Mikor megláttam azt a fickót, hogy Alicia csuklóját fogta, eldurrant az agyam. Nem tudom, hogy mi történt velem, de bekapcsolt bennem egy ösztön. Védeni akartam őt. Nem voltam hajlandó megengedni azt, hogy valaki hozzáérjen. Ez egy íratlan szabály. Nálam legalábbis az. Senki nem érhet hozzá ahhoz, ami tetszik nekem, vagy magaménak érzem. Alicia természetesen nem egy tárgy, ezért nem is beszélhetek úgy róla, viszont szerintem sikerült férfiasan kezelni a helyzetet. - Köszönöm, hogy megvédtél - Alicia csillogó szemekkel foglalt helyet velem szemben, ezért rá pillantottam. Egy ilyen hosszú nap vége felé is gyönyörű volt. Hullámos sötétbarna haja kiemelte a szép arcát és a sötét szemét. Nem volt rajta smink, kihívó ruhát sem viselt, mégis gyönyörű volt. A mai fárasztó nap miatt meg sem kérdeztem hogy viselte eddig az akadályokat. - És hogy vagy? Nem vagy fáradt?

- Egy kicsit már az vagyok, de bírom még. Egy gesztenye püré kedvéért bármit megteszek - biccentette oldalra a fejét. - Készítik, igaz?

- Készítik. Ne aggódj - mosolyodtam el. Tényleg szívesen tettem. Egyetlen mosolya többet ér nekem mindennél. Egy-két hónappal ezelőtt nem mertem volna bevallani, küzdöttem volna az igazság ellen. Most viszont eljutottam addig a pontig, amikor már magamnak sem hazudok. Elvesztem benne, miközben ette az ételt. Észre sem vette, hogy titokban figyelem őt. Csillogott a szeme, halványan mosolygott és gondolkozott valamin. És nem hiszem el azt, hogy az érzéseim iránta ennyire megváltoztak. Az elején nem akartam őt, távol akartam maradni tőle. Távol, mert emléke csak fájdalmat és kínzó emléket jutatta az eszembe. Most felül kerekedett az iránta érzet mély gondolataim és az érzelmek.

- Te nem eszel? - kizökkentett a gondolataimból, ezért zavartan a tányéromra pillantottam. Az édes csirke steak burgonyával egészen finom volt, viszont Alicia minden figyelmemet elrabolta. - Milyen a csirke? - szinte lassított felvételben láttam, hogy villájával elvesz egy darab csirkét a tányéromról. Férfi létemre ezt mindig is utáltam. Számunkra az étel egy szent dolog. Ezért nem szeretjük, ha más is hozzányúl.

- Ne csináld már! Ezt ki nem állhatom! - jelentettem ki, ő viszont csak nevetett. - Miért van az, hogy ha akarnék sem tudnék rád haragudni? - a váratlan kérdés miatt félbe hagyta a rágást, majd nagyot nyelve megrántotta a vállát.

- Azért mert limitált kiadású vagyok? - vigyorgott.

- Az biztos - jegyeztem meg szúrós szemekkel.

- Most miért nézel rám ilyen csúnyán? - villáját a tányér szélére helyezte, közben oldalra biccentette a fejét, és rám figyelt.

- Inkább csak próbállak megfejteni - mosolyodtam el.

Chase nagyon jó beszélgető partnernek minősült, viszont félbe kellett hagynunk, amikor elsétált a recepcióhoz. A gesztenye pürét öt perc alatt megettem, viszont aggódtam Chase miatt. Bíztam a bácsiban, és abban, hogy nem fog átverni engem. Miután visszavittem a tányérokat, magindultam feléjük, mert a recepciós ablak előtt beszélgettek. Chase nem figyelt rám, ezért alaposabban megfigyeltem az arcát. Nem tudom, hogy a bácsi mit mondott neki, de az nem tetszett Chasenek. Közelebb léptem, hogy eltudjam csípni a beszélgetést. - Tehát azt javasolja, hogy biztonságosabb, ha ma éjszakára inkább itt maradnánk? - megkönnyebbülten próbáltam úgy csinálni, mint aki nem tudna semmiről sem. Felsóhajtottam, majd Chase vállára helyeztem a kezem. Ő a szemembe nézett. - Elég nagy vihart mondanak. Óriási széllökésekkel és szakadó esővel. A másik pedig az, hogy az autó kerekét ilyen időben nem tudom kicserélni, a videó felvételt pedig hálózati gondok miatt nem tudjuk megtekinteni - vörös halántékàt az ujjaival masszírozta, hiszen elég mérges és tanácstalan volt.

- Ha az úr azt tanácsolja, hogy biztonságosabb ha itt maradnánk, akkor szerintem nincs miről beszélni - Chase tágra nyílt pupillákkal meredt rám, ezért zavartan hozzátettem. - Úgy értem, hogy fontos a biztonságunk. Már elnézést, de viharban nem szívesen ülök be egy autóba. Ne adj isten kidől egy nagy fa és pont az autóra esik, akkor nekünk végünk - helyeztem csípőre a kezem. - Nem, nem! Szerintem legyünk okosabbak - fejeztem be bólogatva.

- Nem tudom, hogy mit tegyek - Chase gondterhelten levette a baseball sapkáját, majd beletúrt a hajába. Felék pillantott, szinte hallani lehetett, hogy kintről süvít a szél, az ablakok pedig beremegtek. Mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy tényleg nem lenne bölcs döntés ilyen időben autó szàllni - Szerinted?

- Én már elmondtam a véleményemet! - tettem hátra a két kezem, Chase pedig bólintott.

- Rendben. Kiveszünk egy szobát - vette elő a bankkártyáját. - Tényleg az lesz a legjobb - siklott felém a tekintete.

A tekintetében volt valami, amiben most először nem tudtam olvasni. Nem találkoztam még ezzel a tekintettel, ezért tanácstalan voltam. Némán ácsorogtam mellette, az ujjaimat tördeltem. Végig siklott rajta a szemem, megláttam, hogy ő is az ujjait tördelte. Összehúztam a szemem, megfigyeltem őt. Nem voltam biztos benne, de talán félt. Legalábbis tanácstalan volt, nem tudja, hogy mire számítson. De vajon mitől félt? Megfogalmazni nem tudtam és nem is értettem, hogy mitől vált ennyire tanácstalanná. A lépcsőn felfelé menet mögöttem sétált, de éreztem rajta, hogy nem tudja hova tenni ezt a helyzetet. Minden egyes lépéssel közelebb voltunk a szobához amit kaptunk, és ettől izgatott lettem. Gyomrom görcsbe rándult. Vár ránk egy szoba, ami össze fog zárni minket. Egy teljes éjszakára. Szívem gyorsabban kalapált, felléptem a lépcső utolsó szintjére. Jobbra fordultam, követtem a számokat és a kezemben található kulcsra pillantottam. Vajon mi fog történni? Mi fog történni, ha összezárnak minket egy teljes éjszakára? Talán benne is ezek a kérdések merültek fel, hiszen láttam rajta, hogy forognak az agytekervényei. Miközben a szoba felé haladtunk, én hirtelen megfordultam. Tanácstalanul a szemébe néztem, ő válaszolt az én szememre. Fáradtak voltunk, de a gondolataink egy hullám hosszon jártak. Megszorítottam az ujjaim között található kulcsot, tudtam, hogy mondanom kellenne valamit. Nagyot nyeltem, a tenyerem izzadt. Ő rezzenéstelen arccal figyelt, közben az ujjait mozgatta. Izgatott volt. Várt, de türelmetlen volt. Egy szoba. Neki és nekem. Egy éjszakára. - S...sajnálom, hogy így alakult. Tudom, hogy nem ilyennek tervezted el ezt a napot - széttártam a kezem, ő pedig némán hallgatott. - Nem gondoltam volna, hogy ennyi rossz dolog fog történni a mai napon.

- Miért, ez most rossz dolog? - fejével az ajtó felé biccentett, közben udvariasan átvette a kulcsokat. Rezzenéstelen arccal figyeltem, hogy feszülten megpörgeti az egyik ujján, közben engem figyel. Az arca mindenről árulkodott; kíváncsi volt, izgatott mégis volt benne egy cseppnyi bátorság. - Mert én ezt nem érzem annyira rossz dolognak - elsétált mellettem, majd a zárba helyezte a kulcsot. - De ha téged ez zavar, akkor aludhatok az autóban is...- nem engedtem, hogy befejezze. Mellé álltam, majd bátortalan mosollyal megcsóváltam a fejem.

- Dehogyis. Tökéletes lesz ez így - összefontam magam előtt a karomat, miközben elfordította a kulcsot a zárban. Hevesen dobogó szívvel figyeltem, hogy lassan belöki előttem az ajtót, majd előre enged engem. Kicsit nyelve sétáltam, ő a nyomomban volt. Kezével a kapcsolót kereste, viszont nem volt szükség világításra. A szobában olyan dolog fogadott minket, amire álmunkban sem számítottunk volna. Próbálom megfogalmazni, hogy mi történt. Én a szám elé tettem a kezem, Chase pedig rezzenéstelen arccal felvonta a szemöldökét. A kicsi szoba kellős közepén égő gyertyák voltak, egy hatalmas szív formát öltöttek, ez pedig szépen kiemelte a szoba falait. Közelebb léptünk, tekintetünk az ágyra siklott, ahol millió vörös rózsaszirom hevert. A gyertyákból kirakott szív és a francia ágyon található szirmok között kapkodtam a tekintetem. Az ágy mellett volt egy üveg pezsgő, egy kicsi tálba pedig egy csomag...mondanom kell, hogy mi? Könnybe lábadt a szemem. Egyrészt gyönyörű volt, életemben nem láttam még ennyire szépet. A romantikus világítás, a szirmok és a szoba hangulata azonnal rabul ejtett. Másrészt gyűlöltem magam, hiszen azt hazudtam a tulajdonosnak, hogy szerelmesek vagyunk. Istenem! Ez mind miattam történt! A tulajdonos elhitte a hazugságomat és titokban romantikus hangulatot varázsolt nekünk. Ó te jó ég!

- Ez meg mi?! - Chase a villanykapcsolóra ütött, ezért megszűnt a halvány világítás. Mikor a szemembe pillantott, azt sem tudtam, hogy mit mondjak, vagy csináljak. - Ezt komolyan gondolják?! - nagy léptekkel az ágy felé sétált, majd kezébe vette az üveg pezsgőt. - Te érted ezt? - széttárta a kezét, én pedig megrántottam a vállamat.

- Annyit tudok amennyit te... - csillogó szemekkel figyeltem a francia ágyon található rózsákat és a gyertyákat. - Bár be kell valljam, hogy gyönyörű - kézitáskámat a fotelbe helyeztem, majd felsóhajtottam. - Minden bizonnyal ez egy félre értés lehet - motyogtam alig hallhatóan.

- Persze, hogy az! - csattant ki.

- Miért vagy mérges?! - akadtam ki. - Ez bármikor megtörténhet! Nem értem, hogy miért lettél ennyire rideg.

- Egyáltalán nem vagyok rideg. De ellenben veled, én ezt nem találom annyira viccesnek vagy mókásnak - helyére tette a pezsgőt, majd megrázta a takarót. Az erős mozdulatlan köszönhetően a rózsaszirmok a padlóra estek. Pislogás nélkül figyeltem, hogy le takarítja az ágyat, majd eloltja a gyertyákat. - Inkább kellemetlen! - nem vártam meg, hogy tovább mondja. A mellék helyiség felé mutattam, majd felkötöttem a hosszú hajam.

- Elmegyek zuhanyozni. Az egész napon eső miatt átfagytam. Szükségem van egy kis melegvízre!

- Menj! - ingerülten az ajtó felé bökött, ezért biccentve megindultam felé.