5 hónappal később.

Mosolyogva túrtam Taehyun tincseibe, aki békésen szuszogva feküdt a mellkasomon. Egy ideje már ébren volt, de az istenért sem akart lemászni rólam. A hátam alatt pihenő kezei már igencsak kezdtek nyomni, ráadásul ma szabadnapos volt és azt ígérte elvisz randizni. Na, nem mintha nem fetrengtem volna vele szívesen az ágyban, de olyan ritkán adatott meg nekünk az, hogy programokat csináljunk közösen.

-Nem akarsz felkelni? - bökdöstem meg vigyorogva a nóziját, mire dühösen összefelhúzta az orrát és beleharapott az ujjamba. - NAAAA! - méltatlankodtam színpadiasan, mire egy puszit is kaptam a bántalmazott testrészemre.
-Nem - közölte morcosan és belefúrta a fejét a nyakamba.
-Azt ígérted elviszel ma a múzeumba - emlékeztettem kedvesen, miközben kezeimmel megállás nélkül a hátát és a haját simogattam.
-Foglak is - motyogta és visszarakta a fejét a mellkasomra.
-Nehéz a buksid - piszkáltam játékosan, mire a kis genyó teljes testével rám feküdt, mint egy emberi takaró. - Bahh, most sokkal jobb... - nyögtem fel fájdalmasan.

-Szeress már egy kicsiiiiiit - nyafogott kisfiúsan, miközben rám emelte kölyök kutya szemeit és még a száját is lebiggyesztette.
-Sajnos nem tudlak... - sóhajtottam drámaian és Taehyun riadt tekintetét látva sunyin elmosolyodtam. - Mert mindennél jobban szeretlek! - tettem hozzá, mire a fiú nevetve lemászott rólam és fölém tornyosulva szájon csókolt.
-Szép mentés, ezért jár a  reggeli - kacsintott rám és végre kimászott az ágyból.
-Akkor lódulj, mert bezár a múzeum mire odaérünk - mondtam nevetve, majd finoman fenékbe rúgtam mikor lehajolt a papucsáért.

Amíg Taehyun ennivalót készített én gyorsan elszaladtam fürdeni és hajat mosni. Nagyon jó idő volt, ezért egy alapos törölgetés után nem vesződtem a tincseim szárításával és helyette inkább fogat mostam, majd felraktam egy kis minimális sminket.

Mire kész lettem a szerelmem már átöltözve várt a konyhában és unottan nyomkodta a telefonját. Csendben megreggeliztünk, majd Taehyun kiment az erkélyre, hogy (új) szokásához hűen ott fogyassza el a kávéját. Kapkodva bepakoltam a koszos edényeket a mosogatógépbe és a fiú után mentem, aki a korlátnak támaszkodva gyönyörködött a panorámában. Ahogy a napsugarai megcsillantak szőke tincsein... Az valami szívet melengető látvány volt. Arca arany színben tündökölt a napfénynek hála és ajkai halvány mosolyra húzódtak mikor rám nézett.

Közelebb mentem hozzá, majd óvatosan átbújtam a kezei alatt és bepréseltem magam a teste és a korlát közé. Automatikusan körém fonta a karjait és lágyan szájon puszilt.
-Mit csinálsz? - kérdezte mosolyogva, aminek hála jól láthatóvá váltak a gödröcskéi.
-Csak olyan szép vagy a reggeli fényben... - sóhajtottam fel vágyakozva és ujjaimmal finoman végig simítottam az orcáin. - Csinálhatnánk egy közös képet! Mit szólsz? - kérdeztem reménykedve, mire a fiú elővette a telefonját és közelebb húzott magához.
-Na, gyere ide - vigyorodott el aranyosan és a biztonság kedvéért három képet is csinált, amiket azonnal át is küldött nekem. - Szeretlek jagiya - nézett rám elkomolyodva, de lélektükreiben huncut, szerelmes fény csillogott.
-Én is szeretlek téged - suttogtam meghatottan, majd lágyan birtokba vettem az ajkait.

-Kész vagy? Mehetünk? - kérdezte miután megszakította a csókot, de nem hajolt el tőlem így könnyedén még egy puszit adtam a szájára.
-Igen, egy pillanat és indulhatunk - feleltem és sietősen visszamentem a hálószobába. Ugyanis terveim voltak a közös képünkkel...

A technika ellenem dolgozott és a vacak kis mobil nyomtatóm nem akart rácsatlakozni a telefonomra, majd csiga lassúsággal nyomtatta ki a fotót. Legszívesebben a földhöz vágtam volna, de aztán nagy nyüglődések árán végre a kezembe pottyant a vágyott fotó. Vártam pár másodpercet, majd a titkos fiókomból elővettem a naplómat és óvatosan beragasztottam a fényképet. Ráírtam az aljára a dátumot, rajzoltam mellé egy szívet és egy mosolygós fejet, majd kihúztam az utolsó tétel a listámról.

"Őszintén mosolyogni egy képen."

-Minden rendben Yeol? - kiabált az előszobából Taehyun, mire riadtan rezzentem össze mint egy csínytevésen kapott gyerek.
-Igen baba, mehetünk - válaszoltam, majd visszarejtettem a naplót a helyére és kimentem a rám váró szerelmemhez.
-Mit csináltál amúgy? - mért végig gyanakodva a fiú, miközben felvettem a cipőmet és egy vékonyka kabátot.
-Ohh? Semmi érdekeset, csak megigazítottam a sminkem - füllentettem csípőből, amiért rögtön mérges lettem magamra, de még nem tudtam volna neki elmondani az igazságot.

Taehyun nem szólt semmit csak egy bólintással nyugtázta a hallottakat, majd felém nyújtotta a kezét. Ahogy ujjaim a tenyerébe siklottak úrrá lett rajtam a végtelen nyugodtság és békesség érzése, amit az elmúlt években vele tapasztaltam meg először. Feltudtam volna robbanni a boldogságtól minden egyes másodpercben, főleg amikor mellettem volt... Bár annak a ténynek a tudata is elég lett volna ehhez, hogy ez a csodálatos fiú csak az enyém. Képtelen voltam elnyomni a mosolyomat és egyre szélesedő vigyorral néztem az összekulcsolt kezeinket. Hirtelen ötlettől vezérelve magamhoz húzva a páromat fontam köré a karjaimat és rögtön a mellkasához bújtam. Jó volt érezni minden egyes lélegzetvételét, hallani szívének vad ritmusát 'mely csak értem dobogott. Örökké tudtam volna létezni abban a puha pillanatban és annyi mindent szerettem volna mondani neki, de nem volt még itt az ideje... Ezért csak csöndesen élveztem, ahogy elvesztem a meleg ölelésében és lágyan ringató karjaiban.

Egyszer majd ha készen állok rá megmutatom neked a listát Kang Taehyun...

És megköszönöm, hogy életre keltetted sorvadó lelkemet!

Szép napot/estét/éjszakát/akármit mindenkinek! 🥰

Nagy nehezen elérkeztünk ide is... Így majd 2 év után. Kicsit sem ég a pofám emiatt amúúúúgy. XDDD

A könyv végéhez érve szokásomhoz híven szeretnék pár szót szólni hozzátok és köszönetet mondani! ^^

Taehyun és Bulmyeol története végül 1.1K megtekintéssel és 370 voteval zárult le, amit szintén szeretnék megköszönni nektek! Bár sokszor mondom és lehet már unjátok, de tényleg nagyon hálás vagyok értetek. 💕 Mikor szar napom van, rossz kedvem, elbizonytalanodok, felakarom adni, mindig ide menekülök és belőletek, a pozitív visszajelzéseitekből merítek erőt. A köszönöm kevés ide, de nem tudom mi mást mondhatnék nektek... 🥺🥺 Remélem még sok szép közös pillanatot fogunk szerezni itt együtt! 🙏

És hát akkor így a történet lezárásaként jöjjön a szokásos kérdezősködés. 😁

Hogy tetszett összességében a könyv?

Melyik a kedvenc részetek/jelenetetek?

Ki a kedvenc szereplőtök?

Mi tetszett a legkevésbé a ficiben?

Bármilyen építő jellegű kritikát, tanácsot, egyéb véleményt szívesen meghallgatok:

Még egyszer köszönöm szépen, hogy időt szántatok a könyvemre, remélem a következő ficimben is találkoni fogunk. Vigyázzatok magatokra és legyen szép napotok! 💕

Szeretettel: Raven.💜

(nagyon szépen köszönöm _MinYeo_ , hogy mindvégig támogattál, ötleteltél velem, borítókat készítettél a könyvhöz és bogarat ültettél a fülembe, hogy írjak egy ilyen történetet! 💕)