"I fell by the wayside like everyone else
I hate you, I hate you, I hate you, but I was just kidding myself
Our every moment, I start to replace
'Cause now that they're gone, all I hear are the words that I needed to say" ...

Az egyik kedvenc előadómtól hallgattam egy romantikus, ám szomorú számot. Az ágy közepén törökülésben ültem, a félig kifogyott pezsgőt pedig magam mellett tartottam. Majdnem elsírtam magam, hiszen el is felejtettem, hogy ezt a zenét mennyire szeretem. A percek csak teltek, a zene a végéhez ért, az alkohol pedig a fejembe szállt. Nem ittam sokat. Viszont eleget ittam ahhoz, hogy szebbnek lássam a világot. Az egyik percben nevettem, a másikban sírtam. Elfelejtettem, hogy miért haragudtam rá, csak az lebegett a szemem előtt, hogy szeretem. Furcsa ez a szerelem. Néha a felhők fölé repít, olykor pedig a föld mélyére taszít. Én nem tudtam, hogy hol voltam, de az biztos, hogy szebb volt minden. Lehunyt szemmel dúdoltam a dalt, ismertem a szöveget, ezért énekléssel folytattam. -" When you hurt under the surface, Like troubled water running cold, Well, time can heal, but this won't - kinyitottam a szemem, csendben hallgattam az énekes lágy hangját, megnyugtatott. Oldalra biccentettem a fejem, az enyhén nedves hajamba túrtam. Félig betakartam magam, lehunytam a szemem és tovább hallgattam a kellemes dallamot. Nem telt el sok idő, de nyílt a fürdőszoba ajtaja. A zenét halkabbra vettem, a telefonomat magam mellé helyeztem. Chase kilépett rajta, viszont kevés ruha volt rajta. Életemben most először láttam őt alsónadrágban, ezért elkerekedett szemekkel végig néztem rajta. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy minden női érzékemet felébresztette. A látványa vad volt, erős és látszólag forró. Bőre még nedves volt, a mellkasa piros a víz miatt. Fekete alsónadrágja nem takart sok mindent, kiemelte azt, amit maga alatt takart. Nagyot nyeltem, lesütöttem a szemem és a körmömet figyeltem. Mindjárt felvesz valamit! Szóval nincs mitől félnem!

- Kérdezhetek valamit, szépség? - szinte lassított felvételben láttam, hogy az ágyra támaszkodik, a súlya alatt kicsit megsüppedt az ágy. Rezzenéstelen arccal figyeltem, hogy majdnem meztelen előttem van, hogy izmos karja megfeszül, az erek pedig megduzzadnak. Ezúttal nem kedvesen nézett, inkább gyanakvóan és kicsit mérgesen. - Miért dobtad ki az összes törölközőt, ami a fürdőszobában volt? - erre a kérdésre határozottan nem számítottam. Alaposan megfigyeltem a homlokába tapadt tincseket, a zöld szeme csillogását és a tág pupilláját. Tagadni sem tudtuk. Titkolni nem lehetett. Volt valami köztünk. Szeme a számat figyelte. A tekintetem válaszolt neki. Nyeltem egyet, ő is ezt tette. Arca kipirult, légzése szaporább lett. A forrósàg megcsapott. A teste hője hívogatott engem. Végig nézett rajtam, a takarót megfogta és lassan lehúzta rólam. Tetovált kezével a fedetlen combomra helyezte a kezét. Forró érintése szinte égetett, arra vágytam, hogy ne hagyja abba. Akartam. Folyatassa. Kezét figyeltem. Tetovált ujjai finom simogattak, egyre beljebb és feljebb haladtak. Ujjai nyoma után libabőrös lett a testem. Mellem megfeszült. Olyat éreztem, amit régóta nem. És ez ijesztő.

- Nem dobtam ki őket - hazudtam. Ő összehúzta a szemét.

- Mit szólsz ehhez; nem hagyom abba, amíg el nem mondod az igazságot - ajkát résnyire kinyitotta, szeme parázsként lángolt. Én hátra feküdtem. Hiba volt. Ő oldalra csúsztatta a lábamat, nagyobb hiba volt. Mélyen a szemébe pillantottam, égtem. Vágytam rá. Szememmel könyörögtem, hogy csábítson el. Az alkohol. A zene. Minden a fejembe szállt. A testéből áradó hő, a férfias erő letaglózott. Nagyot nyeltem, engedtem, hogy a lábam közé másszon. Hibákat hibákra halmoztunk. Minden mozdulatot egy újabb mozdulat követte. Hozzám hajolt, ajka súrolta a fülemet ahogy a közelembe került. - Nem tudom, hogy mit csinálok. Ha most nem állítasz le, akkor nem fogok tudni leállni - meleg lehelete rabul ejtett, csak jobban kívántam. Van aminek nem tudunk ellenállni. A testünk jelez, ha feladta a harcot. Kínzó vággyal, lüktetéssel jelzi, hogy nem tud tovább harcolni. Gyenge voltam. Nem tudtam parancsolni a vágyaimnak. Nem tudtam féken tartani az elsöprő szerelmet, amelyet éreztem iránta.

- Én sem tudom, hogy mit csinálok. Ezt nem szabadna. Le kellene... - lehunytam a szemem, kezével feltűrte a pólóm anyagát. A mellem megfeszült, várta, hogy férfias erős keze hozzá érjen. - Chase... - tenyere megállt, ezért a szemembe nézett. Kicsiket pislogtam, ő megtámasztotta magát felettem. Ujjaival oldalra tűrte a hajtincsemet, közben az arcomat fürkészte.

- Szenvedek miattad Alicia - vallotta be alig hallhatóan. - Hosszú évek óta szenvedek miattad - megszorította a takarót, az arcomban gyönyörködött. Nem tudtam értelmezni. Nem tudtam felfogni. Az alkohol. Az illata. Mi ketten. Nem tudtam gondolkodni. - Fel sem tudod fogni, hogy mit tettél velem. Én pedig azt nem tudom felfogni, hogy mindezek ellenére hogy lehetek itt veled - hátrálni készült, de én nem engedtem. Megragadtam a tarkóját, kényszerítettem, hogy nézzen ràm. Nem akartam elengedni. Soha.

- Nem akarlak elengedni. Életemben most először azt érzem, hogy megfelelő helyen vagyok. A te karjaid biztonságában - suttogtam alig hallhatóan. Ő a hajamat simogatta, gyönyörködött bennem, de nem válaszolt. Izmos válla feszült a testem mellett, tartotta magát és szemezgetett velem. - És most nem az a kislány beszél, aki beleszeretett a fiúba. Az a nő beszél, aki még mindig szereti a férfit - közelebb hajolt hozzám, a szemöldökét ráncolta, majd felsóhajtott. Tudtam, hogy gátat szab a vágyainak. Éreztem, hogy cselekedne, de a maradék józansága nem engedi. - Felelőséget vállalok a ma éjszakáért - helyeztem az arcára a kezemet. Ő elmosolyodott, majd felvonta a szemöldökét.

- Hát akkor... - előre nyúlt, majd megnyomta a lámpa kapcsolóját, és lekapcsolta a nagy világítást. A félhomályban hozzám hajolt, puszit nyomott a homlokomra, majd egyszerűen oldalra dőlt és hátat fordított nekem. - Aludj jól, Alicia!

- T...tessék? - pislogtam értetlenül. Nem tudtam, hogy mi történt. Miért gondolta meg magát? Biztos voltam abban, hogy ma este történni fog valami. - Chase? - suttogtam.

- Igen?

- Egyszer megtudhatom, hogy mi rosszat tettem ellened?

- Ahhoz tíz liter pezsgőt kellene meginnom, szépségem - válaszolta, utána felém fordult, a félhomályban pedig alaposan betakart engem. - A hajad még vizes, nehogy megfázz - formálta puha ajkai között. - Aludj. Mellettem biztonságban vagy.

- És a karjaidban? - kérdeztem. - Ha visszajönne az egér, akkor...

- Igaz, igaz - takaróját megemelte, én pedig bemásztam hozzá. Sokkal melegebb volt, mint az én takaróm. Teste szinte forró volt. Izmos hasára simítottam tenyeremet, fejemet pedig a vállára hajtottam. Kezét a fejemre, miközben a hajamat simogatta. Karjai között biztonságra leltem, de nem voltam nyugodt. Gondolkoztam. Nem tudtam, hogy mi az, amit ellene elkövettem. Hiába törtem rajta a fejem, hiába gondolkoztam rajta. Nem találtam választ, nem tudom eldönteni, hogy csak az alkohol beszélt belőle.

- Jó érzés a karjaid közt lenni - mellére fektettem a tenyeremet, hogy érezhessem a teste melegét. A fejemre támasztotta állát, tudtam, hogy még nem alszik. Rengeteg dologról kellene beszélnünk. Mégsem tudtunk megszólalni. Késő este egymás karjaiban voltunk, és valahogy ez pont elég volt. Elég ahhoz, hogy mindent értsünk.

- Örülők, hogy ezt hallom. Jó érzés a karjaimban tudni téged - nyomott egy puszit a homlokomra. - Élvezzük ki, mert holnap más lesz minden - szemöldökömet ráncoltam, nem tudtam, hogy ezt mire értette.

- Hogy érted? - sóhajtottam megrészegülve.

- Holnap visszatérünk a rendes kerékvágásba - ennyit mondott, majd kicsit elhajolt tőlem és jobban magunkra húzta a takarót. Egy darabig hallgattam a szuszogását, figyeltem a szíve ritmusát, de aztán én is elaludtam.