4.rész
...egyszer csak megjelent egy medve. Teljesen lesokkolódtam....nem tudtam,hogy fussak,vagy...nem tudom.
-Maradj hátul! Búlj el!
-Hülye vagy? Nem hagyom,hogy megküzdj vele. Azonnal gyere! Fussunk!
-Azt mondtam BÚLJ EL!-ordított Kaneki. Hátraszaladtam,közben hevesen sírtam mivel még soha nem történt velem ilyen....ekkor....Kaneki roppantott egyet az ujján,majd valami...csápok nőttek ki a hátából...nem értettem...ez egy álom,ez egy jelmez? Mi ez? Ki ez? Kaneki? Majd miután legyőzte a medvét,eltűntek a csápjai,és felém fordult.
-Láttad az egészet. Ugye?-kérdezte csalódottan,ekkor könnyes szemekkel elkezdtem bólogatni. Majd azonnal futásnak eredtem,mert megijedtem tőle.
-Ne fuss el.-kiáltotta.Majd megálltam,elkezdtem visszafelé sétálni,és annyit láttam,hogy Kaneki egy kivágott fa törzsén sír. Majd meghallotta az alattam ropogó faleveleket,hogy jövök és könnyes szemeivel felém fordult.
-Nagyon sajnálom! El kellett volna mondanom!-mondta sírva
-Mit?-guggoltam le hozzá félve
-Hogy...egy...g-ghoul vagyok.-bökte ki,ekkor óvatosan lehajtottam a fejem,és átgondoltam mindent.
-A ghoulok embereket esznek..-mondtam
-Hogy lehetsz ghoul,ha elvileg az összeset MEGÖLTÉK?-mondtam mérgesebben
-Hagyd,hogy megmagyarázzam. Én nem vagyok teljesen ghoul,hanem félig. Nem tudtak elkapni,ugyanis ha ghoul lennék,akkor mind a két szemem olyan lenne mint nekik. Ezért a ghoul "járványnál" szemkötőt használtam arra a szememre. Érted?
-Miért nem eszel meg?-kérdeztem még mindig lehajtott fejjel
-Én nem eszem embereket...
-A GHOULOK EMBERT ESZNEK..
-DE ÉN NEM VAGYOK TELJESEN GHOUL!-emeltük a hangszintünket egyrejobban,majd visszatértünk a normális hangszintbe
-Mivel félig vagyok ghoul,ezért tudok rendes ételt is enni.
-Hogy lettél ghoul?
-Megharaptak. De túléltem.-mondta,majd próbált közelebb jönni hozzám,de én hátráltattam.
-De kérlek ezt ne mond el senkinek!
-Én nem mondom,de ne buktasd le magad. Folytassuk ezt a rohadt feladatot kérlek,és felejtsük el ami történt..-mondtam csalódottan,majd mintha mi sem történt volna,folytattuk ezt a manós marhaságot.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top