10.rész

Majd Kanekivel vissza mentünk a faházunkba,viszont útközben megpillantottunk egy embert...feküdt,tocsogva a vérben. Kaneki rögtön odaszaladt,és ahogy elkezdte gyengéden pofozni az arcát magához tért.
-Hé! Jól vagy?-kérdezte Kaneki. Egy végzős volt az,kezdett magához térni.
-Azonnal szólok a tanárnak!-mondtam,ekkor Kaneki megragadta a csuklómat
-Maradj.-mondta halál nyugodtan,majd leguggoltam mellé. Ekkor a végzős lány megszólalt.
-*nevetés*fuss...atok!-mondta,majd a szeme felakadt. Majd Kaneki felállt,majd felém fordult.
-Hé! Derítsük ki,hogy mi történt. Maradj mögöttem.-mondta,majd megfogta a kezem és elkezdtük követni a véres lábnyomokat. Követtük követtük,majd az ismerős erdő közepén elfogytak a nyomok.
-Most merre?-kérdeztem
-Gyere utánam.-majd valaki elkezdett nevetni
-*gonosz nevetés* Kaneki Ken.-mondta az ismeretlen hang,majd Kaneki rögtön roppantott egyet az ujján. Majd megjelent az alak. Honnan ismerték egymást?
-MARADJ HÁTUL!-ordította félig piros színnel. Majd megijedtem,és elbújtam.....nem tudtam ki ez és miért...egy kicsit kinéztem,majd megláttam,hogy Kaneki a földön fekszik...én meg ökölbe szorítottam a kezem,és azt kérdeztem magamtól,hogy hogy lehetek ilyen haszontalan és gyáva.
-Nem gondoltam volna hogy még életben maradtál Kaneki....-mondta az alak
-És,hogy végre elkaptalak!-mondta,majd egy kést húzott ki a zsebéből!
-Mira-chan fuss!-ordított Kaneki,amire az az alak még boldogabban nézett.
-Ó tehát ő lenne a kis barátnőd?-majd elkezdett felém sétálni.
-FUSS!-mondta Kaneki,majd odaszaladtam hozzá.
-NEM HAGYLAK ITT!-mondtam,majd a pasas elkezdett felém jönni. Ekkor elkezdtem gondolkozni,hogy mi tévő legyek...majd eszembe jutott valami...
-Kaneki!!-ordítottam,majd könnyes szemekkel rámnézett
-Harapj meg!-mondtam,majd ekkor elkezdett sírni
-Soha!-mondta szenvedve
-Ez az utolsó lehetőségünk! Harapj meg!-majd nyújtottam a karomat!
-Ezt végig nézem!-mondta a pasas
-Mira nem szeretném!-mondta Kaneki
-MONDOM HA-RAPJ MEG!-mondtam neki üvöltve,majd egy oriásit nyelve a remegő kezévet megragadta az enyémet,majd a szája felé húzta...

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top