A lépcsőház hangos nevetésüktől zengett. Midoriya és Bakugo szokatlan módon remekül érezték magukat együtt, még ha Kacchan sokszor gonoszan is viselkedett Izukuval. Kacchan, valahol a szíve mélyén nagyon kedvelte Midoriyát, de sose tudta kifejezni. Akkor is talán a nagy mennyiségű alkohol elfogyasztása miatt tudta az igazi  önmagát adni neki.
Bakugo a világát nem tudta, teljesen kiütötte magát. Vele ellentétben Midoriya teljesen józan volt. Egy kortyot se ivott, és nem is maradt volna tovább a Denki áltlal rendezett házibuliban, ha nem látja meg részeg barátját szenvedni az egyik kanapén. Csak nem hagyhatta ott! Eltakarta hozni onnan, de Bakugo maradni akart, de Midoriya nem engedte neki. Meglepő módon Kacchan kicsit se ellenkezett, talán még örült is neki, hogy Midoriyával tölthet egy kis időt.
Bakugo és Midoriya egy lépcsőházban éltek, egy emelet szintkülönbség volt köztük. Bakugo a harmadik emeleten lakott, Midoriya a másodikon. Így történt, hogy a két egymásba karolt fiatal elment Midoriya lakása előtt, ahol Todoroki várta őt. Hangos nevetésük és beszélgetésük beszűrődött a lakásba. Todoroki párjának hangjára felfigyelve nyitotta ki az ajtót, de késő volt. Bakugo és Midoriya már tovább mentek, csak egy pillanatra tudta elcsípni egymásbakarolt pozíciójukat. Egy kellemetlen érzés furakodott mellkasába, idegesslg uralkodott el rajta. Nem örült annak, hogy élete szerelme ennyire közel van Bakugohoz. Percekig állt a lakás előtt, majd egy hangos sóhajt hallatva lépett vissza, majd a nappaliban lévő kanapén foglalt helyet. Alig várta, hogy Midoriya hazamenjen, és hogy számon kérhesse tőle a történteket.

Eközben Midoriya nagy nehezen bejutott Bakugo lakásába. Nem volt szíve egyedül hagyni a másik fiút, ezért az ágyáig elkísérte és szép lassan befektette. Éppen menni készült, mikor Kacchan megragadta fölsőjének ujját.
- M-mit csinálsz, Kacchan? - lepődött meg Deku, mikor a szőke hajú az ágyába akarta behúzni a másikat.
- Ne menj el, Deku.. Aludj itt velem - mondta kicsit szaggatottan. Izuku meglepődöttsége csak nőtt. Tényleg sokat ihatott, ha már ilyeneket mond neki.
- Nem alhatok itt - mosolyodott el a zöld hajú, s lefejtette magáról Katsuki ujjait, aki nem volt annyira erejében, hogy ellenkezni tudjon.
- Jah.. biztos vár valaki - pislogott egyre laposabbakat, míg végül egyenletes szuszogása be nem töltötte a szobát. Elaludt. Midoriya halkan sóhajtott egyet, s elhagyta Kacchan lakását. 

Fáradtan csoszogott le a lakásáig, majd belépett az ajtón. Levette cipőjét, majd a nappali felé indult, ahol meglátta szerelmét. Elmosolyodott, s megindult a kanapéra, szorosan Todorokihoz akart bújni, de a felemás hajú arrébb húzódott. 

- Azt hittem már sose jössz - sóhajtott picit gúnyosan Todoroki, de Midoriya csak mosolygott.
- Jöttem volna hamarabb... Csak Kacchant haza kísértem. Nagyon kiütötte magát, nem akartam magára hagyni - mosolygott halványan, majd ismét közeledni próbált Todorokihoz, de ő ismét arrébb húzódott. 
- Vettem észre, hogy haza kísérted - forgatta meg szemeit, s felállt a bútorról. - Bakugo mindig fontosabb, még akkor is, mikor borzasztóan viselkedik veled. Fogadjunk, hogy eszedbe se jutott, hogy én pedig itthon várlak.
- Miért mondod ezt? - kelt fel a zöld hajú is és Todoroki mellé sétált. - Miért ne jutott volna eszembe hogy vársz? Direkt miattad hamarabb el is akartam jönni Kaminari-kunéktól, de nem akiartam Kacchant se ott hagyni. 
- Miért nem? Ahogy viselkedik veled azok alapján megérdemelte volna, hogy ott hagyd - szorította ökölbe kezét, s idegesen fordult Midoriya felé. - Ha Bakugo ennyit jelent neked, akkor miért nem mész fel hozzá és alszol nála. Nehogy valami baja történjen, mert egyedül hagytad - mondta gúnyosan. Midoriya is kezdett ideges lenni. Nem tudta hova tenni Todoroki viselkedését.
- Todoroki-kun.. befejeznéd? - emelte fel kicsit hangját. - Attól függetlenül ő a barátom. És ha én haza akarom kísérni akkor hazakísérem. De nem értem, hogy ebbe miért kell többet látnod..
- Persze, csak a barátod.. - emelte fel Shoto is a hangját. - Akkor mégis miért karoltad át őt úgy, mintha a szerelmed lenne?!
- Azért, mert alig bírt menni! Mellesleg pedig nem úgy karoltam őt át! Te vagy a szerelmem - lépett közelebb Todorokihoz, picit halkabban beszélve. - Ne legyél már féltékeny.. Semmi se történt köztünk, csak hazakísértem.
- Persze, gondolom - forgatta meg szemeit a magasabb, majd arrébb lépett. - Tudod mit, Midoriya, nem érdekel mit csinálsz. Felőlem fel is mehetsz az új szeretődhöz. Nem érdekel - kerülte el Midoriyát, s az erkély felé ment. Nagyon dühös volt. 
Midoriya teljesen ledöbbenve állt a nappaliban. Hogy mondhatott ilyet neki Todoroki? Tényleg nem történt köztük semmi, akkor miért lett féltékeny. Halkan sóhajtott, s nagyot nyelt. A fürdő felé ment hogy egy forró zuhanyt vehessen, s próbálta megnyugtatni magát. Fájtak neki a dolgok amiket a fejéhez vágott a magasabb. Mindennél jobban szerette Todorokit, és bántotta a köztük kialakult feszült hangulat. Elővette a zuhanyzáshoz szükséges cuccait, majd beállt a forró víz alá, s gondolataiba merülve évezte ahogy a vízcseppek végig folytak testén.
Hatalmas gőzfelhő kíséretében hagyta el a fürdőt Midoriya. Félig-meddig megnyugtatta magát, és azt tervezte, hogy megpróbálja megbeszélni Todorokival a dolgot. Nem akart haragot kettejük között. Azonban mikor a nappaliba lépett szíve összefacsarodott. Todoroki kipakolta a cuccait, s a kanapén hajtotta álomra a fejét. Izuku szemeiben könnyek gyűltek össze. Nagyon rosszul esett neki amit Shoto művelt vele.
Magányosan tántorgott be szobájukba. Befeküdt az ágyba, de nem tudott elaludni. Hiányzott neki szerelme illata és az, hogy álmában szorosan magához ölelje. Végül, mikor már hosszú ideje nem tudta álomra hajtani fejét, a szekrényhez csoszogott, s kivette Todoroki egyik fölsőjét, s azt szorosan magához ölelve, sírva aludt el.

Todoroki is borzasztóan érezte magát. Utólag rájött, hogy fölösleges volt ennyire féltékenynek lennie. Megbántotta a másikat. Nagyon is. Ezekkel a gondolatokkal kelt fel a kényelmetlen kanapéről. Hajnal tájt járt az idő, még a nap se kelt fel. Az ablakon beszűrődő lámpák fénye adott neki egy kis világosságot, melynek segítségével eljutott Midoriyával való közös szobájukig. Az ajtó előtt állt, s egy nagy sóhajtás után nyomta le a kilincset és belépett. Szíve keserűen dobbant egyet, mikor meglátta a sírós arcú fiút, aki kétségbeesetten szorította az egyik pólóját. Jól megbántotta őt.. Lassan közelítette meg az ágyat, kivette kezei közül a pólót és befeküdt mellé. Midoriya mintha csak érezte volna, hogy párja itt van szorosan Todorokihoz bújt, s így aludtak egészen reggelig.
Reggel Midoriya meglepetten pislogott a mellette fekvő, alvó Todorokira. A fele más hajú lassan nyitogatta szemeit, s egyből Izukura pillantott.
- Jó reggelt - szólalt meg először Todoroki, reggeli rekedtes hangjával, amit Midoriya imádott, de aznap reggel teljesen elvonta a figyelmét a tegnap esti veszekedésük emléke.
- Jó reggelt.. - mondta a zöld hajú halkan, majd lehajtotta fejét. - Mikor jöttél be?
- Hajnalban valamikor.. - ásított Shoto. - Nem volt kényelmes a kanapén. És hiányzott, hogy veled alhassak.
- Érdekes, mikor kicuccoltál a kanapéra nem igazán foglalkoztál ezzel - vont vállat sértetten Izuku. 
- Én.. Sajnálom.. Tudom, hogy megbántottalak. És hogy jogtalanul mondtam dolgokat - simított idegesen a tarkójára. - Megbántam.. 
Midoriya csak halkan sóhajtott egyet, a szemébe helyet foglaló könnyeket letörölte, s Todoroki szemeibe nézett.
- Nem értem, honnan szedted azokat a hülyeségeket.. Tudod jól, hogy te vagy a legfontosabb, és hogy mindennél jobban szeretlek. Az, hogy hazakísértem Kacchant, semmit se jelent. Te is megtetted volna fordított helyzetben.. Nem is értem, hogy feltételezhettél rólam ilyeneket..
- Kicsit túlzásba vittem a féltékenykedést..
- Kicsit? - kérdezett vissza Midoriya kicsit gúnyos hanglejtéssel. - Tényleg, csak kicsit, Todoroki-kun?
- Jó, na - hajtotta le a fejét Shoto is. - Ne haragudj rám.. Szeretlek..
- Én is szeretlek, te kis féltékeny.. - enyhült meg a végére Izuku is, majd magához ölelte párját. - De legközelebb ne legyél féltékeny, oké? 
- Azt nem ígérem.. - válaszolt halkan a felemás hajú. Midoriya csak mosolyogva megrázta a fejét, s ezután visszadőltek az ágyukba, hogy bepótolják az esti együtt alvást.