A pillanat amikor Chase-t újra a pályán láttam, felül írt minden érzést, amivel eddigi életem során találkoztam. Chase Collins újra a pályán mozgott, a nézőközönség pedig őrjöngött. Rengetegen a csapat színével ellátott mezbe öltöztek, zászlókat lóbáltak és kürtöket fújtak. Az érzés felülírhatatlan volt, amikor egyszerre kiabáltak és szurkoltak a városunk csapatának. Én elől, a pálya mellett álltam, mert Chasenek köszönhetően VIP jegyet kaptam. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy életem legjobb pillanata volt őt játszani látni. Mikor feldobták a labdát, és Chase csapata megindult az ellenfél vonala felé, összeszorított fogakkal figyeltem. Chase arcát nem láttam, mert a sisak szinte mindent eltakart. A mezszámát figyeltem, nagy szemekkel néztem, hogy a pálya szélén fut. Léptei szaporák voltak. Izmos karját feltette, ezzel jelezte, hogy szabadon van. Mikor a labdát előre hajították, Chase Collins felugrott és mellkasához szorítva elkapta. - Igen! Ezaz! - hevesen dobogó szívvel sétáltam a pálya mellett és a játékot figyeltem. A bíró minden lépést, minden pillanatot figyelt.

- Chase Collins viszi a labdát! A játékos hosszú sérülése után most először lépett pályára! Látszólag jó formában van, de a teljesítménye elég ahhoz, hogy nyerésre vigye a csapatot? - hangfalakból a közvetítő hangját hallottam, és összefontam magam előtt a kezem.

- Még szép, hogy elég! - sziszegtem Kyle mellett, aki összefonta a karját. Egymás mellett álltunk, és figyeltük a meccs menetelét. - Maga szerint hogy játszik ma Chase? - kérdeztem kíváncsian. Ekkor megrázta a fejét.

- Tíz perc múlva lehívom. Sántít, szerintem fáj a térde. Jobb lesz, ha ma még nem feszegetjük a határait... - de nem tudta befejezni, mert szinte lassított felvételben láttuk, hogy Chase előre hajol, majd a frissre vágott gyepen az ellenség vonalára csúszik. A labda a vonal túlsó végére csúszott, a tömeg pedig kiabálva őrjöngött.

- Én úgy látom, hogy elég ügyes - mosolyodtam el. A csapat tagjai lepacsiztak vele, és átölelték a hátát. Chase tudta, hogy figyelem, ezért tekintete felém siklott. Elpirultam, amikor találkozott a tekintetünk. A helyére vissza sétálva kacsintott egyet, én pedig intettem neki. Büszke voltam rá. - Hajrá! - ugráltam örömömben.

- Hali! - Omar megtámasztotta mellettem a korlátot, majd felém nyújtott egy pattogatott kukoricás zacskót. - Nyerésre állunk? - érdeklődött.

- Úgy tudtam, hogy ma dolgozol - fogadtam el az ételt, majd a számba nyomtam párat. - Szabadnapra küldtek?

- Igen - biccentett. - Külföldről jött egy orvos. És azt hiszem, hogy elvégzi helyettem a munkát. Részben örülök, részben pedig nem...

- Te nagyon jó sebész orvos vagy, Omar - helyeztem vállára a kezem. - Biztos vagyok abban, hogy nincs veszélyben a pozíciód - fél szemmel figyeltem, hogy Chase felém néz. A bíró hatalmasat fújt a sípjába. Mindenki felpattant, Chase azonban mozdulatlan maradt.

- Mi lesz már?! Mi a szarra vársz, baszki?! - mikor tudatosult bennem, hogy valószínűleg Omar érkezése zavarta meg, feszülten elvettem a kezem. Aprót biccentettem, Chase pedig a többiek után futott. Ezután kettőt kaptunk, a csapat pedig vesztésre állt. Fél idő alatt a csapat minden tagja a pálya szélén állt, és Kyle fejmosását hallgatták. - Elmondanátok, hogy mi történt?

- Az, hogy Chase kurvára nem jött fel velünk! Neki akartam volna passzolni, hogy oldalt vigye előre a labdát, de nem volt sehol - mindenki Chase Collins felé pillantott, aki levette magáról a sisakot, majd hátra túrta az izzadt haját. Chase felvont szemöldökkel inni kezdett, de nem mondott semmit. Tekintete felém siklott, én pedig ártatlanul pislogtam.

- Miatta van - mikor kimondta, mindenki egy szemmel nézett rám. Nem akartam elhinni, hogy ezt mondta, ezért elkerekedett szemekkel széttártam a kezem. - Elvette a figyelmemet.

- Alicia! Jobban teszed, ha elmész a pálya széléről! - förmedtek rám egyesével.

Amíg a fiúk lehűtötték magukat, addig félte vonultunk és végig simítottam Chase karját. Hihetetlen volt mezben látni őt. Magas volt, izmos. Mintha egy hegyomlás állt volna előttem. El is felejtettem, hogy mennyire jóképű, amikor enyhén koszos az arca, és izzadt a homloka. Ez egy kemény sport, ezt itt mindenki tudta. Láttam a fiúkon, hogy fáradtak, de éreztem, hogy nyerésre fogják vinni a csapatot. - Együtt képesek vagytok nyerni! - mosolyodtam el, Chase pedig puszit nyomott a homlokomra. Szemezgettem a csillogó szemével, az arany színű bőrével és csak boldog voltam, hogy van nekem. - Már most büszke vagyok rád. Ügyes leszel, ezt tudom!

- Ne fogdosd az orvos vállát - pislogás nélkül figyeltem, hogy vigyorogva oldalra biccenti a fejét. - Eltereled vele a figyelmemet - húzta össze a szemét. - És nem tudok a játékra koncentrálni - ujját feltette, és megérintette az ajkamat.

- Ne haragudj, hogy megvigasztaltam az egyik barátomat - lábujjhegyre álltam, átkaroltam a nyakát és puszit nyomtam az arcára. - Izzadt szagod van! - nevettem a nyakába.

- Nem tudtok gyorsabban turbékolni? - a csapatból néhány srác felénk pillantottak, majd megdobtak egy izzadt törölközővel. - Tudom, hogy nem zavar titeket, de meccs van! - vigyorogtak.

- Már megyek is! Nélkülem nem tudtok meglenni, mi? - Chase hátra pillantott a válla felett és felvont szemöldökkel felvette a törölközőt. - Menjünk - gyors puszit nyomott az arcomra, majd elsétált Kyle mellett, aki magához hívta. Végig nézett Chase testén, majd a térdére mutatott.

- Hogy van a térded? Bírod a meccs végéig?

- Persze! Semmi bajom - Chase két lábon ugrálni kezdett, majd vissza futott a pályára.

- Nagyon merész pasid van - pillantott rám Kyle. Elpirulva lesütöttem a szemem, és mosolyogva az edző mellé álltam.

- Milyen játékos volt régen? - lábamat a korlátra támasztottam, és összehúzott szemekkel figyeltem, hogy kezdetét vette a meccs utolsó része. Kyle megigazította a baseball sapkáját és felsóhajtott.

- Chase hajthatatlan játékos volt. Pályakezdése elején csak egy hátvéd volt. Tudod, hogy lett hátvédből csapatkapitány? - pillantott rám. - Ő volt az, aki mindig összetartotta a csapatot. Ő volt az, aki motivációs beszéde tartott és motiválta a csapattársait. Különleges láncszem volt, mert hallgattak is rá. Mikor láttam, hogy több energiát fektet a csapatba mint a magánéletbe, megkérdeztem, hogy nem lenne e csapatkapitány.

- Elvállalta? Azonnal? - mosolyogtam. Kyle megrázta a fejét.

- Nem akarta magára tenni ezt a terhet. Úgy gondolta, hogy mindenkinek megvan a saját helye a csapatban, és konfliktust sem szeretne generálni. Rajta kívül mindenki akarta, hogy csapatkapitány legyen, ezért végül elvállalta. Utána a csapat igazán összetartó csapat lett. Collins rengeteg munkát fektetett bele az összetartásba, a csapatszellembe és nagyon sok programot is csináltak együtt. Neki köszönhetem, hogy ebből a csapatból egy család lett. És akkor már tudtam, hogy nagyon jól döntöttem.

- Értem - biccentettem oldalra a fejem. - Chase tényleg jó játékos - biccentettem. - Már kisfiúként is szeretett sportolni.

- Ti régebb óta ismeritek egymást?

- Igen - sütöttem le a szemem. - Mi ketten egy általános iskolába jártunk. Chase volt az új diák, és mellém ült. Mi ketten nagyon jóba lettünk. Ennyi.

- Ennyi? - vonta fel a szemöldökét. - Biztos van ott még valami... - de nem tudta befejezni, mert a játékra figyelt. Chase ismételten a pálya szélén futott. Nála volt a labda, amikor hárman megindultak felé. - Passzold át! Passzold át, ne versenyez velük! - Kyle próbálta túlkiabálni a meccset, de nem járt sikerrel. Chase nem passzolta át a labdát, pedig ketten is kérték. Szinte lassított felvételben láttam, hogy növel a tempón, és gyorsabban kezdett el futni. A nézőközönség felállt. Chase nagyot ugrott, az ellenfél egyik játékosa pedig átcsúszott a lába felett. - Haza futást akar! Chase, gyerünk! - Kyle futni kezdett, én pedig elkerekedett szemekkel néztem, hogy a pályán futó ellenfél játékosai üldözőbe vették Chaset. - Gyerünk! Gyerünk! - Kyle ordított, Chase pedig az ellenfél vonala felé futott.

- Igen, Chase! - vigyorogtam, amikor Chase előre hajolt, és ismételten földhöz vágta a labdát. Ekkor mindenki felállt, és üvölteni kezdett. A meccs utolsó két percében újra haza futást sikerült összehozniuk, a csapat pedig boldogan ünnepelt. Nevetve néztem, hogy mellkasukat egymáshoz nyomva a levegőbe ugranak, majd kiabálni kezdték a csapat nevét. A közönség fényképeket csinált, Kyle pedig tapsolt.

- Megcsináltátok, fiúk! - kiabálta, miközben páran Kyle felé pillantottak, aki feléjük sétált.

- Van egy kis probléma, Kyle - mondta Mason. - Chase nagyon sántít! - ekkor történt, hogy megindultam feléjük, és próbáltam közelebb kerülni, de Chase Collins a földön ült.