Úgy éreztem megőrültem, de minimum kezdtem megkattanni. A gondolataim szinte másodpercenként változtak és ijesztő gyorsasággal lett más és más a hozzáállásom bizonyos dolgokhoz. Igen, itt most Taehyunra gondolok... Olyan jól sikerült a közös főzős este, hogy mikor randizni hívott én nagy lelkesen (és meggondolatlanul) igent mondtam. Hogy miért? Még  magam sem tudom, de akkor jó ötletnek tűnt...

Próbáltam magamnak bemesélni, hogy ez csak egy halloween-i buli, semmi extra. Csak elmegyünk együtt jól érezni magunkat, iszunk egyet-kettőt, haza megyünk és ennyi, de valamiért még sem tudtam ilyen könnyedén felfogni.

-Ne félj, jó móka lesz - suttogta a fülembe Taemin, mikor már a szórakozó hely ruhatárában adtuk le a kabátjainkat.
-Én ebben nem vagyok ennyire biztos Minnie - néztem rá fancsali ábrázattal, mire félszegen magához ölelt. - Kezdem bánni ezt az egészet - motyogtam és lassan megszakítottam az ölelésünket. - Miért érzem magam ennyire szarul?
-Minden kezdet nehéz - simított végig lágyan az arcomon, majd megfogta a kezem és fejével a bárpult felé intett. - Gyere, Taehyun már vár ránk!

A fiút nehéz volt kiszúrni a sok jelmezes ember  között, ugyanis csontváznak öltözött, mint én. Na jó, igazság szerint cukorka koponya voltam, de részlet kérdés. Sokan voltak hasonló hacukában mint Terry, de mikor a pillantásuk találkozott a szívem a torkomba ugrott... Azt a szempárt ezer közül is felismerném.

Egyre erősebben szorítottam Taemin kezét, amit ő rezzenéstelen arccal tűrt. A legjobb barátom volt az én kapaszkodóm, a védőbástyám és annyira nem akaródzott elengedni őt. Hiába voltunk annyi időt külön, voltak dolgok amik nem változtak. Ilyen volt  pl a barátságunk, ami inkább már testvériség volt és a tény, hogy senki nem tudott olyan jól és hatékonyan lenyugtatni, mint Taemin. Időnként nehezen tűrtem az önkéntes megmozdulásait, hogy sokszor azt hitte, hogy jobban tudja nálam, hogy mi kell nekem... De az igazság az volt, bármennyire is fájt beismerni, hogy a fiú valóban jobban tudta, hogy mire van szükségem. Kirángatott a szürke hétköznapokból és megtette azokat a lépéseket, amiket nekem kellett volna, de nem volt hozzá elég erőm és bátorságom.

-Szia Taehyun - köszönt vigyorogva Taemin a fiúnak, majd lefejtette magáról az őt szorongató mancsomat  és lazán Taehyun kezébe adta. - Az én bébiszitteri feladataim  itt véget értek, jó szórakozást - jegyezte meg szemtelenül, majd eltűnt a tömegben.
-MEGÖLLEK LEE! - ordítottam utána, de hiába...

Taehyun édesen felnevetett a hátam mögött,  majd finoman megszorította a kezem, ezzel elérve, hogy ösztönösen felé forduljak. Ahogy a tekintetem az övébe fonódott, a szívem kihagyott egy ütemet és minden levegő a tüdőmbe rekedt...
-Ne félj, vigyázok rád - mosolyodott el, majd összekócolta a hajam.  - Szia Yeol!
-Szia frizura gyilkos - motyogtam kissé bosszúsan és az egyik kezemmel kapkodva megigazítottam csapzott tincseimet.

A másik mancsomat még mindig a fiú szorongatta...

-Gyere, igyunk egyet a srácokkal - intett fejével a TXT tagjai felé, akiket a maskaráiknak hála fel sem ismertem először.
-Rendben... - egyeztem bele csendesen és hagytam, hogy Taehyun irányítson. Észre sem vettem, hogy egyre erősebben szorítom a kezét,  csak akkor amikor aggódva hátrafordult.
-Minden oké? - hajolt közelebb hozzám, mire bólintottam egyet. - Akkor kérlek ne törd össze az ujjaimat - nevette el magát, mire rögtön elengedtem a kezét.
-Bo-bocsán-nat... - dadogtam esetlenül és képtelen voltam a fiúra nézni. Taehyun lágyan elmosolyodott, majd könnyedén átkarolt.
-Szeretnél haza menni? - kérdezte és válaszként megráztam a fejem. - Akkor gyere! Jól  fogunk mulatni, ígérem...

Az első pár felesre még emlékeztem, de aztán már csak foltokban volt meg az este. Valami rémlett, hogy Beomgyuval és Yeonjunnal táncoltam, ahonnan Taehyun bosszúsan elrángatott, majd húzóra megittunk egy üveg sojut... Utána valami túlfűtött dallamra ringattam a csípőm, szorosan a fiúhoz préselve a testem.

Te jó isten... Mit tettem?

Aztán derengett Taemin arca, hogy megjelenik random a tömegből és aggódva néz, elindultunk haza felé, végül Terry is velünk jött. Minnie fogta a hajam miközben a kukába hánytam, Taehyun adott egy üveg vizet és innentől totális képszakadás...

-A kurva életbe - takartam el a kezemmel az arcomat, mikor a nap sugarai elkezdték  kiégetni a szemeimet. Valami nem stimmelt... A szobámban mindig le van húzva a redőny. - Hol a picsába vagyok??? - sikítottam fel, majd ahogy megpróbáltam felállni, sikeresen pofára estem és legurultam a kanapéról. Hunyorogva pislogtam körbe és megnyugodva konstatáltam,  hogy a saját nappalimban vagyok. Hát jól kiütöttem magam az este, ha már arra sem volt erőm, hogy elvánszorogjak a hálóba.

-Baszdmeg Yeol, öreg vagy te már ehhez - szidtam magam, miközben mindkét kezemmel a tincseimbe túrtam. Nyammogva próbáltam benedvesíteni a számat, úgy éreztem, hogy menten vattát köpök. Arcomon fáradt mosoly terült el, ahogy megpillantottam a dohányzó asztalra odakészített pohár vizet és fájdalom csillapítót. Gondolatban már megdicsértem magam,  mikor észre vettem a mellé rakott kis levélkét.

"Erre szükséged  lesz party királynő... Minnie."

Fejemet vakargatva próbáltam meg még többet felidézni a (túl) jól sikerült estéből, de se  kép, se hang. Viszont tudtam nagyon jól, hogy Taemin sose hagyna ilyen állapotban magamra, szóval ösztönösen a kanapéra néztem, hogy  nem-e feküdt mellettem? Sehol nem láttam a bátyámat, pedig a biztonság kedvéért még a párnákat és pokrócokat is áttúrtam. Nagy nehezen lábra álltam és épp a fiú keresésére indultam, mikor furcsa zajok ütötték meg a fülem...
-Taemin? - pislogtam, mint ponty a a szatyorban és óvatos léptekkel a szobám felé indultam.

Lelki szemeim előtt már láttam mindenféle vicces jelenetet és rémképet. Szó szerint mindenre fel voltam készülve, legalábbis azt hittem. De az, ami ott várt... Minden képzeletem felül múlta. Taemin a helyemen feküdt, ami önmagában nem lett volna gáz, de volt még valaki vele.

Jonghyun részén...

Taemin mintha csak megérezte volna a jelenlétem, úgy ugrott ki az ágyból mint a picsán lőtt gepárd. Kővé dermedve néztem a nyakig betakarózott egyént és melegen ajánlottam annak az idiótának, hogy valami kurva jó faszit szedett össze, ha már meggyalázták Jong helyét. Lassan előbukkant egy bozontos szőke buksi, de az illető arcát még nem láttam. Éreztem, ahogy egész testemben remegek a dühtől, de nem akartam jelenetet rendezni. Viszont amikor felbukkant előttem Taehyun arca... Minden önuralmam elszállt.

-TE MOST SZÓRAKOZOL VELEM?! - ordítottam rá Taeminre, mire a másik fiú riadtan rezzent össze. A szemem sarkából láttam, hogy ő is engem bámult, de én csak az előttem álló mocskos árulót néztem. - Még ha valami egy éjszakás kalandot hoztál volna ide, esküszöm előbb megbocsájtottam volna - kiabáltam tovább, már hangosan sírva. - DE PONT ŐT?! - mutattam a megszeppent Taehyunra.

-Bulmyeol, megma... - kezdett bele Taemin, mire olyat tettem, mint azelőtt még soha. A kezem nagyot lendült, majd hatalmasat csattant a fiú arcán. Egész testemben reszkettem és csak arra tudtam gondolni, hogy a legjobb barátom, a legfőbb bizalmasom hátba támadott. Taemin ledöbbenve nézett rám, miközben orcáját tapogatta. Egy  jól képzett helyszínelő talán  még az ujjlenyomatomat is azonosítani tudta volna a fiún éktelenkedő tenyérlenyomatból. Bár felvette a szokásos pókerarcot, de a tekintete árulkodó volt. Teljesen összetört...

De ez akkor már engem kurvára nem érdekelt.

-Soha többé nem akarlak látni. Halott vagy a számomra innentől Lee - köptem felé a szavakat, majd a fürdőszobába csörtettem és olyan erővel csaptam be magam után az ajtót, hogy félő volt menten kiszakad tokostól. Mindkét kezemmel a mosdó szélét markoltam, attól tartottam ha elengedem, akkor összefogok esni.

Hallottam, ahogyan odakint a két fiú beszélgetett, Taehyun utánam akart jönni, de Taemin lebeszélte róla. Úgy látszik mégis csak maradt egy cseppnyi esze annak az idiótának... Az ajtót kissé  hangosabban csukták be maguk után, ezzel jelezve a távozásukat és amint egyedül maradtam egy artikulátlan üvöltés szakadt fel belőlem. Szó szerint pusztítani kezdtem a fürdőben, a földre söpörtem mindent amit értem. Ököllel nagyot ütöttem a tükörbe, ami úgy tört ezer darabra, ahogy a szívem.

Tehetetlenül a földre rogytam és magamhoz öleltem a vérző  kezemet. Magzatpózba gubózódva ringatózni kezdtem és  hagytam, hogy a szemeimet égető könnycseppek tüdőt szaggató zokogás formájában távozzanak belőlem.

Hogy tehette ezt velem Taemin?

Hiába nem őrizte már a fekhely az illatodat, a tudat megvolt, hogy te feküdtél ott legutóbb.

Ezzel mindent elvett tőlem, amim még belőled megmaradt...