Egy átlagos, hétköznapi munkanapnak indult; reggel felöltöztem és minden szükséges dolgot az oldalt táskámba pakoltam. Mostanában szeretek hosszított vállra akasztható táskát hordani, ezért ma reggel sem bonyolítottam túl az öltözködést.
Sötét hajamat behullámosítottam, miközben a tükör előtt Chase szavai jártak a fejemben. Mosolyogtam de közben szomorú is voltam. Még mindig hihetetlen számomra az, hogy van egy gyereke. Ez több mint elképzelhetetlen! Chase Collins a maga módján gondoskodó és törődő is tud lenni, viszont nem tudnék elképzelni hozzá egy gyermeket. Még nem.

Miután kiléptem az ajtón, még csak nem is sejtettem, hogy milyen nap vár rám. Bár a szívem mélyén éreztem, hogy valami történni fog. Az ember ezt akaratlanul megérzi, és furcsa liftezést érez a hasában. Nem akartam az érzéssel foglalkozni, inkább a klinikára belépve azonnal a munkámra koncentráltam. Reggelt a kávéautomata mellett kezdtem, miközben két kollegámmal beszélgettem. Charlie és Nathan is az újszülött osztályon vannak, ezért ritkán futok össze velük. Mindketten egy erős fekete kávéval kezdték a reggelt, hiszen még fáradtak voltak. Ezt magamról is elmondhatom. Egész éjszaka Collins és a hülye mosolya járt a fejemben. Hihetetlen, hogy milyen hatással van rám. Gimis koromban tanultam meg, hogy milyen az igaz szerelem; nem ismer lehetetlent és nincsenek határai. Szárnyal, néha pedig levisz a lejtőn. Chase nem egy hétköznapi ember, ezt mindenki tudja. Focista, határozott, nagyképű és néha túlságosan nagy az önbizalma, de mégis lehet őt szeretni. Érti valaki ezt? Beleszerettem abba ahogyan beszél. Megszerettem a selymes, mégis férfias hangját. Tetszik, hogy mindig baseball sapkát visel. Tetszik, hogy a sport nadrág mindig feszül az izmos fenekén. Imádom, hogy ahol felbukkan, ott mindig parfüm felhőt hagy maga után. Vonzódom a bronz színű bőréhez, és elrabol a pillantása. Egyszerűen csak a rabja vagyok, ez ellen pedig nem tudok tenni.

Ahogy mondtam...unalmasan indult a reggelem, a délután viszont az ellenkezője volt. Fáradtan léptem ki a klinikán, viszont egy telefonhívás teljesen kizökkentett. A szemöldökömet ráncoltam, hiszen idegen telefonszám hívott. Nem akartam felvenni, viszont egy belső hang azt súgta, hogy jobban járok ha ezúttal kivételt teszek. Az eső szemerkélni, majd egy szempillantás alatt zuhogni kezdett. Beljebb léptem, majd kihangosítottam a telefonomat, hogy mindent halljak. - Haló?

- Alicia? Én vagyok az, Jennifer - a szürke gomolyfelhők felé pillantva felsóhajtottam, hiszen eszembe jutott, hogy megadtam egyszer a telefonszámomat neki. A hirtelen jött viharnak látszó zivatar miatt kicsit hangosabban beszéltem.

- Szia! Miért hívtál?

- Figyelj, vészhelyzet van! Itthon vagyok, viszont Chase az árvaházba tart! Nem mondta, viszont süteményt és játékokat cipel a kocsihoz. Megnéztem, hogy melyik árvaházba szokott járni, hiszen sok bejegyzés van róla a Twitteren - félbehagyta, majd folytatta. - És beigazolódott amitől annyira féltem. Oda megy, ahol a fiam van.

- És? - csak ennyit kérdeztem, hiszen nem tudtam, hogy erre mi lenne a megfelelő válasz. Mi baj lehet abból, ha elmegy az árvaházba? Chase nem tudja, hogy a baba akihez járni szokott, az ő fia.

- Mert nem lehet a baba közelében! Őszinte leszek - suttogni kezdett, ezért beléptem a fotocellás ajtón, hogy jól halljak. - Nem gondoltam volna, hogy a segítségedet kérem, de kérlek - suttogta kétségbeesve. - A volt férjem küldött egy digitális fényképet, amin én szerepelek. A képen jól látszik, hogy belépek az árvaház ajtaján! - mondta ijedten. - Megfigyelheti a helyszínt! Chase nem mehet oda, érted?! - a szívemre szorítottam a kezem, hiszen nem akartam elhinni azt, amit hallok. Nagyot nyeltem, majd válaszoltam;

- Mióta figyel téged, Jennifer?

- Nem tudom! Eddig nem adott hírt magáról! Viszont most egyértelművé vált számomra az, hogy megfigyeltet! És tudja, hogy szoktam látogatni a babámat - mondta hüppögve. - Chase nem mehet oda, Alicia!

- Jól van! Értem én - tűrtem a fülem mögé egy tincsemet. - Figyelj! - agyaltam, hiszen muszáj volt kitalálom egy tervet. Soha nem voltam a rögtönzések embere, viszont most szükségem lesz egy terve! Méghozzá minél hamarabb! Az ujjam szélét rágcsáltam, összefontam magam előtt a kezem és felsóhajtottam. Nem tudom, hogy ebből mennyi igaz. Viszont tudom, hogy nem kell igaznak lennie ahhoz, hogy őt féltsem. És el kell intéznem, hogy Chase ne jusson el az árvaházba! - Megyek oda! Beszélgess Chassel, maradjon még egy kicsit. Kitaláltam valamit.

- Rendben! Nagyon köszi! Akkor feltartom - gyorsan bontotta a vonalat, én pedig leintettem az első taxit, amit megpillantottam.

- Furcsán viselkedsz. Nem szoktál ennyire titokzatos lenni - az árvaházba készültem, hiszen jobb dolgom nem akadt a mai napra. Miután beszéltem a beteg fiú szüleivel, elküldtem a támogatói pénzt, amit szinte sírva fogadtak el. Megígértem nekik, hogy jelen leszek a fiú műtétjénél és imádkozni fogok érte. Miután letettem a telefont, elhatároztam, hogy elmegyek az árvaházba, hiszen nem volt jobb dolgom. Miközben az autóba pakoltam, esni kezdett, de ez nem tántorított vissza. Bár nem ez volt a legfontosabb dolog ami elrabolta a figyelmemet. Jennifer nagyon furcsán viselkedett. Ismertem mint a saját tenyeremet, ezért biztos voltam abban, hogy valami nincs rendben. Megrögzött tekintettel a kanapén ült. Hosszú perceken át bámulta a telefonja sötét képernyőjét, közben a körmét rágta. A vak is észrevenné azt, hogy stresszes, hogy valamiért nem kiegyensúlyozott. Mivel nem válaszolt, megálltam mellette.  - Azt mondtam, hogy furcsán viselkedsz. Hé! - kezemet meglóbáltam előtte, ő pedig elkerekedett szemekkel a fejét rázta. Kettő pislogás között elmosolyodott.

- Ó! Én csak elbambultam - felhúzott térdét átkarolta, majd végig nézett rajtam. - Nem szeretnél inkább itthon maradni? Nagyon esik! - fejével a kert felé biccentett, hiszen időközben zuhogni kezdett. Nem akartam itthon maradni. Hiányoztak a gyerekek, és hiányzott az újszülött baba is. Tudom, hogy a gyerekek szomorúak ha rossz idő van, ezért mindenképpen meg akartam őket lepni. - Nézhetnénk valamit a Netflixen - ajánlotta fel, én viszont fejemre nyomtam a baseball sapkát, majd magamra húztam a fekete vízlepergetős kabátomat.

- Nem, én elmegyek. De te nyugodtan néz valamit, kapcsolódj ki! - ráncoltam a szemöldökömet. Láttam rajta, hogy mondani szeretne még valamit, én viszont az ujjamon pörgettem az autó kulcsát, majd megindultam a bejárati ajtó felé. Kint zuhogott az eső, de ez nem tartott vissza. Nem akartam egy esős napon Jennifertel egy lakásban lenni. Elviselni nem tudom a társaságát, a közös tévé nézés pedig elképzelhetetlen a számomra.  Lenyomtam a kilincset, majd a karórámra pillantva kiléptem az ajtón. A nagy hévnek köszönhetően nem pillantottam magam elé, ezért a lélegzetem is elállt, amikor neki mentem valaminek. Előre pillantottam, majd szinte lassított felvételben láttam, hogy (citromsárga esőkabátban, és piros gumicsizmában) megfordul valaki, majd szembe találom magam az illetővel. Annyira meglepődtem, hogy pislogás nélkül néztem Alicia szemébe, akinek arcába lógott az idétlen(citromsárga?!) kabát kapucnija. Hirtelen nem tudtam, hogy mit mondjak. Előttem állt ebben az óvodás ruhában. A szeme csillogott, a sötét haja pár tincse vizes volt, ő pedig aranyosan rám mosolygott. A szemöldökömet ráncolva a füléhez hajoltam. - Alicia, mit csinálsz itt ebben a ruhában?! - nevetségesen aranyos volt az esőkabátban és a csúnya piros csizmában. Ritkán találkozok Alicianak ezzel az énjével, ezért kíváncsian a csípőmre helyeztem a kezem. - Szóval, mit csinálsz? - ekkor zavartan oldalra pillantott, én pedig követtem a tekintetét. Pontosan úgy nézett ki, mint aki óriási marhaságot fog hazudni. Ekkor elmosolyodott.

- Igazából azért jöttem, hogy kérdezzek valamit - kezével megigazította a kapucnit, miközben a cserepes virággal szemezgetett. - Hol vetted ezt a gyönyörű vázát? - pislogás nélkül pillantottam az egyik cserép felé. Nem akartam elhinni, hogy ezért jött.

- Azért jöttél, hogy ezt megkérdezd? - kapkodtam közte és a virág közt a fejem.

- Igen! - vágta rá határozottan. - Otthon eszembe jutott, hogy ültetni szeretnék. Új hobbi - minden mondata közben a szeme elé lógott a kapucni, ezért úgy döntöttem, hogy megfogom. Kézfejemhez ért a vizes haja, ezért miközben közelebb hajoltam, ő gyorsan folytatta. - És eszembe jutott, hogy neked nagyon szép virág vázáid vannak. Ezért eljöttem, hogy megkérdezzem azt, hogy hol szoktad venni őket - a szemembe, majd a számra pillantott. Én is így tettem, bár nem tudtam figyelmenkivül hagyni ezt a hülye kifogást.

- És mind ezért képes voltál szakadó esőben eljönni hozzám? - nevettem, de nem akartam őt megbántani, ezért a szám elé tettem a kezem. - Remélem nem hiszed, hogy én ezt beveszem - elvettem a kezem, majd az esőbakát zsebébe helyeztem. Alicia csillogó szemekkel figyelte minden mozdulatomat, közben összefonta maga előtt a kezét. - Szóval, halljam! Miért jöttél?

- Most mondtam el, Chase - tárta szét a kezét. - Virágültetéssel kapcsolatban a segítségedet szeretném kérni! Nem tudom, hogy mibe ültessem a...

- Milyen virágokat szeretnél ültetni? - kezemet megtámasztottam a fal szélén, ő pedig félbe hagyta amit elkezdett. Ilyen jellegű kérdésre nem számított, ezért elkerekedett szemekkel oldalra pillantott. - Mert gondolom mindent kitaláltál már, igaz?

- Igen - pirult el zavartan. - Öhm, nos - nyelt egyet. - Kecsketulipánt!

- Hogy tessék!? - nevettem el magam. - Olyan virág nem létezik! Kizárt dolog - nem tudtam, hogy ez a nő bolond, vagy hátsó szándékkal érkezett. Valami biztos, hogy hajtotta őt. - Te bolond vagy!

- Jól hallottad! Kecsketulipánt szeretnék ültetni!

- És hogy néz ki ez a kecsketulipán? - biccentetten oldalra a fejem, ő pedig megrázta a fejét.

- Neked mindent tudnod kell!? - háborodott fel. Úgy döntöttem, hogy nem hallgatom tovább ezt a hülyeséget. A fejemre húztam a kapucnit, majd megindultam az autó felé. - Hé! Várj! - meglepődtem amikor utánam futott és megállt az autó mellett. Az eső zuhogott, ezért hangosabban kellett beszélni, hogy halljuk egymást. - Hova mész? Én is veled megyek!

- Az árvaházba megyek - bólintott, mire kinyitotta az ajtót és egy szempillantás alatt beült az autóba. Pislogás nélkül pillantottam előre, miközben próbáltam rájönni arra, hogy ez a kecske faszom meg ez az ültetés honnan jött neki.