Kipattantam az àgyból és a fürdőbe szaladtam. Kihánytam azt, ami bennem volt. Felhajoltam, majd a csaphoz fordultam. Kimostam a számat, majd lehúztam a wc-t. Visszamentem a szobába, ahol Marci már az ágyon ült.
-Bleh.
-Mi a baj Lari?-nézett rám.
-Hányás. Bleh. Megint aludni akarok. Nem. Mégsem akarok. Ahjj! Nem tudom mit akarok!-toporzékoltam.
-Hé. Nyugi. Én nem akarok aludni. Hívjunk át pár embert. Jó?-feltápászkodott, majd elém állt a vállamat megfogva.
-Oké. Akkor hívd Danit, Ádámot, Gábort. Uncsitesómat meg... Hagyjuk-vontam vállat.
-Oké.
Felkapta a telefonját, majd irogatni kezdett. Kicsivel később letette a telefont, majd felnézett-Ádám nem tud jönni. Nézd-tartotta felém a telefont.

Me:Na gyere át te mamlasz. Hiányol az asszony :')

Ádi:Akkir mondd meg neki, hogy ma nem megyek. Ez pedig beked szól: Nem megyek, mert éppen edzést tartok ;)

Me:Akkor csináljátok a dolgotokat...

-Amm... Nem vagyok asszony és nem én hiányolom.
-Asszony vagy. Csak azért is. Meeeeeg Dani beleegyezett Gabival együtt-vigyorgott rám.
-Nem vagyok asszony. Mindegy. Megyek csinálok szenyát-indultam kifele az ajtón. Vagyis nem. Marci visszarántott, majd megcsókolt. Elváltunk, majd szemet forgatva hagytam el a helységet.
A konyhában kettő pulykás szendvics készült és kettő mogyorókrémes. Az ajtón csengettek, ahova én futottam.
Kinyitottam az ajtót, ahol Dani állt. A nyakába ugrottam, annyira régen láttam.
-Hej, valakinek hiányoztam-szorított magához.
-Aha-motyogtam mellkasába.
-Bocsánat. Jó házhoz jöttem?-hallottam meg Dani mögül egy hangot. Kimásztam a fiú szorításából, majd mögé pillantottam.
-Nagyon jó helyre. Gyertek be-intettem nekik. Beljebb léptek, majd a két fiú lehuppant a kanapéra.
-Lari! Naruto hol van? Vagy nem jön be, mert a fán van?-nézett rám Gábor.
-Gabi. Naruto most nem jött, mert máshol van és nem a fán-mosolyogtam rá.
-Ne má'!-szontyolodott el, de a szája sarkában egy mosoly bújkált.
-Na ez megint részeg. Én meg így hívtam át?-ért mellém Marci.
-Nem. Csak hülye. Na akkor egy pillanat-mentem a konyhába. Pár perccel később a szendvicsekkel mentem vissza-Ki kér?
-Adjad-szaladt hozzám Gábor. Egyet felvett, majd beleharapott-Fúj ez mogyoró krémes-tette vissza a szenvicset, majd elkezdte a pulykássat enni.
-Na akkor azt a mogyorókrémesset kérem-mászott elém Dani, majd elvette a megkezdett szenyát. Elkezdte enni, majd a lépcsőn tartott felfele.
-Ahjj. Ezek még mindig gyerekek-ráztam a fejemet szórakozottan.
-Ja-vette el a másik mogyoróssat Szerelmem.
-Na akkor te beszélgess Gabival, én Danival dumálok-mondtam, majd elvettem az utolsó ételt és a szobánkba vettem az utam. Beérve a helységbe, Dani ült az ágyon egy üveg (?!) Jack Daniel's-el.
-Mi a...?!-akadtam ki-Na itt ebben a szobában nem lesz pia szag! Ha inni akarsz az emeleten, azt a vendégszobàban.
-Jó. Akkor gyere, mert te is kapsz. Meg beszélgetünk-felkelt, majd a csuklómat megfogva kihúzott az ajtón-À inkább nem. Nen fogok inni.
-Jobb is-engedte el a kezemet.
-Nem tudom. Nem tudom mi van velem. Egyszer van valamihez kedvem, aztán elmegy. Ennyi a baj. Inkább elmegyek. Csak a szart keverem itt-vont vállat.
-Ne mondj ilyet! Én akartam, hogy gyere. Vagy akkor... Beszélgess a fiúkkal vagy nemtom'. Viszont a Daniel's-t adjad-mosolyogtam rá.
-Jó. Tessék-adta a kezembe az üveget, majd lement. Mi van vele? Mindegy. A vendégszobába mentem, majd letettem a kezemben lévő tárgyat.
Fél óra múlva valaki berontott a szobába.
-Szia. Miért uncsizol itt? Az ott egy...?-mutatott az üvegre.
-Szia. Nem tudom. Igen, egy Jack Daniel's. Kérsz?-nyújtottam felé.
-Jah. Itt fogok maradni, hogy ne unatkozz-ült le mellém Gábor az üveget elvéve. Lehúzott belőle pár korttyantással, majd rámnézett-Kérsz?
-Aha-elvettem, majd belekóstoltam. Még párat kortyoltam, majd visszaadtam.
-Na és... Mi van veletek?
-Jól haladunk.
-Ezt hogy érted?
-Jah, hát... Lesz majd gyerek...
-De jó-mosolygott, majd megitta a maradékot.
-Amm... Még józan vagy?
-Természetesen-vigyorgott rám.
-Akkor nem.
-Lariii. Mondom, hogy jól vagyook-feltápászkodott, majd az ajtót becsukta. Nem kulcsra, csak simán becsukta. Visszafordult, majd felémtartott. Megfogta a kezemet, majd felhúzott.
-Amm. Gábor. Mit-mit csi-nálsz?- dadogtam.
-Semmit-vigyorgott, majd a kezeit az arcomra tette.
-Gabi. Nekem van vőlegényem.
-Na és, ha ő nem szeret téged?-most már szomorúan nézett rám. A szemében őszinte szomorúságot láttam. Vagy csak a részegséget?
-De-de. Ő. Ő sze-ret. Az. Az nem le-het-öleltem át zokogva.
-Nyugi. Én itt vagyok-szorított magához.

*****

Hey Hey!
Nem tudom mit írjak ide.
Akkor Sziasztok!