Hogyan vall neked szerelmet? #3

A S H T O N

Az éjszaka közepén, egyik legmeghittebb álmodból arra ébredsz, hogy valami neszel a hátszókertetekben. Kezdetben medvére gondolsz, azután elveted. A belvárosban már mit keresne egy ekkora emlős? Azután jönnek a horrorfilm befolyásoltsága általi képzelgések, miszerint egy kopogószellemmel van dolgod, jobban magadra húzod a takaród.


Kisebb zajok hallatszódnak az ablaküvegről. Ajkaidat összepréseled, s elszánod magad a cselekvésre. Egyetlen kísértet sem fog téged rettegésben tartani!


Remegő kezekkel elhúzod a zárat, és felnyitod az ablakot. Szinte röhejesnek érzed magad, mikor lenézve szemben találod magad a göndörkével.


Dülöngélve áll a házatok mellett, és téged kiszúrván énekelni kezd.


- Baby, baby, baby ohh...


Elfojtasz egy kuncogást, igyekszel rideg tekintettel nézni Ashtonra, és minél inkább észrevétlenül csillapítani szapora szívverésedet.


- Mássz vissza a szomszédba, mielőtt anyádék észre vennének! - figyelmezteted.


- Legalább tudatosítják, milyen muzikális kisfiuk van. - vigyorog, majd ismét rázendít. - Baby, baby, baby ohh...


- Mondd csak, Irwin, te részeg vagy? - támasztod meg az álladat a párkányon könyökölve, a szomszédod lejáratási kísérletét nézve.


- Csak egy icipici... kicsipicikét. - mutatja hüvelyk - és mutatóujja között a távolságot, majd rábandzsít. Megrázza a fejét, ennek az a következménye, hogy csaknem seggre huppan.


- Tulajdonképpen miért jöttél? - most már nem mosolyogsz a fiú szerencsétlenkedését.


- Szerenádot adni... nem egyértelmű? - vihog. - Na, menj arrébb!


Mielőtt megbizonyosodnál róla, Ashton hogy gondolta ezt az egészet, kérdés nélkül ellépsz az ablak mellől, s kereszbefont karokkal vársz. Mikor meglátod a göndör fürtjeit, majd ahogy a párkányon veti át lábait, kis híján felsikoltasz.


- Elment az eszed? - csapkodod hisztérikusan a bicepszét, amíg le nem fogja kezeidet. Szinte hihetetlen, hogy részegen is képes téged leszerelni alig már másodperc alatt.


- Elvetted teljesen. - búgja, miközben vészesen közelít hozzád.


Kócos hajadba túr, s tincseidbe markolva ajkaira von. Lemerevedve engeded, hogy csókoljon, annyira meglepődtél.


- Álmos vagyok. - morogja Ash elválva tőled.


Kőbálvány módjára még mindig egy helyen szobrozol, pedig a fiú lefeküdt, azóta el is aludt az ágyadon. Azt hallod, a nevedet motyogja. Mélyet sóhajtva Ashtonhoz lépsz, bevackolod magad mellé, kisöpröd a haját a szeméből. Mellkasára hajtod fejedet, magatokra húzod a takarót.


- Mhmm... szeretlek, y/n... - motyogja kómásan.


- Én is, Irwin, én is. - és mosolyogva alszol el.




Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top