ez nem lenne normális. Egy régi barát felbukkanása mindig új színt hoz az ember életébe. Főleg, ha egy erős ütés éri a fejét közben. - Inkább hozz valami jeget! Szét szakad a fejem - panaszkodott, mire ledobtam a táskámat, és bűnbánóan kinyitottam a frigó ajtaját.

- Hol van a kajám!? - emeltem fel a hangomat, de Omar nem válaszolt, hiszen el volt foglalva azzal, hogy fájt a feje. - Ha lemegy a duzzanat, mindent elmondasz nekem, Mr...

- Dr. - helyesbített. - Hívj nyugodtan Dr. Cedro Omarnak - motyogta alig hallhatóan.

Tehát orvos lett! Mi jöhet még ezután?

Valaki húzzon ki ebből a rémálomból, mert biztos vagyok abban, hogy felrobbanok. Szó nélkül, bejelentés nélkül megjelent a volt barátnőm! Valaki szórakozik velem? Mert ideje befejeznie, mert ez kurvára nem játék! Nem hittem a szememnek, amikor megpillantottam a lépcső korlátjánál. Pontosan ugyan úgy festett, mint azon a napon, amikor elhagyott engem. Hosszú szőke haja, feltöltött ajka és cicje kifogástalan volt, gyönyörű nő volt, de szívemre már nem volt olyan hatással. Robbani támadt kedvem, elküldeni őt a kurva anyjába, mert elhagyott és lelépett. Sokan utálnak engem, viszont nekem is sok problémám van. És ez a nő is a problémák közé tartozott. - Takarodj innen! - jogomban állt így beszélni, hiszen a lehető legundorítóbb dolgot tette velem. Nem megcsalt. De annál sokkal rosszabbat csinált. - Nem tudom hogy gondolod, de biztos nem az lesz, amit elterveztél - alkoholos poharamat az asztalra csaptam, félig töltöttem, majd beleittam. Jennifer jól tudja, hogy iszom, ha kihoznak a sodromból. Az együtt töltött évek alatt ezt is megtanulta.

- Chase - hangja lágy és érzéki volt. Annak idején ebbe a hangja szerettem bele. Viszont nem engedhetek neki.

- Amilyen gyorsan jöttél, olyan gyorsan is fogsz távozni! Fogd a bőröndöt és tünés - nem akartam tovább hallgatni őt. Nem érdekelt, hogy mit keresett itt, hogy miért jött újra a városba. Nekem csak az számított, hogy békén hagyjon. Nem volt már szükségem rá.

- Miért beszélsz így velem? Azt hittem, hogy szeretsz - röhejesen elnevettem magam, amikor kezét a szívére helyezte, zöld szemében pedig a könnyek úsztak. - Nem erre számítottam - olyan pillantással ajándékozott meg, mint annak idején minden eltelt nap. Csak a különbség az, hogy akkor szerelmes voltam, most nem vagyok. - Nem is hiányoztam neked.

- Ezt nagyon jól eltaláltad! Ne ülj már le a kanapémra! - figyelmeztettem, hiszen úgy viselkedett, mintha otthon lenne. Megsimította a kanapé felületét, majd a szemembe pillantott.

- Pedig sokszor ezen a kanapén szeretkeztünk. Minden éjszaka egymásé voltunk - elkaptam a tekintetem, hiszen éreztem, hogy ezt nem bírom sokáig. Nem akartam tudni, hogy miért jött, nem érdekelt, hogy mi történt. Gyorsan jött, annál gyorsabban fog távozni. - Az emlékek nincsenek rád hatással? Engem megölnek - szőke haja eltakarta a fél arcát, majd előre pillantott és kifújta magát. - Threwor kirúgott. Széttépte az eljegyzési papírt és kidobott a házból. Nincs lakásom, nem tudok hova menni - nem tudom, hogy sírjak vagy inkább nevessek. Nem bírtam a felgyülemlett dühvel, ezért elé léptem, ujjammal két oldalt megfogtam az állát, hogy a szemembe nézzen.

- Annak idején én is gyűrűt húztam volna az ujjadra, ha a sérülésem miatt nem hagysz el. Boldog voltál amikor úsztál miattam a pénzben, viszont szétszakítottál, amikor rosszra fordultak a dolgok. Amikor azt mondta az orvos, hogy talán soha többé nem tudok lábra állni, te fogtad magad és kiköltöztél Londonba. És imádom ezt a Threwor gyereket, hogy volt esze kirúgni téged - elengedtem az arcát, miközben elfordultam tőle. Annak idején ez a nő volt életem szerelme. A szívét, a lelkét akartam. Kötődni akartam hozzá, palotát teremteni neki. Szerelmes voltam. És mindenki tudja, hogy a szerelmes férfi csak a nőjét látja. Jennifer szeretett, de nem eléggé ahhoz, hogy a borús napokon is velem legyen. Sérülések követően szó nélkül lelépett és magamra hagyott a káoszban. Egyedül. Egyedül kellett szembe néznem mindennel. Egyedül küzdöttem, magamra voltam utalva. Szétszakította a szívemet, miközben a sérült testem a halálért könyörgött. Ő egy forduló pont volt az életemben. Éppen ezért szóba sem jöhet az, hogy újra az életemben tudjam őt.

- Életem legnagyobb hibáját követtem el akkor - suttogta alig hallhatóan. - Nem tudtam végig nézni. Nem tudtam végig nézni azt, hogy szenvedsz - ismertem, tudom, hogy mikor hazudik. Tipikusan az a fajta ember volt, aki csak akkor van veled, ha süt a nap. Elnevettem magam.

- Nekem nem tudsz hazudni, Jennifer - pillantottam hátra a vállam felett, majd széttártam a kezem. - Nem fogadlak vissza.

- Nincs hova mennem! - emelte fel a hangját.

- Van pénzed - bólintottam. - Vegyél ki magadnak egy lakást. De ha lehet akkor távol tőlem - helyeztem zsebre a kezem.

- De nem tudok kivenni egy lakást. Már nem megy olyan jól, mint annak idején - hallottam, hogy feláll, szinte éreztem, hogy felém sétál. Éreztem a jelenlétét, kezét a vállamra helyezte. - A segítségedre van szükségem. Egy éjszakát kérek. Holnapra elmegyek és kiveszek a belvárosban egy albérletet - lesütöttem a szemem, nem akartam tovább hallgatni őt, ezért védekezően feltettem a kezem.

- Jólvan! Csak fogd be a szád - suttogtam alig hallhatóan.

- Komolyan!? - kérdezte boldogan. - Megtennéd értem? - vele szembe fordultam, majd sóhajtva bólintottam. - Nagyon köszönök. Alhatok a te...

- Ne álmodj róla! - emeltem fel a hangom, a fekete kanapé felé pillantottam, majd a füléhez hajolva így szóltam; - Ez egyébként ez egy másik kanapé. Az előzőt kidobtam.