Az Iphone csatlakozott a fülemben található fülhallgatóhoz, miközben a földszinten található fürdőszobában tartózkodtam. A beépített sarok kádból tökéletes rálátást kaptam a nyílt városra és a mesterségesen tartott kertemre ami mint mindig; most is káprázatos volt. A rövid gyep, a modern halas tó és a szürke járólapból kirakott út szépen kiemelte a japán kertre emlékeztető tujákat meg a formára vágott fákat. Hátra hajtottam a fejem, engedtem, hogy a fürdő só és a gyertya ellazítson. Kinyitottam a szemem, hiszen a gondolataim ezer felé cikáztak. Sérült lábamat kicsit felemeltem, a habokat leszedtem a bőrömről, hogy jobban szemügyre vegyem. Ott volt a törés helye, és az öltés maradványa. Tudtam, hogy soha nem lesz ép, hogy nem fog eltűnni a műtét és a csavarok "karcolások". Nem próbáltam nyugtatni magam, nem is akartam mindent szebben látni. Ott volt a bizonyíték, az élő példa arra, hogy a lábam sérült. És azt a meccset soha nem fogom tudni kiverni a fejemből. Mindennap minden percében eszembe jut, hogy a valóságot az orrom alá dörgölje. Nagyon zuhantam. Óriásit estem, de nem ezzel volt a baj. Azzal, aki miatt estem. Azzal, ahogyan estem. A sok kicsi összeállt és hatalmasat estem. Tőrt a lábam és talán egy életre búcsút mondhatok a focinak. Itt jön a kérdés, hogy miért nem fogadom el a dilis ápoló segítségét? A válasz egyszerű: azért, mert őt nem akarom az életemben látni. Nem utáltam, de különösebben nem is kedveltem. Van egy történetem. Egy story, ami visszanyúl, egészen a gimis napokhoz kísér. De nem érzem, hogy ezt bárkivel is meg kéne osztanom, elég ha én magam tudom.

Lassan felálltam, majd zenét hallgatva a derekamra tekertem egy törölközőt.

- Az elnézését kérem. Ez a baj a sztár focistákkal. Mind azt hiszi, hogy körülötte forog a világ, és, hogy bármit megtehetnek. Fogadd őszinte bocsánatkérésemet - Collins edzője sóhajtva pillantott rám, miközben Chase Collins magán kertjében sétáltunk. Nem lepődtem meg, telefonhívást kaptam az edzőtől, attól viszont igen, hogy Chase Collins otthonához hívott. Baszki! Ez egy luxus villa! Nem szoktam káromkodni, de ez a lakás több mint hihetetlen. Az egész ház szürkés fekete, és hatalmas üvegből vannak kiépítve a falak. Bentről sok minden nem látható, csak a fekete bútorokat és a púder színű falakat. A modern házat kiemelte a fehér ajtós, beépített garázs és egy kosárlabda pálya. - Igazából azért hívtalak ide, hogy mélyebben elmerüljünk Chase Collins ápolásának az ügyében - tudtam, hogy mire gondol, de én védekezően feltettem a kezem.

- Sajnálom, de nem vállalom. Chaseel lehetetlen együtt működni. Ő pont az a karakter, aki a saját feje után megy és nem hallgat senkire. Sajnálom, de feleslegesen nem fogok küzdeni - összefontam magam előtt a kezem, hiszen úgy éreztem, hogy a lényeget elmondtam. - Szívesen eljöttem ide, hiszen beszélni szerettem volna magával arról, hogy nem vállalom a sportoló ápolását - szemezgettem az edzővel, aki gondterhelten a borostáját piszkálta.

- És ha emelem a fizetését? Tudok segíteni benne.

A fejemet csóváltam. - Ne értse félre, nem a pénzzel van a baj. Magával az...egész emberrel van a probléma - a helyzethez képest elnevettem magam, pedig nem voltam vicces kedvemben.

- Kérem - sóhajtotta. - Chase jövőre újra pályára szeretne állni. Egy egész ország várja vissza őt. A maga kezében van az élete. Olvastam a lapját, láttam milyen egyetemet végzett! Maga...tökéletes, és többet tudd mint ami látszik - üveges tekintettel engem figyelt, hiszen kétségbe volt esve. Én őrlődtem, hiszen nem tudtam, hogy mit tegyek. Mindenki tudta, hogy Chase nem az együtt működős fajta, nem az a fajta ember, akinek parancsolni lehet. Mindig a saját feje után megy, és általában csak az érdekli, amiben elhangzik a saját neve.

- Nem tudom - suttogtam. - Ez nem csak rajtam múlik. Chasenek el kell fogadnia azt, hogy segítségre van szüksége. Ha ez nem megy, akkor nem tudok segíteni - szememet lehunytam, majd sóhajtva összeszedtem a gondolataimat. - Ismerem őt! Tizennégy éves kora óta ismerem és mindent tudok róla. Tudom mit szeret, mi teszi boldoggá, mi élteti, hogy kit szeret... - könnyes szemmel az ujjaimat tördeltem, hiszen eszembe jutott, hogy ez a férfi ugyan az a fiú, akibe én beleszerettem. Mikor fel pillantottam, ő az átlátszó plexit fal előtt állt. Rövidnadrágot és hófehér pólót viselt. Engem figyelt, de a tekintetében valahogy már nem ismertem fel azt a fiút, aki engem elkísért a bálra. Valami változott benne. Önfejű és senkire nem hallgat. - Tudnom kell valamit róla? - szemezgettem Chase csillogó szemével, miközben az edző mellettem nyomta a tablet gépet. Nem tudom, hogy jelen pillanatban mit nézett, de türelmesen vártam.

- Elég csak annyit, hogy türelmesnek kell lenni vele. Chase nehezen veszi rá magát dolgokra. Jobban érdekli az, ami saját magának kedvez. Pályára akar állni, de nehezen fogad el segítséget.

- Értem. Az én segítségemet muszáj lesz elfogadnia... - sóhajtottam feszülten.

Fürdés után lementem a pályára kosarazni. A kisebb pálya és a modern palánk is a házam mellett foglalt helyet, ezért nem kellett messzire mennem. Dühös voltam. Tudtam, hogy az edzőm Alicia társaságában rólam beszélnek. Éreztem, hiszen mindig én vagyok a téma. Nem tudom, hogy miért nem tudnak leszállni rólam és a saját gondjukkal foglalkozni. Sütött a nap. A nap fényes szikrái melegen cirógatták a bőrömet, miközben palánkra dobtam. Az edzőm lelépett, cserébe pedig a nyakamba varrta a dilis ápolót. Szerintetek mit kéne csinálnom ahhoz, hogy jól teljen az itt töltött ideje? Szexuálisan tabu, egy tiltott mező, szóval...mit csináljak?

Nem hazudok, vonzó nő volt. Karakteres arc, őzike nagyságú szemek, gyönyörű hullámos barna haj, és azok a telt ajkak, amikkel tudjuk, hogy mit csinálnék legszívesebben. Próbáltam a dobásra koncentrálni, de ő a pálya szélére állt. Lopva pillantottam felé, de nem láttam azt a kislányt, akit megismertem. Nő lett. Érett, gyönyörű és okos nő. Az ilyenektől jobb távol, mintsem közel lenni. Ismertem őt. Alicia Grey egy álmodozó, folyamatosan terveket szövő, lepcses szájú lány volt. A legkisebb gesztus is levette a lábáról, a legkisebb kedvesség is elrabolta a szívét. De hogy most milyen nő lett belőle?

Az hamarosan kiderül. Kezem közé fogtam a kosárlabdát, majd egyenesen felé hajítottam.

- Kapd el! - kosárlabda zuhant felém, ezért előre tetem a kezem, majd elkaptam a nehéz labdát. Fél szemmel Chase felé pillantottam, aki egy mozdulattal vette le magáról a fehér pólóját. Khm! Aki nem vonzódik a férfias, kockás hasakhoz és a mell izmokhoz, azt nem fogja érdekelni ez a jelenez! Felém sétált, a nap megsütötte bronz színű bőrét és a mellén található tetoválást. Tudtam, hogy az amerikai focistákat az izom tartja életben, de ő....több volt mint izmos. Gyönyörű volt. Minden szögből, minden mozdulatban gyönyörű. És öntelt. Bunkó. Önfejű. Beképzelt. Egoista. Makacs. Túl sok? Abba hagytam! - Ügyes! Kosarazz velem!

- Ez parancs volt? - összeráncolt szemöldökkel pattogtattam a labdát, miközben a válaszra vártam. Chase Collins összefonta maga előtt a karját, oldalra biccentette a fejét, majd így szólt:

- Felőlem el is mehetsz. Felajánlottam, hogy kosarazhatsz velem!

- Bunkó! - teljes erőből neki dobtam a labdát, de ő megfogta, majd kosárra dobott vele. Nevetett, de én nem voltam vicces kedvemben. - Azért vagyok itt, hogy segítsek az állapotodon! De te makacs vagy és nem akarod bevallani, hogy szükséged van rám... - ideges voltam, hiszen nincs időm játszani vele. Akkor sem, ha jóképű. Akkor sem, ha felém sétál és egyre közelebb kerül hozzám. Amikor egy lépéssel megállt előttem, felvonta ívelt szemöldökét. Istenem! Közelebbről jóképűbb. A fejemet ráztam. Nem szabad, hogy zavarba hozzon! Ő csak Chase Collins!

- Mondok neked valamit - folyamatosan a labdát pattogtatta, ezért erőteljesen figyelnem kellett minden szavára. A nap megsütötte az arcát, ezért szeme sokkal világosabbnak tűnt. - Ha eltudod venni tőlem a labdát és kosárra tudsz dobni, akkor együttműködő leszek és engedem, hogy engem ápolj - összefontam magam előtt a kezem és el is nevettem magam. Ez egy idióta. Azt hiszi, hogy nem tudom elvenni tőle azt a kurva labdát? - De persze ahhoz közel kell kerülnöd hozzám. És mindketten tudjuk, hogy azt nem akarod - nem kellett többet mondania. A fűre dobtam a mappámat, a hajamat pedig egy gumi segítségével összefogtam. Szerencse, hogy sport leggings és póló volt rajtam, különben nem mentem volna bele.

- Azt hiszed, hogy tartok tőled?

- Tudom, hogy tartasz, dili - be sem kellet fejeznie, hiszen teljes testtel megindultam felé. A labda a bal kezében volt, ezért automatikusan oda hajoltam, de ő egy mozdulattal a teste mögé dobta, aztán elkapta. - Gyorsabbnak kell lenned! - mögé léptem, a karja mellett a labda felé nyúltam, de ő oldalra hajolt. Próbáltam minden mozdulatát követni, de valljuk be; minden szempontból gyorsabb volt nálam.

- Legalább adhatnál egy kis időt - terpeszben álltam, előre hajoltam és kifújtam magam. - De régen sokat kosaraztam - bokámat nyújtottam, majd újra megindultam felé. Követtem minden mozdulatát, elhittem, hogy ezúttal elveszem a labdát. Chase hibázott, amikor cipők hegyét érte a labda, ezért elvesztette az irányítást. Nevetve a labda után futottam, a kezembe vettem. Gyorsan megindultam a palánk felé, viszont Chase az utamat állta. - Állj félre!

- Ez szabálytalan! - megragadta a labdát, ami kiesett a kezemből. - Ne már! Ilyen könnyen? - nem engedtem, hogy megszerezze. Újra a labda után futottam, viszont követett. Megszereztem, amikor mögém állt. Lefagytam, hiszen soha nem volt ennyire közel hozzám. Csípője finoman súrolta a fenekemet, miközben két karjával átkarolt. A labdát a hasamhoz szorítottam, nem akartam engedni, hogy elvegye. - Szabálytalanság hercegnője... - mikor hátra pillantottam, találkozott a tekintetünk. Közel volt. Túlságosan közel. Az illata az orromba szökött. Szinte felforrt minden érzékem. - Csúnya dolog lenne most elvenni a labdát, igaz? - suttogta, kezét óvatosan a combomra helyezte. Éreztem ahogy meleg ujjai a combomat simogatják, hogy teljes teste szinte ural és dominánsá válik. - Legyek úri ember? - a levegő ugyan megfagyott köztünk, tekintetünk szikrázott, érezni lehetett valamit, ami eddig még nem volt jelen. A teste, szinte burokként védett. A tekintete lyukat égetett belém. A közelsége, az illata és a testéből áradó dominancia csinált valamit a...tudjátok, a lábam között. A torkomat köszörültem.

- Ha tapizni próbálsz, megrúglak ott középen. És azt nagyon nem akarod - suttogtam.

- Azt tényleg nem - suttogta ő is, de váratlanul megköszörülte valaki a torkát. Ismeretlen hang volt, ezért Chase hátra pillantott. Ez volt az egyetlen esélyem, ezért palánkra dobtam. A labda végig gurult a gyűrűn, majd puffanással az aszfaltra esett.

- Ezaz! Nyertem! - oldalra biccentettem a fejem, viszont a lábam a földbe gyökerezett, amikor egy szőke hajú, hosszú lábú lány ácsorgott az ezüst korlátnál és minket nézett. Hullámos tincseimet hátra söpörtem, miközben összehúzott szemekkel figyeltem, hogy tűsarkúban lesétál a lépcsőn, haját hátra túrva megáll Chase előtt, majd a szemem láttára csókot nyom az ajkára. Elkerekedett szemekkel elkaptam a tekintetem, de nem tudtam tisztán gondolkozni. Ez tényleg megtörtént? Megcsókolta! Egyszerűen csak... hozzá hajolt és megcsókolta! Nem tudom, hogy miért, de a szívemet nehéznek éreztem. A mellkasom sajgott. Váratlanul ért ez a látvány. Ki ez a nő? Valahol láttam már! Modell lenne?

- Nem is örülsz, hogy újra itthon vagyok? - vörös műkörömmel díszített kezét Chase tarkójára helyezte, de ő csak felém pillantott, majd így szólt;

- Holnap várlak az órán, Alicia! - tekintetében láttam, hogy valami nincs rendben, ezért hezitálva bólintottam. Kerültem a szőke hajú nő pillantását, hiszen tudtam, hogy engem figyel. Bólintottam, majd sietve elsétáltam mellettük.

- Ki ez a nő? - hallottam fél füllel a szőke lány hangját.