Reggel felébredtem, szerencsémre szombat van!
Mennyi az idő? Ááh ma nem éppen akarok semmit se csinálni! Néztem az órára. Basszameg! Már fél egy! Gyors ránéztem a telómra. Nyolc nem fogadott hívás Marcitól, egy Danitól... Egy csomó üzim volt! Na de szeretem ezt! Nem baj! Írok egy gyors sziát Marcinak.

Szia M!
Szia L! Mi ez a M-ezés? Miért csak most írsz?!
Nem tudom, és aludtam
Jah oké
Jössz este? Azaz hatkor?
Jah
Ok de én megyek kajálok és kezdek valamit a külsőmmel. Úgyhogy sziaa!!! 😘
Rámírsz és már le is rázol! Szioo 😘
Jóvan nah!

Megkajáltam, a külsőm is oké... Akkor vissza a telóhoz... Danihoz...

Itt vagy?
Hahó!
Lari
Pls legyéél!!
Fontooooooos!
😭😭😭
Itt vagyok, bocsi csak aludtam!
Jah semmi baj... Azt akartam mondani, hogy hatra nálad leszek
Aztse tod hol lakok!
De tudom! Vannak megbízható forrásaim 😉
*szemforgatás* ahhjj! Hallod! Gyere már át! Unatkozook! Marcival meg állandóan vagyok, ezért gyere te!
Oké, megyek 😉
Nem lesz semmi!
Okééé
Várlak
Ok

Letettem a telómat, majd csengettek az ajtónkon. Ilyen hamar ideért volna? Gyorsan lefutottam és ajtót nyitottam. Dani volt... Jól tudtam!
- Szia! Hogy a fenébe értél ide ilyen gyorsan?! - kérdeztem.
- Útközben irogattam veled. Amúgy is csak úgy ide akartam jönni. Na én most bemászok ide - tolt arrébb és felszaladt a lépcsőn. Gyorsan utána futottam. Hátára ugrottam, mert láttam, hogy a szobámba akart benyitni. Mivel nem számított rá, elestünk. Ott ültem rajta.
- Jó, hogy itt ülsz rajtam - beindult a perverzradarom... Ajjajj!
- Na jó' van ám! Inkább felállok! - felkeltem róla, majd ő gyorsan felállt és megölelt.
- Tudod, hogy szeretlek, ezért nem tennék olyat amit nem akarsz!
- Tudom, de én utállak.
- Tudom, hogy szeretsz!
- De nem úgy, mint te engem!
- Az mondjuk igaz! Bemehetek a szobádba?!
- Igen!
- Jó - benyitott a szobámba... Lehuppant az ágyra, amire én is lehuppantam. Ajtó csapódást hallottam lentről, majd több lábnak a hangját hallottam a lépcsőn. Egy ember ide bejött aki Marci volt. Vera csak köszönt és az anyjáék szobájában dekkolt. Amióta itt lakok, a szülei abszolút nem jöttek még haza. Mi van velük?! Mindegy. A lényeg, hogy Marci csak bámult, hogy a mellettem fekvő mit keres itt.
- Marci, Dani. Dani, Marci. Ennyi! - mutattam be egymásnak őket.
- Szevasz Marci! - szólalt fel a mellettem lévő.
- Hello Dani - Marci megszólalt.
- Oké, ez nem az aminek látszik! Mi csak hülyültünk! - védekeztem.
- Pontosan, hülyültünk! - Dani erősítette meg védekezésemet.
- Elhiszem, de most már biztos nem lesz semmi, mert itt vagyok és itt is maradok - önelégült mosoly derült arcára.
- Ahjj te! - álltam fel és belé boxoltam.
- Áu! Ez fájt! - színlelte azt, hogy fáj neki.
- Klassz! Már kettő dedóssal vagyok! - dőltem vissza az ágyra.
- A TE dedósaiddal - öleltek meg a srácok.
- Az már biztos - löktem el magamtól mind a kettőt.
- Éhees vagyoooooooook! - böködött Dani.
- Én iiiiiis! Kaját kérek asszony! - Marci is elkezdett böködni.
- Állj! - abbahagyták - Egy: le lehet menni kiszolgálni magatokat Kettő: NEM vagyok asszony Három: Verától kérjetek, mert övé most a ház, azaz ő a tulajdonos!
- De mi tőleeeeeeed kérüüüünk! - böködtek tovább.
- Jól van! Csak hagyjátok abba a bökdösést!
- Ezazz! - ugrált Marci, mint valami hülye. Felkeltem, gyorsan leszaladtam. Kinyitottam a hűtőt és kivettem a tegnapi pizza maradékot. Megmelegítettem és leraktam az asztalra.
- Jöhettek le! Kész a kaja!
- Megyek csak egy pillanat! - szólt le Vera.
- Indulunk! - hallottam meg Dani hangját. A lépcsőről lejöttek a fiúk és én leültem. Marci mellém, Dani velem szembe.
- Ez milyen pizza? - böködte a pizzát a villával a mellettem ülő.
- Nem tudom, azt hiszem sonkás ananászos... - mondtam.
- Ahamm... Finom! - kapta be a szájába. Dani csak csöndesen evett. Marci balkezes, ezért bal kezében fogta a pizzát, a villa az nem tudom miért van akkor, de mindegy... A jobb keze a combomon pihent. Én csak a pizzámat ettem. Dani már végzett, de még mindig ült mikor kapott egy üzenetet. Megnézte, majd felállt.
- Nekem mennem kell! Most! Sziasztok! - idegesen kiviharzott a házból mielőtt elköszöntünk volna.
- Okéé ez furcsa - mondtam.
- Az! - hallottam a választ Verától, aki most jött meg.

Kis Dániel

Amint végeztem a pizzámmal, kaptam egy üzenetet.

Gyorsan gyere haza!!! Anya összesett! Itthon van apa is...

Gyorsan felálltam és felkaptam a cuccaimat.
- Nekem mennem kell! Most! Sziasztok! - idegesen kiviharzottam a házból, majd futottam haza. A mentők akkor értek oda.
- Jó estét! Te itt laksz? - kérdezte az egyik mentős.
- Igen, csak most tudtam meg néhány dolgot, hogy mi történt - nyitottam be az ajtón, majd azt láttam, ahogyan Petra a húgom ott térdel anya mellett, anya ott fekszik eszméletlenül, gondolom elájult apa láttán. Apa ott állt, természetesen a kezében egy üveggel.
- Petra! Mi történt? - rohantam testvéremhez.
- Anya a fürdőbe indult, mikor kopogtak az ajtón. Kinyitotta, majd apa volt ott... Apa csak alkoholért jött. Anya nem akarta beengedni, kilökte, de nem sikerült az ajtót becsukni, ezért apa meglökte anyát, anya a fejét beverte a dohányzó asztal sarkába... Elájult a hirtelen ütéstől... - már teljesen sírt a tesóm, odatérdeltem mellé, majd én is vele együtt sírtam. Átkaroltam, majd csak ennyi jutott ki a számon apának üzenve:
- Rohadj meg Tamás! - a mentősök elvitték anyát, a rendőrök apát vitték el velünk együtt. Petra elmondta mi történt, azt is, hogy Petrán eltörte az egyik üveget. Szerencsére nem volt vészes, de azért a kórházban lefertőtlenítették. Annyira utálom apát! Elhagy minket, erre meg idejön és anya kórházban, Petra tele vérrel, csak az alkohol miatt. Apa számomra már csak Tamás marad! Nem lesz az apám többé... Tamás lesz nekem már. Ott ültem a váró teremben. A fülhallgatót a fülembe raktam, és csak szomorú dalokat hallgattam. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a nővér annyit mond, hogy bemehetek. Bementem. Petra ott ült és anyát nézte. Anya feje be volt kötve. Leültem Petra mellé. Átkaroltam és csak sírtunk. Sírtunk amíg csak tudtunk. Igen, én ilyen érzékeny fiú vagyok! Te nem sírnál, ha ez történne veled? Szerintem igen! Rossz látni így a szeretteinket! Rossz látni így anyát! Minden csak Tamás hibája.
- Még két hetet bennt kell töltenie az anyjuknak - mondta a doktor úr.
- Rendben van doktor úr - mondtam.
- Maguk menjenek haza, sajnálom, de nem lehetnek egy ideig itt... Műteni kell az anyjukat, mert találtünk epekövet is. Sajnáljuk, de menjenek el.
- Rendben van... Gyere hugi - keltem fel Petra követte mozdulataimat. Megfogtam a kezét és indultunk haza. Petra beszaladt a szobájába én pedig a sajátomba. Én 15 éves vagyok, míg Petra 12. Védelmeznem kell őt, hiszen még fiatal. Most nagyon kell vigyáznom rá. Ha a gimibe kerül, akkor tudom őt védelmezni két éven át. Lefeküdtem az ágyamra, majd a telefonomat elő vettem. Pontbkaptam egy üzenetet Laritól.

Mi a baj Dani? Mi történt? 😱
Semmi Lari...
Mi történt?!
Áhh! Inkább elmondok mindent!

Leírtam neki mindent, azt is, hogy Tamás egy alkoholista barom, aki elhagyott minket, amikor én 12 éves voltam, Petra pedig 9 éves volt.

Jajj Dani! Én ezt nem tudtam! Nagyon rossz lehet ez nektek!
Nagyon rossz... Most megyek csinálni Petrának kaját, mert gondolom éhes... Szia!
Szia!

Lementem és csináltam palacsintát. Petra az eper lekvárossat szereti karamella öntettel. Fura ez a lány, na mindegy. Én magamnak egy szilva lekvárossat és egy karamellás palacsintát csináltam. Petrának kettőt csináltam az eper lekvárosból, és csak az egyiken volt karamella öntet.
- Petra! Gyere le!
- Megyek! - trappolt le a lépcsőn. Leült a székjére, én meg eléraktam a placsintát.
- A kedvenced - adtam puszit a homlokára.
- Köszi Dani! Remélem te nem leszel olyan, mint Tamás! Sose változz meg! Maradj ilyen kedves, szerény, aggódó.
- Rendben - bár mivel gimis vagyok, ezért kissé meg fogok változni perverz ügyileg... De Petrának erről nem kell tudnia! Így jobb... Megettük a palacsintát, majd megfogtam a felfele induló lány kezét.
- Mi van?! - förmedt rám.
- Most segítesz elmosogatni!
- Oké... - elmosogattunk, majd Petra a szobájába ment.
Öt óra van... Egy órám van Larinál lenni... Hmm... Készülődjünk akkor! Felmentem, majd lejöttem egy fekete farmerben, fekete pólóval amin Shut up! Felirat volt. A cipőmet felvettem, majd szóltam Petrának, hogy elmentem. Larihoz indultam is. Háromnegyed hat van. Tizenöt perc alatt oda érünk a kilátó dombhoz. Bekopogtam, majd Lari nyitott ajtót. Egy fekete farmert viselt fekete pólóval. Azon is Shut up! Felirat volt. Összeöltöztünk.
- Készen vagytok? Csak mert ahogy látom olyan cuccok vannak rajtad, mint rajtam. - kérdeztem, majd nevettem.
- Aha, készen vagyunk. Csak a cipőnk másabb. Nekem Converse, neked Adidas. Ha! Marci! Gyere! Indulunk! - kiáltott fel. Marci le is jött azonnal.
- Szia Dani! Indulunk? - Marci egy fekete nadrágot viselt fekete pólóval. Azon Just do it felirat volt. Majdnem egybe öltöztünk hárman, de nem. Marcin ugyanúgy Adidas cipő volt.
- Szia Marci! Aha! - mondtam, majd indultunk is. Odaértünk pontosan hatra a kilátóhoz.
- Itt vagyunk? Azta! De szép a kilátás! - Lari odafutott a domb legtetejére.
- Igen, itt vagyunk. A többiek mindjárt itt lesznek - mondtam, majd leültem. Marci meg Lari is leült.

Hmm... Milyen lesz a Felelsz vagy mersz? A következő részben megtudjátok! Szióka!