Tudom, hogy elment az eszem. Visszautasítottam őt és nem hallgattam a szívem szavára. Ellent mondtam a testi vágyaimnak, a lelkem suttogásának, ez miatt pedig utáltam magam. Volt bennem egy apró belső hang, egy suttogás amely erősebb volt mindennél. Vágytam erre a nőre, szeretni akartam, de ez a hang meggátolt. Minden vágyamnak és gondolatomnak megálljt parancsolt, ezért nem tettem semmit. Lett volna esélyem. Annyi idő után elmondhattam volna neki, hogy szeretem. Elmondhattam volna, hogy mit csinál velem, hogy megbabonázott. Mégsem tettem. Egyszerűen csak hülye vagyok. Ezt nem kell szépíteni.

Reggel a szokásos időben ébredtem. A testem tudja, hogy mikor kell felkelni, ezért minden megszokottan történt. Arra viszont nem számítottam, hogy Alicia mellett ébredek. Szent szar! Ez a nő gyönyörű! Nem volt szívem felébreszteni őt, ezért hosszú másodpercekig csak néztem őt. Békésen aludt, mintha álmában mosolygott volna. Közel volt hozzám. Teste hője, és az illata megbabonázott. Felkeltette a férfias énemet, gondolatban teljesen mást csináltunk. - Te mindig csak bajt hozol a fejemre - sóhajtva megérintettem az egyik hajszálát, majd óvatosan simogatni kezdtem. Millió gondolat cikázott bennem, de nem tudtam, hogy mit érzek. Szerettem őt. Teljes szívemből. A szívem befogadta. És ezt már nem tagadom. De az eszem azt mondja, hogy nekem jobb nélküle. Hogy létezik ez? Az eszem miért nem akarja? Talán mert a múlt annyira bennem van, hogy mindig gátat szab a vágyaimnak. - Kicsinálsz, remélem tudod - megtámasztottam a fejemet, majd oldalra pillantottam és tovább simogattam a haját. A mi közös történetünk nem itt kezdődött. A mi történetünk sok évvel ezelőtt kezdetét vette akkor, amikor beléptem egy idegen osztályterembe. Emlékszem, hogy a nehéz táska lehúzta a vállamat, a tornazsákom madzagja pedig koszos volt. Úgy sétáltam be a tetembe, hogy közben mindenki engem figyelt. Senki nem szólt hozzám, csak csendben figyeltek. Gondolkoztak, hogy ki lehet ez? Honnan jött és miért nem láttuk eddig? Zavarban voltam. Féltem. Azonnal helyet foglaltam. Ekkor ismertem meg Aliciat. A többi gyerekkel ellentétben ő nem figyelt, nem méregetett. A gondolataiba volt merülve, már akkor egy álmodozó volt. A csillogó szemű kislány mellett ülve jobban éreztem magam, de minden új volt; az iskola, a tanár és a gyerekek is. Nem volt könnyű dolgom, viszont elengedtem magam, amikor ketten beszélgetni kezdtünk. Hogy miről? Mindenről, hülyeségekről. Filmekről, játékokról és a tanárokról. Alicia volt az első, aki befogadott, de nem az utolsó. Napról napra több barátom lett, szinte soha nem voltam egyedül. A szünetekben játszottunk, fociztunk, a lány pedig eltávolodott tőlem. Nem tudtam, hogy mi a baja, ezért az órákon sokszor piszkáltam. Ő csak elfordult. Piszkáltam, megint elfordult. Egy idő után abba hagytam, akkor először éreztem szomorúságot a szívemben. Talán nem a barátom? Nem vagyok neki már fontos? Egyszer téli szünetben apámmal elmentünk síelni, Alicia pedig rám írt. Esküszöm, hogy minden programot elengedtem csak azért, hogy vele beszélni tudjak. Ott akkor történt valami. Megfogalmazni nem tudom, de érdekelte őt, hogy mit csinálok. Sokat írtunk egymásnak. Közelebb kerültünk egymáshoz. Akkor jöttem rá arra, hogy ez a lány a kezdetektől fogva fontos volt a számomra. Mert ő volt az első, akit a szívembe engedtem. Ezt úgy tettem, hogy közben észre sem vettem. Akkor vettem neki egy ajándékot. Ő nem tudta, de szerelmem zálogaként ajándékoztam neki. Elég volt, hogy én tudtam. A titkomra pedig soha nem derült fény: kilencedikben szerettem bele a kislányba, aki most érett nőként a karjaim között alszik.

Alicia álmát valami megzavarhatta, ugyanis szemöldökét ráncolta, majd kinyitotta a szemét. - Jó reggelt - suttogva hunyorogni kezdtem, miközben a szemét dörzsölte, majd észhez kapott és gyorsan felült az ágyon. Haja kócos volt, az arca sima és úgy láttam, hogy kialudta magát.

- Jó reggelt - zavart pillantásokkal ajándékozott meg. Nyilván nem számított arra, hogy a karjaim között fog ébredni. Ez nemcsak zavarba hozta, de aranyosan meg is lepődött rajta. - Mikor ébredtél fel? - érdeklődött, közben a karját simogatta.

- Csak pár perccel előtted. Jól aludtál? - felhúztam a lábamat, majd kiroppantottam pár csontomat. Lassan el kéne mennem egy csontkovácshoz, mert durván be szokott állni a nyakam.

- Nagyon jól aludtam. Melletted végig aludtam az éjszakát - kislányos zavarában elpirult, ettől hevesebben kezdett dobogni a szívem. Alicia reggeli látványa elvarázsolt, és megbabonázott. Haja valóban kócos volt, de ez nem jelentette azt, hogy rosszul állt volna neki. Ellenkezőleg. Gyönyörű volt. Engedjem el magam? Legyek közvetlenebb? Közeledjek felé úgy, ahogy a szívem azt diktálja? Gondolva minden könnyebb, de csak a tettekben nyilvánul meg, hogy milyen nehéz is engedni a vágyaknak. - És te hogy aludtál? - haját a füle mögé tűrte, közben összehúzta a szemét.

- Csodásan - léptem közelebb hozzá, majd kezemmel megérintettem a haját. Nem tudtam, hogy mit csinálok. A mozdulataim és s gondolataim is szabad útra keltek. Ezen pedig nem lepődtem meg. - Mondtam már, hogy reggel is eszméletlenül gyönyörű vagy? - ajkamra pillantott, én megtámasztottam az arcát. Le kellett volna állnom, de megint nem tudtam. Az ajka, a pillantása, az illata egyenesen megbabonázott, és elvarázsolt.

- Chase... - oldalra pillantott, kerülte a tekintetem, miközben kinyitotta ajkát. Csak arra tudtam gondolni, hogy megcsókolom és lesz ami lesz. Nem érdekeltek a következmények. Jobban érdekelt ez a nő. Az, ahogyan rám néz és a szemével mindent elárul nekem. - Lehet, hogy lassan menni kell... - nem fejezte be. Ajkába harapott, szemöldökét felvonta és zavartan elnevette magát. - Jolvan - suttogta. Gondolkozott. De min? Hezitált. De miért? - Mi van köztünk? - kérdése nem ért engem váratlanul, hiszen én magam is gondolkoztam már ezen. A baj csak az volt, hogy a választ nem tudtam. Kifürkészhetetlen számomra ez a kapcsolat. Furcsa kötelék van köztünk. Ilyen kapcsolatot még nem tapasztaltam, ezért tanácstalanul álltam elébe. Barátok voltunk, mégis úgy viselkedtünk, mintha többek lennénk. Ezt nem mondjuk ki nyíltan, talán sokszor nem is gondolunk rá. Felvontam a szemöldökömet, nem tudtam, hogy mit csináljak. Menjek bele, beszéljünk róla, vagy meneküljek el, mint ahogy mindig tettem? Mert állandóan ezt tettem. A saját világomba menekültem, nem foglalkoztam azzal, hogy más mit érez, vagy gondol velem kapcsolatban. Ez nekem mindig jól jött, több bajtól is megszabadultam. Könnyebb volt. Könnyebb, legalább nem merülök fejest valamibe, aminek nem tudtam a végkimenetelét.

- Én... hívok egy taxit. Utána haza kéretem az autómat - halántékomra helyeztem a kezem, majd vállamat rántva az ajtó felé igyekeztem. - Nyugodtan készülődj, vagy pihenj még egy kicsit - szemében csalódás jele jelent meg, de nem akartam ezzel foglalkozni. Elég volt nekem a magam baja. Próbáltam nem törődni vele, figyelmenkivül hagyni ezt a furcsa érzést. Szótlanul csuktam be magam után az ajtót, majd lesétáltam a lépcsőn. A régi recepciós pult előtt sokan álltak, mert  itt volt legerősebb a wifi hálózata. Telefonomat a kezembe vettem, miközben többen is megszólítottak. Egy-két fénykép készítés után hívtam egy taxit, ami fél órán belül a fogadó elé érkezik. Szívem szerint vissza mentem volna hozzá a szobába, de az eszemre hallgattam. A szívem mindig is bajba sodort. Eddigi életem során a szívem miatt gyakran bajba keveredtem, ezért jobb nekem távol tőle.

- Kellemesen telt az estéjük? - a tulajdonos felesége megállt mellettem, és kiváncsi tekintettel fürkészett engem. Kuncogás közben az ajka elé helyezte a kezét, majd közelebb hajolt hozzám. - Bízom benne, hogy nem volt túlzás az a sok rózsaszirom. A párja mondta nekünk, hogy szeretne önnel egy romantikus estét eltölteni itt - azt hittem, hogy összekever valakivel, ezért idétlenül álltam előtte. Hogy mi van?! - Ezért a férjemmel úgy gondoltuk, hogy a gyertyák és a szirmok is hangulatosak lesznek majd.

- Elnézést, de szerintem összekever engem valakivel - csúsztattam zsebre a telefonomat. Oldalra pillantott, majd meglepődött.

- De hàt nem maga érkezett azzal a csinos, barna hajú nővel? - ekkor a lépcső felé mutatott. Követtem a mozdulatot, és megpillantottam Aliciat, aki lassan sétált le a lépcsőn. Aliciat nézve bólogatni kezdtem. - Na! Ő mondta, hogy egy romantikus estét szeretne eltölteni önnel! - kijelentése után szapora léptekkel elviharzott, én pedig tanácstalanul álltam a dolgok előtt.

- Ezt most nem értem - suttogtam magam elé. - Alicia miért kért volna ilyet? - tarkómra kulcsoltam a kezem, Alicia pedig felszegett fejjel elviharzott mellettem. Megfordultam, végig néztem rajta, majd a borostámat piszkáltam.

Romantikus este? Itt valami nem stimmel!