Vacsora után megkértek minket,hogy menjünk a saját faházunkban....
-Kivéve te!-mondta a tanár,majd rámmutatott
-Te Toukánál,Juuzoounál,Toorunál és Etonál zuhanyzól.-mondta,majd mindenki nevetni kezdett,ami zavarba hozott. Tehát beszaladtam a pizsimért,átfutottam a lányokhoz,illetve vissza a faházba és.......nos...én nem tudtam,hogy minden fiú félmesztelenül alszik.....mindegy,majd elpirulva az ágyamhoz szaladtam. Egész este fenn voltam...világítottam a kislámpámmal a könyvemet..majd egyszercsak Kaneki fingom sincs hogyan ott jelent
-Hé! Te miért nem alszol?-suttogta majd leült az ágyamra
-Nem tudok-mondtam mosolyogva,majd Kaneki törökülésben felémfordult.
-Hogy hogy idejöttél hozzám?
-Láttam,hogy világított nálad a lámpa. Kint mindenki horkol és alszik-mondta
-Értem. Beszélgessünk.-mondtam,majd becsuktam a könyvemet,én is török üléssel Kaneki felé fordultam,majd kitámasztottam a kislámpám.
-Miről beszéltetek ebédnél?Ne-Nem akarok bunkó lenni,csak a nevemet hallottam.
-Ohh...ne haragudj...azt hiszik együtt vagyunk!-mondtam,majd mindketten elpirultunk.
-Mira-chan
-Csak Mira!-mondtam mosolyogva
-Értem...szóval...Mira!-mondta csillogó szemekkel
-Miután hazaértünk...lenne kedved eljönni velem....valahová?-kérdezte,majd összeszorította öklét majd becsukta a szemét. A szívem elkezdett hevesen dobogni. Talán ő az igazi? Anyáéknak mi lenne a reakciójuk?....ezek a gondolatok jártak a fejembe,majd megkérdeztem valamit
-Te randira hívsz?-ekkor egy nagyon picit bólintott a fején,és könnybe áradt a szeme
-Persze!-mondtam vörös fejjel,ekkor egy nagy lélegzetett vettem és elismételtem
-Igen elmegyek veled!-mondtam lelkesen! Majd közelebb kúszott hozzám és megölelt! Éreztem az illatát,éreztem ahogyan dobog a szíve,a feje közelebb volt az enyémhez,mint bárkié valaha! Én meg csak ültem támaszkodva,mert hátradőltünk volna,majd nem bírtam tartani és...puff eldőltünk. Bevertem a fejem,és oriási nevetésben kötöttünk ki. Majd Kaneki lemászott rólam..(khmm nem kell rosszra gondolni) majd megragadta az arcom...