2022. November, Santa Clara (Kalifornia)

Chase állapota látványos javulásnak indult. A fejlődést a kitartásának köszönheti, én csak a háttérből figyeltem őt. Mikor megismerkedésünk elején azt a célt említette, hogy jövőre pályára szeretne állni, kicsit sem láttam valósnak. Most az év vége felé haladva meglepve veszem tudomásul, hogy Chase Collins végig vitte a lehetetlent. Nem csak fejlődött, de újra visszatért a köztudatba. Mi történik egy híres focistával, aki sérülést követően lemond a pályafutásról? Lassan, de feledésbe merül, és elfelejtik az emberek. Elérkeztünk a ponthoz, amikor fordult a kocka. A net tele van Chase Collins visszatérésének a hírével. Rengeteg youtuber és tiktoker videókat készített és beszámoltak az amerikai legenda visszatéréséről. A hír futótűzként terjedt, de ennek is volt egy csúnya oldala. Sok pletyka portál és platform idegesítő cikkeket hozott létre, miszerint az állapota kicsit sem lesz olyan, mint régen. Idegtépő gondolatokat írtak, hogy vajon tudja e hozni régi formáját, hogy nem fog e újra elbukni. A Facebookon minden harmadik bejegyzés Chase Collins visszatéréséről szól. Az Instagram oldalát megállás nélkül látogatják. Új méneket szerkesztettek a képeiből, zenés kippeket vágtak össze. A rajongók ezt csinálták. Segítették feleleveníteni a népszerűségét és a hatalmát. Most pedig ott tartunk, hogy újra az elején van.

Tegnap csapat találkozót tartottak, de borzalmas volt. Mindenki részegre itta magát, Chase pedig nem tudott rendet tartani. Ő volt az, aki legutolsónak adta fel a józanságot. Éjfélig tartó házi bulija úgy ért véget, hogy sokan a kanapé körül aludtak el, valaki a konyha pultra támaszkodva, Chase pedig...nos igen. - Szóval egyáltalán nem emlékszel arra, hogy mi történt tegnap este? - szabadnapomat azzal töltöttem, hogy segítettem elpakolni a buli maradványait. Részben örültem, hogy tartott egy összejövetelt, hiszen újra összekovácsolta a csapatot. Bár rossz érzés volt olyan tárgyat kihúzni a kanapé alól, amit nagyon nem akartam volna. Magam elé tettem, majd az orrom elé tettem a kezem. - Ez...ez drog?

- Nem tudom, bébi - a pult felett görnyedt, vaskos kezével a tarkóját simogatta és várt, hogy a másnaposság kímélni kezdje őt. - Az a baj, hogy semmire sem emlékszem a tegnap estéből. Azt sem tudom, hogy hol aludtam el - pillantott felém. Chase Collins már az iskolában jóképű gyerek volt. Csillogó szemű, megnyerő mosolyú és személyiségű. Istennek köszönhető, hogy erős, és okos férfit formált belőle a sors. Gyönyörű napbarnított bőre szinte csillogott, éles arcvonalán borosta húzódott, zöld szeme pedig lecsukódott. Sűrű szempillái és a fehér mosolya egy olyan összképet ad róla, amin nem tudok nem mosolyogni.

- Az edzőteremben aludtál el - jutott eszembe, ő pedig felvonta a szemöldökét. Tegnap este több furcsa dolog is történt. Miután a csapattársai kipurcantak, és csendben körbe jártam a házban. Az egyik fiú szörnyekkel harcolt álmában, mert kapálózott, a másik pedig medve szerűen horkolt.  - Miért...miért az edzőteremben aludtàl?

- Nem emlékszem rá. Talán jégkockáért mentem le - felém sétált, mozdulata lassú és megfontolt volt. Most, hogy Kyle visszafogadta a csapatba, mint kapitányt, mindent megváltozott. Nem emlékeztem a regi időkre, nem ismerem a csapatkapitány, Chase Collinst. Azt tudom, hogy komoly, céltudatos és ha edzeni kell, akkor magával együtt senkit sem kímél. - Hagyd a szemetet. Gyere fel velem aludni, kérlek!

- A szemét nem takarítja el magát. Hogy gondolod? - sóhajtottam, majd megsimítottam izmos vállát. - De neked menned kell. Délután edzésed lesz a fiúkkal. Ki kell pihenned magad - mosolyodtam el.

- Nem hagyhatom, hogy egyedül takarítsd a koszunkat - sóhajtotta, majd biccentett egyet. - Hozok egy szemeteszsákot - tíz percbe telt, mire megtalálta a zsákot, ami egyébként a szeme előtt volt. Viccesnek tűnt, hogy próbált küzdeni a másnaposság ellen, de aztán rájöttem arra, hogy nehéz kiheverni. Óriási nagy csapat bulit csaptak, az egész utca Chase bulija miatt zengett. Én nem voltam jelen, csak egy percre ugrottam be, de megbántam. Vissza emlékeztem a tegnap estére, majd a szemöldökömet ráncoltam.

- Lewis miért hitte azt, hogy a táncos nő vagyok? - mikor leesett a kérdésnek az ereje, Chase hátra pillantott a válla felett. Elmosolyodott, majd tehetetlenül széttárta a kezét. - Te táncos nőt is hívtál?! - Chase hirtelen hátat fordított nekem, fejével az emelet felé biccentett és elmosolyodott.

- Nagyon fáj a fejem. A legjobb az lesz, ha beveszek még egy cafatlamt - mielőtt bármit is utána szólhattam volna, összeráncolt homlokkal felsietett a lépcsőn.

- Úgy látom, hogy nagyon sietőssé vált, Mr. Collins! - kiabáltam mérgesen. Táncos nő, igaz? Ezt még sokáig fogom emlegetni...

Két nap telt el a házibuli óta, de Alicia jól láthatólag megsértődött valami miatt. Ha nem ismerném kis iskolás kora óta, akkor ebben a pillanatban sem tudnám, hogy mi nyomja a kicsike lelkét. A sport autót vezetve minden pillanatban felé néztem, de szórakoztatott a látványa. Biztos voltam abban, hogy nem az előbb megnézett horrorfilm miatt ennyire szótlan, ezért úgy döntöttem megtöröm a csendet. - Tetszett a film? - próbáltam visszafojtani a nevetést, de nem volt egyszerű. Egy idióta vicc miatt sértődött meg. Az egyik csapattársam frissen szakított az akkori barátnőjével és ez miatt hívtunk táncos nőt. Sőt! Nem is az én ötletem volt, hanem Paultól származott a remek ötlet.

- Tetszett. Különben nem néztem volna végig - szemem végig járt a keskeny combján, a telt dekoltázsán és a puha ajkán. Annyira el voltam foglalva a sporttal, az edzésekkel és azzal, hogy utolérjem magam, hogy észre sem vettem dolgokat. Közel négy hónapja alakítunk egy párt, Alicia pedig végérvényesen is hozzám költözött. A költözés még friss, ezért be kell tartanom pár alap szabályt. Az alapszabályok alatt azt értem, hogy vannak tiltott tevékenységek; vigyáznom kell a virágokra, autóval nem állhatok a fűre, a hűtőt nem hagyhatom nyitva, a törölközőt nem hagyhatom vizesen. Most komolyan...én költöztem hozzá, vagy ő hozzám? Mert azt hiszem, hogy Alicia mindent ural, ami mozog, vagy nem mozog a házamban. - És neked tetszett? - kérdezte egy kis hatásszünet után. Felkanyarodtam a garázs felhajtóra, majd vigyorogva bólogatni kezdtem.

- Nekem nagyon tetszett. Különben nem néztem volna meg - mikor vissza nyalt a fagyi, szemét forgatva lenyomta a kilincset.

- Nagyon vicces vagy, Chase - hátat fordított, kiszállt az autóból és a bejárat felé igyekezett. Azonnal követtem a példáját, majd kezemet összedörzsölve megfogtam a derekát. Mikor magamhoz szorítottam, halk kuncogás hagyta el az ajkát.

- Mi van szerelmem, meddig fogsz még duzzogni? - orromat a nyakához érintettem, beszívtam a karamellás parfümöt, amit én vettem neki ajándékba. Már az iskolában elvarázsolt ez a lány, most a való életben egyenesen rajongok érte. Alicia megsimította a kézfejem, majd ajkába harapott. A mozdulat a padlóra kényszerített, elég volt ahhoz, hogy egy pillanat alatt kinyissam az ajtót. - Vagy engeszteljelek ki valahogy? - becsuktam az ajtót, a meleg modern házban a pultra csúsztattam a kulcsokat. Levette a cipőjét, kabátját a fogasra akasztotta, majd mosolyogva felém fordult. - Mire gondolsz? - derekamat a pult szélének támasztottam, majd magamhoz húztam a nőt. Ő volt a lány, aki mellé akkor ültem. Ő volt a lány, akit megismertem. Megszerettem és beleszerettem. Most előttem állt, de minden megváltozott. Gyerekekből felnőttek lettünk, ez pedig roppant sok stresszel jár. - Gyönyörű voltál ma. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mennyire szeretlek.

- Ne hízelegj, Chase - morcosan a hajamba markolt, majd végig simított a vállamon. - De ha már szóba hoztad a kiengesztelést... - tekintetével az emelet felé pillantott. Szemem felcsillant, tudtam, hogy mire gondol. Milliószor lejátszottam a fejemben, hogy ott erek hozzá, ahol akarok. Rengetegszer elképzeltem, hogy magamévá teszem, de úgy igazán. Vágytam rá. Ezt nagyon jól tudta. Szeme mosolygott, szíve hevesebben vert. Láttam rajta. Ő is akarja. Megtámasztottam arcát, ujjaimat a hajába süllyesztetten és szemezgettem vele.

- Felmegyünk? - szemöldökömet felvontam, ő pedig elmosolyodott. - Tudod, hogy miattad vártam ennyi időt. Nem lennénk már itt, ha nem tartottam volna tisztában a döntésed - éreztem a merevedő férfiasságomat, tudtam, hogy nehezen fogom vissza magam. Homlokomat az övének támasztottam, Alicia pedig mosolyogva felsóhajtott. Találkozott a tekintetünk. Szavak nélkül kommunikáltunk. Egy pillantásból értettük meg egymást. - És eszméletlenül szeretlek - vallottam be ezredjére is.

- A végén teljesen megőrjítesz, Chase Collins - sóhajtott, fejét pedig oldalra biccentette. Elmosolyodott, hozzám hajolt és megcsókolt. Ajka puha érintése megbabonázott és megszédített. Többet akartam, teljesen akartam. Közelebb léptem, hajàt hátra túrtam és minden csókot viszonoztam. Puha, tökéletes, izgató csók volt. Könnyen elvesztem benne. Mi férfiak szeretjük keménynek mutatni magunkat, de valójában legbelül, érzünk, szenvedünk, szeretünk. Én szeretek. Ezt a nőt szeretem.

- Képtelen vagyok többet várni. Szeretkezni akarok veled - ekkor történt, hogy határozott mozdulattal megemeltem, majd ajkára tapasztottam a számat és megindultam a lépcső felé.