- Magácskát ismerem a kórházból! Annyira kedvesen bánt velem! Minden reggel behozta a gyógyszereimet és az ebédemet is. Nagyon ritka az olyan kedves ember, mint kegyed - Chase apja elmosolyodott, miközben értelmetlenül álltam a dolgok előtt. Szívem gyorsan zakatolt, tekintetemmel Chase feléi pillantottam, aki dühös tekintettel, és piros arccal engem figyelt. - Ma szabadnapon van, édes? - az idős férfi belépni készült a házba, de Chase oldalra tette a kezét. A mozdulat miatt a férfi megtorpant, majd baseball sapkáját levette a fejéről. - Na de édes fiam! Miért bánsz így az apáddal?

- Te nem vagy az én apám! Most pedig takarodj innen, mielőtt kényszerítelek benne - ritkán látom Chaset idegesnek, ezért hátra léptem egy lépést. Próbáltam összerakni a képet és rájönni mindenre, de nem volt könnyű dolgom. A férfi valóban a kórházban volt, én pedig tényleg ápoltam. De azt nem tudtam, hogy Chase Collins vérszerinti apja. Mikor tudatosult bennem, közelebb léptem a focistához.

- Chase, én... - nem tudtam befejezni, mert feltette a kezét. Lesütöttem a szemem, pedig tudtam, hogy semmi rosszat nem csináltam. A kínos szituáció miatt elkerekedett szemekkel vártam, hogy mi fog történni. Chase jól láthatólag nem örült az apja váratlan látogatásának. Láttam, hogy a türelme határait feszegeti, hogy percek alatt robbanhat. - Chase, nem tudtam, hogy ki ez a férfi! Annyit tudtam róla, hogy új betegem. Ne haragudj rám, kérlek - suttogtam könnyes szemmel.

- Alicia, ebbe most ne szólj bele. Az lesz a legjobb, ha most elmész. Miután rendeződtek a dolgok, felhívlak - szigorú tekintettel mért végig, innen tudtam, hogy valóban komolyan beszél. Igazságtalannak éreztem, mert nem tudhattam, hogy ki ez a férfi. Arról pedig végképp nem tehettem, hogy hozzám került, és nekem kellett ápolnom. - Találkozóm van a csapattal, ezért el kell mennem itthonról. Haza viszlek, de te... - ujját feltette, majd egy lépéssel közelebb lépett a középkorú férfihoz. A férfi rezzenéstelen arccal figyelte őt, és türelmesen várt. - Tünés a házamból! - sziszegte a fogai között. Apja hátra tette a kezét, majd bólogatni kezdett.

- Értem én. Nem vagyok egy szívesen látott vendég. Ez azért meglepő, mert semmi rosszat nem tettem. De értem én! - ártatlanul feltette a kezét, majd az ajtó felé sétált. - Elmegyek. De szeretném ha tudnád azt, hogy itt vagyok neked és készen állok mindent megbeszélni, ami a múltban sérelmez okozott neked.

- Vastag fába vágtad a fejszét! Azt mondtam, hogy tünés a házamból - dühös kifejezéssel és mély hangon küldte ki az apját, aki biccentett egyet, majd becsukta az ajtót. Chase az ajtóra csapott, én pedig összerezzentem. Figyeltem, hogy izmos karját a derekára teszi, hogy a padlót fürkészve lassan sétálni kezd. Láttam rajta, hogy nagyon gondolkodik, hogy keresi a szavakat. Végül rám emelte a kétségbeesett tekintetét. - Ez az az ember, akivel soha nem lehet semmilyen dolgot! Jól jegyezd meg Alicia, hogy semmi közöd nem lehet hozzá! Maradj távol tőle! - elém lépett, kezei közé fogta az arcomat, és mélyen a szemembe pillantott. - Ígérd meg nekem, hogy hallgatni fogsz rám - üveges tekintete miatt úgy éreztem, hogy valóban komolyan beszél. Volt benne valami, amitől nem csak megijedtem, de hallgatni is kezdtem rá. Kézfejére helyeztem a kezem, és felsóhajtottam. Chase elmesélte, hogy mi történt a gyerekkorában. Elmesélte, hogy az apja piás volt. A dolgok olyan messzire fajultak, hogy megölte az édesanyját. Tudtam, mert mindent elmondott. Szenvedtem, mert szerettem őt. Chase Collins belopta magát a szívembe, de nem csak a gyerekkori szerelemre gondolok. Őrülten szerettem és áldok minden percet, amit vele és az ápolásával töltöttem. Akkor is, ha makacs volt. Akkor is, ha önfejű és nagyképű volt. Chase Collins egy önimádó seggfej, de az enyém! És képes vagyok mindent megtenni érte!

- Megígérem - suttogtam mosolyogva. - Megígérem, hogy távol tartom magam tőle. Nincs mitől félned - sóhajtottam alig hallhatóam, majd gyorsan témát váltottam. - Találkozol ma a fiúkkal? - megkönnyebbülten hátra lépett, majd lehajolt és magára húzta a New Balance cipőjét.

- Kibéreltünk egy kávézót, ahol nyugodtan tudunk beszélni. Most, hogy hivatalosan is vissza kaptam a csapat irányító posztomat, gyűlést rendeztem. Holnap este lesz egy edző meccsünk, a Los Angeles Rams csapatával. Szintén nívós csapat, akárcsak mi. Szeretném, ha eljönnél rá! Biztos rengetegen lesznek, ezért elintézem, hogy bejuss! - csillogó szemekkel figyeltem ahogy a fociról áradozik. Még nem láttam Chase Collinst, a híres amerikai focistát pályán játszani, ezért izgatottan ugrottam egyet.

- Azt mondod, hogy végre láthatlak, játszani?! Ez annyira izgalmas - átkaroltam a nyakát, ő pedig puszit nyomott a halántékomra. - De vigyáznod kell magadra!

- Különben? - mikor a fülembe suttogott, borzongás futott végig az egész testemen. Akaratlanul is eszembe jutott az éjszaka, amit együtt töltöttünk. Hevesen dobogó szívvel megsimítottam a combját, majd szemébe nézve megmarkoltam a férfiasságát. Lába megremegett, ajka szélét pedig beharapta.

- Különben levágom - fürkésztem az arcát. Chase a fülemhez hajolt.

- És ha szükséged lesz rá?

- Ezért kell okosan játszanod - simítottam meg a feszes mellkasát. - Megértetted? - vigyorogtam.

| CHASE COLLINS |

- Mr. Collins! Mondana pár szót a holnap esti meccsről? - amint kinyitottam az autó ajtaját, az újságírók azonnal körbe álltak. Szerencse, hogy fekete baseball sapka és napszemüveg volt rajtam, különben azonnal rájöttek volna arra, hogy a hátam közepére sem kívántam őket.

- Chase! Tisztában van azzal, hogy a felépülése még közel sem tökéletes? Nem fél, hogy újra megsérül?! - a kávézó felé tartottam, de mozdulatomat mágnesként követték. Mikrofonokat tartottak az arcom elé. Fényképeket csináltak rólam. Tudtam, hogy ezek a képek holnap az interneten fognak landolni. Azt is tudtam, hogy visszatérésemnek hírét boncolgatni fogják, hogy nem fogják szó nélkül hagyni.

- Mondana pár szót, hogy mit várnak a holnap esti meccstől? - egy újságíró szó szerint elém állt, ezért megtorpantam. Utáltam, mikor akadályoznak az utamban, ezért hunyorogva levettem a napszemüveget. A fickó kicsit hátrált, de nem lépett oldalra.

- Elengedne, kérem? - szavaimat természetesen nem hallotta, mert az emberek egymás szavába vágva kérdéseket tettek fel nekem. Kérdéseket, melyek a csapatomat, a gyógyulásomat, a visszatérésemet és a jövőbe néző játékomat illeti. - Dolgom van, és nem akarok elkésni - pillantottam a kávézó felé.

- Engedjen meg nekünk egy kérdést, Mr. Collins! Legyen szíves, ne siessen ennyire! - egy nő mellém állt. Tudni illik, hogy én nyugodt vagyok, és tapasztalt vagyok a faggatásokban. Tökéletesen le tudom szarni a kérdéseket. De sajnos néha akadnak olyan kérdések, amikre ugrom. És azt hiszem, hogy az utóbbi végérvényesen kiverte nálam a biztosítékot. - Chase, a kollégán kérdezne magától valamit - oldalra léptem, hogy kikerüljem a tömeget, majd a kávézó felé igyekeztem. Minden lépésemet követték.

- Mr. Collins! Igaz, hogy összeszűrte a levet az ápolójával? Senki nem gondolta volna, hogy a kisasszony ennyire könnyűvérű! Nem fordult meg a fejében, hogy a pénzére is hajthat? - azonnal megtorpantam. A bejárattól csak pár méter választott el, én mégis megálltam. Felsóhajtottam, felvontam a szemöldökömet, majd megálltam. Engem megszólhatnak. Sőt...a karrieremet is megkérdőjelezhetik. De a szerelmemről egyetlen szót sem mondhatnak. Lassan fordultam meg, majd megkerestem az illetőt, aki kérdezte. A tömegben elé léptem, egy darabig a szemébe pillantottam. Mindenki videózott. Tudtam, hogy holnap az interneten leszek.

- Maga nem fél? - lassan tettem fel a kérdést, miközben síri csend követte minden egyes szavamat. Az újságíró nyelt egyet, a mikrofont pedig elém tartotta. Ekkor történt, hogy kikaptam a kezéből, majd a földhöz vágtam. - Kérjen bocsánatot, különben felnyomom a szaros seggébe - felvont szemöldökkel és pislogás nélkül néztem őt, de válaszolni nem tudott, mert hirtelen nagy hangzavar következett. Kicsapódott a kávézó ajtaja, majd a csapattársaim futottak ki rajta. Olyan volt a jelenet, mintha egy majom falka csatlakozott volna. Ketten átkaroltak a nyakamat, majd vigyorogva elnevették magukat.

- Hellobello, világ! Mi vagyunk San Francisco 49ers csapata! Bár ezt ki ne tudná?! California a legjobb, ezt ne felejtsétek el! Mondjuk ezt is mindenki tudja! Béke van emberek, most pedig... tünés - vállamat lökdösve a kávézó felé vezettek, miközben röhögve mellettem sétáltak.

- Apám! Mikor megláttuk, hogy balhé van, azonnal jöttünk - pillantott rám Max. - Mi volt a probléma? - érdeklődött.

- Semmi - motyogtam. - Az, hogy az újságírók rohadékok - jegyeztem meg alig hallhatóan.

_____________

*Hali! Chase Collins szemszögét a Wattpad nem engedte képként beszúrni, ezért bocsánatot kérek. Remélem idővel javul a helyzet.