Todoroki egyedül ücsörgött az iskola előtti padon. Arca nyugodságot árasztott, felemás tincseit a kellemes tavaszi szél fel-felkapta. Tekintetével az épület előtt hemzsegő diákokat leste, de egy valakin megakadt a szeme. Midoriya Izuku hatalmas mosollyal arcán beszélgetett Urarakával és Iidával, akik arcán szintén hatalmas mosoly foglalt helyet. Todoroki arcán is lassan foglalt helyet egy apró ajakgörbület, ahogy a zöld hajút nézte. Szerette nézni. Szerette mosolyogni látni őt. Olyankor szíve hevesebben dobogott, arca elpirult, s mellkasában egy különös, meleg érzés foglalt helyet. Zavarban volt, mikor kettesben voltak, vagy mikor egy társaságban voltak. Rengeteget gondolkodott, mi is lehet ez az érzés. Sose érzett ilyet ezelőtt.

Másnap fáradtan és kissé rosszkedvűen ment be az iskolába. Korán reggel összeveszett az apukájával, ami rendesen rányomta a bélyeget a napjára. Viszonylag hamar beért az osztályterembe, ahol rajta kívül még két diák volt jelen.  Halk köszönést hallatott, majd egyből helyét célozta meg, ahová leült. Előpakolt a táskájából, s fejét támasztva várta a becsengetés pillanatát. Gondolataiba volt mélyedve, egészen addig, míg be nem lépett Ő. Midoriya Izuku mosolyogva lépett be az osztályterembe, Todoroki szíve pedig heves dobogásba kezdett.
- Szia Todoroki-kun - mosolygott rá Midoriya, mikor a helyéhez ért. Todoroki hirtelen elfelejtett megszólalni, csak ksi fázis késéssel viszonozta Midoriya  köszönését.
- Szia..
Arca borzasztóan piros volt, szíve hevesen dobogott, ajkai remegtek. Nem tudta, mi ez az érzés.

Az óra utáni szünetben ismét egyedül ült az egyik padon az iskola előtt, míg a többiek kis csapatokba rendeződve beszélgettek egymással. Pillantásai ismét Midoriyan akadt meg, aki most kivételesen nem a barátaival volt, hanem jegyzetfüzetébe írkált valamit. Todoroki olyankor egész aranyosnak találta a fiút.
- Halihó, Todoroki - ült le mellé az egyik osztálytársa, Mina Ashido. - Min gondolkodsz?
- Semmin - rázta meg Todoroki a fejét, s elkapta pillantásait Midoriyaról. - Csak élvezem a kellemes időt..
- És közbe valakit néztél, nem igaz? - vigyorodott el a lány, mire Todoroki heves tiltakozásba kezdett volna, de elpirult arca lebuktatta őt. - Ne is próbálj hazudni Todoroki, látom rajtad hogy kedvelsz valakit.
- Szó sincs ilyesmiről - sóhajtott Todoroki, de a lány nem hagyta annyiba.
- Na és Todoroki, ki az akit szeretsz?
- Akit szeretek..? - nézett értetlenül. 
- Igen.. - nézett szintén értetlenül a lány. - Tudod hogy értem, ugye? -kérdezte, de erre Todoroki egy fejrázással válaszolt. - Akkor elmondom. Amikor szeretsz valakit, akkor a szíved hevesebben kezd verni a közelében. Nem kapsz levegőt hirtelen és idegesség uralkodik el rajtad. Az arcod vörös lesz, és csak arra a bizonyos illetőre tudsz koncentrálni - vigyorgott, majd két mutatóujját összeérintette. - Ez a szerelem.
Todoroki elgondolkodott a hallottakon. Minden érzést megtapasztalt Midoriyával azok közül, amiket Mina elmondott.
- Szóval.. Szerelmes lennék belé? - kérdezte hangosan magától, pillantásai ismét a füzetébe firkáló fiúra esett. Szíve heves dobogásba kezdett, arca elpirult s teste oly mértékben felforrósodott, hogy bal oldala lángra lobbant.
- Jaj, Todoroki, szó szerint lángolsz a szerelemtől - nevetett fel a lány, s felállt a padról. - Mond el neki hogy érzel. Lehet viszonozva lesz a szerelmed.
Azzal egyedül hagyta a lángoló Todorokit. Próbálta lenyugtatni magát, de pillantásait továbbra se vette le Midoriyáról.

Ez a szerelem.

Ez az egy mondat járt a fejében. Szerelmes volt Midoriyába, de nem tudta, hogyan is közölhette volna vele. Hiszen még is csak fiúk mindketten. Elméjét ellepték a gondolatok. Mi van, ha Midoriyának egyáltalán nincsenek ilyen hajlamai, és ezzel megalázza magát, és kínos helyzetbe hozza a zöld hajút? Nem akarta. Segítséget akart kérni Minától, de nem mondhatta el neki, hogy egy fiúba szerelmes. Biztos elítélnék..
Idő közben társasága érkezett, de annyira gondolataiba volt mélyedve, hogy nem figyelt fel a hirtelen érkezett vendégre.
- Min gondolkodsz? - szólalt meg hirtelen mellőle Todoroki gondolatainak főszereplője. Szíve ismét heves dobogasba kezdett, és reménykedett benne, hogy nem lobban fel bal oldala megint.
- Semmin... Nem érdekes - válaszolt Todoroki zavartan, pillantásai a zöld hajú kezében tartott füzetre esett. - Miket írtál bele?
- Oh, semmit - pirult el Midoriya, amit Todoroki nem tudott hova tenni. - Csak.. Egy számomra fontos személyről írtam bele.. De nem fontos.
Todoroki szíve fájdalmasan dobbant egyet.
- Szeretsz valakit, Midoriya? - kérdezte halkan.
- Micsoda? Dehogy - kezdett heves tiltakozásba Midoriya, de aztán egy halvány mosoly kúszott arcára. - Vagyis.. Lehet, hogy igen.. Csak tudod, ez bonyolult..
- Kifejtenéd? - mosolyodott el halványan Todoroki. Midoriya arca csak még vörösebb lett.
- Nem hiszem, hogy ő is kedvelne engem. Sok minden megakadályozna minket egyes dolgokban..
- Mármint..?
Midoriya ajkába harapott, zavartan csillogó szemekkel nézte a mellette ülő Todorokit.
- Todoroki-kun.. Ígérd meg, hogy nem fogsz kinevetni vagy bármi mást csinálni.. - Todoroki nem tudta, mit kéne gondolnia, de természetesen megígérte. - Egy.. Fiú tetszik..
- M-mi? - ennyi hagyta el a felemás száját. - Meleg vagy?
- Megígérted, hogy nem nevetsz ki - szorította össze szemeit a zöld hajú.
- Nyugodj meg Midoriya. Eszem ágában sincs kinevetni téged. Tudod miért? - nyelt nagyot Todoroki, majd folytatta. - Mert én is az vagyok. Én is egy fiút szeretek.
Midoriya arcán hatalmas döbbenet terült el, de valahol örült is ennek.
- Tényleg? - kérdezte lelkesen. - És.. Hogy néz ki? Utána elmondom én is.
- Hát.. - simított zavartan tarkójára Todoroki. - Nem is tudom.. De oké. Nálam alacsonyabb. Mindig mosolyog és mindig jó kedve van.. És zöld haja van..
Midoriyán átcikázott a felismerés, de azért ő is elmondta.
- Az enyém magasabb nálam.. Nem beszél sokat, de elég közel állok hozzá. Nem túl jó a kapcsolata az apukájával.. És fehér - vörös haja van.
- Én vagyok az? - döbbent le Todoroki. Midoriya is hasonló döbbent arcot vágott, mikor megtudta, hogy ő is tetszik Todorokinak.
Todoroki közelebb csúszott Midoriyához. Álla alá nyúlt, s mélyen szemeibe nézett. Szíve hevesen dobogott, arca elpirult, és annak ellenére, hogy páran tartózkodtak még az iskola előtt, csakis Midoriyával foglalkozott.
- Szeretlek - suttogta halkan Todoroki, mélyen a zöld hajú szemeibe nézve.
- Szeretlek - suttogta Midoriya is, s ezután csakis egymásra tudtak koncentrálni, a világot jelentették egymásnak.