🖇️Todoroki Shoto szemszöge🖇️

Unottan ücsörögtem a kollégium közös terében. A többiek elmentek valahova közösen, míg én és Midoriya itt maradtunk. Meglepett, hogy Midoriya nem ment el a többiekkel, hiszen minden ilyen programba részt vesz, de akkor valamiért kihagyta, és azt a fennálló kicsi időt velem töltötte, kihasználva, hogy csak kettesben voltunk az egész épületben. Hosszú idő után először tudtunk kettesben lenni, aminek mindketten nagyon örültünk, hiszen régen volt olyan, hogy együtt tudtunk egy kis időt tölteni. Hiányzott Midoriya érintése, csókja és illata. Persze, mikor a többiek itt voltak akkor is töltöttünk időt együtt titokban, hogy nehogy a többiek rájöjjenek a köztünk lévő kapcsolatra.  De így, hogy csak ketten voltunk, nem kellett visszafognunk magunkat. 

A kanapén ücsörögve vártam, hogy Midoriya is lejöjjön hozzám. Valamiért felszaladt a szobájába, azt mondta siet vissza, ezért türelmesen vártam. Kicsivel később meg is láttam a lépcső tetején. Egy halvány mosolyt küldtem felé, majd vártam hogy leérjen és hogy szorosan hozzám bújjon, de semmi ilyesmi nem történt. Szótlanul lejött a lépcsőn, s leült mellém tisztes távolságra. Nem igazán tudtam hova tenni távolságtartó viselkedését, hiszen olyan  régóta vártunk erre a napra, hogy végre kettesben legyünk, erre több kilométerre ült le tőlem. Nem tetszett. 
- Nem jössz közelebb? - kérdeztem fejemet támasztva, miközben ráemeltem pillantásaim, de nem kaptam választ, érdekesebbnek találta a telefonját nézegetni, mint hogy rám figyeljen. Vajon mit nézhet a telefonján?
Nagyot sóhajtottam, majd fejemet támasztva néztem őt. Arra vágytam, hogy hozzám bújjon, hogy szeretgessen, erre telefonozik. Hihetetlen..
- Midoriya - böktem meg lábfejemmel térdét, de ennek hatására se volt hajlandó elszakadni a készüléktől. - Mi-do-ri-ya - mondtam tagoltan nevét, közbe a bökdöséssel egy picit se álltam le. Direkt csinálja velem? - Hahó. Figyelemre vágyom~~
Semmi reakció. 
- Hát rendben - sóhajtottam nagyot. - Értem én..
Csalódottan keltem fel mellőle, s megindultam az emeltre a szobámba. Ha ennyire nem figyel rám és inkább telefonozik, akkor minek üljek ott lent vele. Lassan lépkedtem fel a lépcsőn, s az ajtót kinyitva léptem be a kis szentélyembe. Az ajtót hangosan csaptam be magam mögött, és csalódottan dőltem be az ágyamba. Annyira vártam a mai napot, de úgy néz ki Midoriya nem így gondolta. Mindegy.
- Todoroki-kun.. - hallottam meg gondolataim főszereplőjének hangját az ajtón túl, majd lenyomódott a kilincs és belépett. - Baj van? Úgy ott hagytál egyedül - csukta be maga mögött az ajtót, és leült az ágyam szélére. 
- Mostmár figyelsz rám? - mondtam gúnyosan, s felé pillantottam. - Az előbb még nem voltam érdekes..
- Ne haragudj.. Csak olvastam valamit, és nagyon belemélyedtem..
- Észre vettem - sóhajtottam. - Egy kis figyelemre vágytam, és azt se kaptam meg. De ne törődj vele.
- Ahj, Todoroki-kun, ne sértődj már meg... - simított arcomra. Belebújtam érintésébe, hiszen napok óta erre vágytam.. - Ne haragudj.. Szeretlek na - ölelte át nyakam és egy rövid csókot adott ajkaimra. - És mostmár minden figyelmem a tiéd.  Csak a tiéd, Todoroki-kun - döntött hátra az ágyban, s mellkasomra feküdt. 
- Ezt akartam hallani - mosolyodtam el végre, és szorosan magamhoz öleltem hátát cirógatva. - Csak a te figyelmedre vágyom, Midoriya.
- Tudod, Todoroki-kun, nagyon hiányzott a kettesben töltött idő.. - nézett huncutul szemeimbe. - És még jócskán van időnk a többiek érkezéséig.. Mi lenne, ha elütnénk az időt addig? - harapott ajkaiba, mire mosolyom csak nagyobb lett.
- Benne vagyok - nyaltam meg ajkaim, majd pozíciót váltottam, s ajkait szenvedélyes csókba hívtam ezzel elindítva magunkat az élvezetek ösvényén.

szutyok lett de azért szeressétek köszi