2012. Santa Clara High School(Kalifornia)

Sokan azt mondják, hogy a szerelem nem jön hamarabb, csak akkor, amikor elég felkészültek vagyunk rá. Ez nem igaz, hiszen én nem éreztem magam annak. A gimnázium utolsó éve óriási változást hozott az életembe. Még mindig nem hiszem el, hogy ellent mondtam mindennek és a vágyaim után mentem. Biztos kíváncsiak vagytok, hogy miről is van szó!  Édesapám ügyvédet látott bennem, míg anyukám az ápolónőt. Az elején nem tudtam dönteni, pályaválasztás időszakában nem tudtam, hogy mi szeretnék lenni. Hosszú és még annál is több gondolkodás után az ápoló vonzott. Mai napig nem tudtam megmagyarázni, hogy miért az orvostudományt választottam, de felvettek a főiskolára, ahova félve adtam a papírjaimat. A motivációs levelem sem lett kitűnő, de  pont az fogta meg őket. Most a bál estéjén, a tükörben állva, magamra sem ismertem. Mosolyogtam, a szemem csillogott. Tele voltam álmokkal és kitűzött célokkal. Természetesen közre játszott az is, hogy kivel megyek a bálba. Az utolsó pillanatig halogattam és nem mondtam el édesapámnak azt, hogy Chase Collins a kiválasztott. Az apukáknak valamiért mindig mindent félve mondunk el. Az anyukák sokkal könnyebben kezelnek bizonyos helyzeteket, ezért nálam mindig anya volt az első. Bár soha nem hibáztattam miatta az apukámat, hiszen tökéletes embert nevelt belőlem. A lényeg, hogy anya mindig engedékenyebb volt. Ez mai napig nem változott.

A bál estéjén folyamatosan rezgett a telefonom. Az egész évfolyam a bálra készült, és fényképeket osztottak meg az Instagram felületén. Őszintén nem szerettem ezt a platformot, de a legjobb barátnőm napi blogként használja, ezért kötelességemnek éreztem nyomon követni őt. A felületre fel lépre azonnal szembe találtam magam az évfolyamtársaim megosztott képeikkel. Sokan lefényképezték a felpróbált ruhát, magassarkút és sokan csücsörítettek a képeken. - És még nem is vette kezdetét a bál - az ágy szélen ücsörögtem, és lélekben felkészítettem magam arra, hogy apukám nagyon ki fog akadni. Bár a szíve mélyén sejthette, hogy egy fiúval megyek. Ezért sem fogom megérteni a kiakadásának az okát.

Mindenki azt mondta, hogy a gimnázium tornatermében lesz megtartva a bál. Ezt kifejezetten jó ötletnek tartottam, hiszen a hely elég nagy ahhoz, hogy a tánc tökéletes legyen. Ha megkérdeznétek, hogy ki gyakorolt legtöbbet a táncra, akkor azt mondanám, hogy én! Életem legfontosabb estéjébe csöppentem, ezért mindennek tökéletesnek kell lennie. Ezt leginkább az érti meg, aki volt már hasonló helyzetben. Három éve vártam erre az estére. Minden év végén számoltam vissza a napokat és a hónapokat. Most a bál estéjén állva nem akartam elhinni, hogy tényleg kezdetét veszi életem legszebb és legvártabb estéje...

- Álljunk meg egy szóra! Ki ez a Chase fiú és mikor szeretné haza hozni a kislányomat? - falnak támaszkodva hallgattam az apukám kétségbeesett szavait akiben tudatosult az, hogy a végzős lányát egy fiú fogja elvinni a bálba. Anya mindig azt mondta, hogy az apukák ilyenek, hiszen ösztönből védik jobban a lányukat. Sokan azt mondják, hogy az édesapák soha nem komolyodnak meg és mindig gyerekesen fogják felfogni azt, hogy a lányuk közelében fiú van. Ez azért vicces, mert apának nem volt mitől félnie. Az esetek többségében jó tanuló, példamutató diák és dök elnök voltam. A fiúk kerültek, leginkább a stréberek beszélgettek velem, ezért mindig kényelmetlen helyzetben voltam. Nem voltam gimnázium szépe, nem tartoztam az elit lányok közé, de ha valaki azt mondja, hogy "velük tényleg ne mutatkozz", akkor annak oka van. - Ez a srác az egyik osztálytársa? Mert ha igen, akkor szeretnék beszélni az úriember szüleivel is! - úgy hallottam, hogy kezdett elfajulni a helyzett, hiszen apa egyre nehezebben kezelte azt, hogy fiú jön értem. Ne értsétek félre! Apa nem szigorú, csak tisztában van a világ rossz dolgaival. Aki apára néz, az mindig megijed, hiszen kiköpött mása Vin Dieselnek, és régi motorokat szereti. Az én apukám határozottan az a karakter, akitől mindenki fél. Talán ez miatt sem volt még barátom. Anyukám a szöges ellentéte. Anya bájos, szégyenlős és kevés bátorság szorult belé.  Nagyvonalban anyára ütöttem, hiszen apa sokszor a fejemhez vágja azt, hogy "ne legyél már olyan beszari, mint anyád." Ezt természetesen mindig próbálta viccesen mondani, de akkor is ott volt a fájó igazság. - Inkább beszélek a lányunkkal, hol van Alicia?

- Alicia évek óta ezt az estét várta. Három évvel ezelőtt eldöntötte, hogy milyen ruhát szeretne viselni, és, hogy kivel szeretne menni! Emlékszel, hogy mi is ilyenek voltunk, igaz? - anya bársonyos hangja megnyugtatott, de kicsit sem voltam a helyzet magaslatán. A hajam szép volt, a sminkem tökéletes és arany színű ruha volt rajtam. Minden tökéletes lenne álmaim estéjén, ha apa nem rontaná el. - Legyél egy kicsit megértő - mostmár tudjátok, hogy anya és apa miben ellentétek. Anya sokkal odaadóbb, és jobban megért. Apa az, aki tesz a dolgokra és mindig a saját igazát mondja. - Szerintem percek kérdése és megérkezik az úriember! Készítem a fényképezőgépet - a lépcső mellett állva hallottam, hogy anya felém sétál, ezért lélegzetvisszafojtva álltam és mosolyogtam amikor elviharzott mellettem. - Majd megbékél - suttogva puszit nyomott az arcomra, én pedig apához sétáltam. Eszembe jutott, hogy nem látott meg a ruhámban, ezért szégyenlősen megálltam elé. Szinte láttam magamat, ezért ne mondjatok semmit! Nekem is millió tini film jelenet ugrott be, ezért kicsit elnevettem magam.

- Szép vagyok? - megigazítottam a ruhám szélét, az apám pedig bólogatni kezdett. Azt mutatja, hogy egy szigorú medve, viszont a lelke mélyén érzékeny és jó ember. - Miért nézel így rám? - suttogtam a konyha asztal előtt állva. - Figyelj...hallottam, hogy miről beszéltetek, és nem kell félned, Chase...

- "Jo fiú? "- suttogta. - "Nem bántana meg?"- vonta fel a szemöldökét. - Édesem, az élet minden pillanatában esélyt kapsz arra, hogy megbántanak - nézett végig rajtam. - És mivel nem ismerem, jogom van azt feltételezni, hogy megbánthat - összehúztam a szemem, hiszen rájöttem arra, hogy apa talán attól fél, hogy csalódni fogok. Hullámos tincseimet a fülem mögé tűrtem, hiszen arra kaptam fel a fejem, hogy dudáltak. Ezüst karórámra pillantottam ami este hét órát mutatott. Annyira ideges lettem, hogy levert a víz. Egyszerre kezdtem el izgulni és félni attól, hogy valami rosszul sül el. - Engedd be - csapott apa az asztalra.

- Komolyan? - suttogtam csillogó szemekkel, anya pedig a fényképezőgép lencséjét tisztogatta. Ő kacsintott egyet, én pedig vigyorogtam. - Chase remek srác! Egyébként is az évfolyamtársam.

- És Alicia szerelmes belé - suttogta anya, mire sziszegve előre hajoltam.

- Nem hiszem el, hogy ezt kimondtad - ijedten pillantottam apa felé, akinek tikkelni kezdett a szeme. Nem akartam feszültséget, se ciki pillanatokat, ezért a lelkükre ragasztottam, hogy viselkedjenek jól vele. - Beengedhetem végre? - sóhajtottam kellemetlenül. Szívem hevesen dobogott, kezemet pedig ökölbe szorítottam. Vigyorogva és egybe félve vártam, hogy életem legfontosabb estéje végre kezdetét vegye. - Viselkedjetek! Chase...fontos a számomra - suttogtam, majd a kilincsre helyeztem a kezem. - Még akkor is, ha ő ezt nem tudja - fejeztem be alig hallhatóan.