- Mi van veled? - ráncolta össze a szemöldökeit Taehyung, másnap reggel, amikor kissé furán mentem be az osztályba és ültem le egy grimasz kíséretében a helyemre.

- Becsípődött a hátam - hazudtam neki.

Semmiképpen nem közöltem volna vele, hogy azért van gondom a járással és az üléssel, mert Jungkookkal szexeltünk tegnap. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fájni fog a seggem az eset után.

- A hátad? - nézett még mindig furán rám.

- Igen Tae, ne gondold túl! - förmedtem rá, mire perverz mosolyra húzta ajkait.

- És a nyakad? Az ott... - hajolt közelebb hozzám, majd perverz mosolyt villantva visszadőlt a székében. - Most már értem. - vigyorodott el.

- Csend legyen - förmedtem rá.

- Nem hiszlek el Jimin - vert játékosan vállba.

- Most miért vagy ennyire kiakadva ezért? Ne izéld túl.

- Fájt? - suttogta, de a mosoly nem tűnt el az arcáról.

- Kicsit - vontam vállat.

- Sírtál?

- Nem - pillantottam rá, mire bólintott.

- Hagytad, hogy kiszívja a nyakad? - szólalt meg pár perccel később.

- Hidd el, akkor nekem teljesen mindegy volt, hogy mit csinál velem - mosolyodtam el én is, mire felhorkantott.

- Kezdem kellemetlennek érezni, hogy te már nem vagy szűz, én viszont még az vagyok - tette karba kezeit.

- Mi van Lunával? Nem azt mondtad, hogy alakul közöttetek?

- De. Csak, nem tudom. Néha nagyon jól el tudunk beszélgetni, de van amikor furán viselkedik. Nem tudom, mi van. - vont vállat.

- Beszéljek vele?

- Ne! Én majd megoldom. - vágta rá rögtön.

- Rendben - veregettem vállba barátomat.

[...]

- Jimin hozd a labdát - mutatott a szertár felé Jungkook, én pedig egy bólintás kíséretében, tettem amit kért.

Karba tett kézzel kerestem a labdákat, amikor valaki hátulról magához ölelt és egy apró puszit nyomott a tarkómra.

- Mi a... - kezdtem el, de amikor megpillantottam Jungkookot, fellélegeztem.

- Mit hittél ki az? - fordult velem szembe, majd egy apró csókot adott számra.

- Reméltem, hogy te - mosolyogtam.

- Menj, mert feltűnő lesz nekik, hogy el tűntünk - hajolt ismét ajkaimra és elmélyítette a csókunkat, de sajnos nem tartott sokáig, mert nem szerettünk volna lebukni.

- Suli után megvársz? - álltam meg az ajtóban.

- Hány órád lesz? - dobott kezembe egy röpi labdát, amit sikeresen elkaptam.

- Hat. Neked?

- Nekem is. Várj, majd a kocsim előtt. - mondta, én pedig már vissza is siettem az osztályomhoz.

- Jimin, miért mész ilyen furán? - kérdezte Minhyuk hangosan, emiatt az egész osztály rám figyelt.

- Meghúzódott a háta - sétált mellém Taehyung.

- Igen? És a szívásfolt a nyakán? A vak is látja, hogy megdugták tegnap. - nevetett fel az osztály nagy része.

- Ennyire ráérsz Minhyuk, hogy a szádat jártasd? Gyerünk tíz kör. - fütyült egyet Jungkook, akárcsak a kutyáknak szokták.

- Hát... de - dadogott az osztálytársam, de amint meglátta Jungkook arckifejezését, egy sóhaj kíséretében futni kezdett.

- Szóval, van még valakinek problémája? - nézett körbe a teremben.

Természetesen senki sem szólt egy szót sem, én pedig lehajtott fejjel próbáltam elrejteni mosolyom. Megvédett. Annyira jól esett.

Az óra többi része unalmasan telt el, röpiztünk egész órán. Párszor leordították a fejem, de már megszoktam, szóval nem nagyon foglalkoztam vele, legalább beálltam játszani.

Utolsó óra után Jungkook kocsija felé vettem az irányt, de megpillantottam az iskola előtt Hyerint. Mit keres ez itt?

- Szia Jimin - intett nekem, ahogy közelebb értem hozzá.

- Szia - köszörültem meg a torkom

- Akkor vasárnap?

- Ahogy megbeszéltük - biccentettem egyet, de nem állt szándékomban többet beszélni vele.

- Rendben van - mosolygott.

- Te mit keresel itt? - kérdeztem tőle, mire jobb kezét vállamra tette.

- Nyugi, leszálltam már Jungkookról. Nem kell féltened a pozíciód.

- Nem féltem - vágtam rá azonnal.

- Akkor rendben. Igazából Minhyukért jöttem. Nem láttad valahol?

- Nem. Gondolom, mindjárt jön. - vontam vállat.

- Ohh, nézd ki jön - biccentett hátam mögé, mire odafordultam.

- Hyerin? - állt meg karba tett kézzel mellettünk Jungkook.

- Rég találkoztunk ex barátom - fintorodott el a lány.

- Szerencsére. Mi lenne, ha mondjuk békén hagynád Jimint? - nyúlt a csuklómhoz és magához húzott.

- Látszik, hogy sosem változol. A diákjaid tudják, hogy kivel kavarsz? Vagy a tanárok? Esetleg az igazgató?

- Hagyd abba. Ehhez nincsen közöd. - morogta, majd a kocsija felé vette az irányt, maga után húzva.

- Miért beszélgetsz Hyerinnel? - kérdezte, ahogy beszálltunk a kocsijába.

- Csak itt volt, amikor jöttem az autódhoz.

- Mit akart?

- Azt mondta Minhyukot várja.

- Minhyukot? - ráncolta össze szemöldökeit.

- Igen. Hyerin jóba van az anyjával nem?

- De. Vagyis régen jóba volt. Nem tudom, hogy milyen kapcsolatban állnak egymással. - vont vállat.

- Ezek szerint nem lehetnek rosszban, ha a fiát várja - pillantottam rá.

- Tudom mikre képes Hyerin, szóval kérlek, maradj távol tőle - tette kezét a combomra. - Csak nem akarom, hogy hülyeségekkel beszélje tele a fejed, mert abban eléggé jó. - szorította meg gyengéden a combomat.

- Rendben. Amúgy sem bírom annyira, szóval ez nem lehetetlen kérés. - mosolyogtam.

- Hova szeretnél menni?

- Nem tudom. Átmehetnénk hozzám? Keresztanyámék nincsenek otthon. - vetettem fel az ötletet, mire bólintott egyet.

[...]

- Egyébként komolyan meghúztad a hátad? - vigyorgott Jungkook.

- Persze - köszörültem meg a torkom.

- Fáj a segged, igaz? - harapta be alsó ajkát, hogy visszafolytsa a nevetését.

- Nem! Tényleg a hátam fáj. - tettem védekezően mellkasom elé a kezeim.

- Akkor, akár dughatnánk most is - tolt neki a konyhapultnak, mire heves fejrázásba kezdtem.

- A szexhez is fontos a hát! Tartsd tiszteletben ezt. - érveltem, mire felnevetett.

- Csak valld be, hogy fáj a segged.

- Jó, lehet, hogy egy kicsit fáj - pillantottam rá.

- Na, ezt ilyen nehéz volt bevallani? - nevetett ismét.

- Élvezed?

- Tudod, mit élvezek? - puszilta meg a szám szélét.

- Mit? - tettem kezeimet mellkasára.

- Mondjuk ezt - hajolt ajkaimra.

Először csak apró csókokat adott számra, majd elmélyítette a csókot. Nyelve feltérképezte egész számat, majd ráharapott alsó ajkamra és gyengéden meghúzta azt. Megragadta csípőmet, majd egy határozott mozdulattal felültetett a konyhapultra. Lábaimmal körbeöleltem derekát, úgy folytattuk a heves csókolózást.

- Jimin? - hallottam meg Boram hangját, mire azonnal ellöktem magamtól Jungkookot.

- Mi az? - jelent meg az ajtóban Kris is. - Hát ti? - pillantott ránk.

- Ohh...ő, szóval Boram és Kris, ő itt Jungkook - pirultam el teljesen.

- Ő a te... - sápadtak el teljesen mindketten.

- Én az osztályfőnöke vagyok - szólalt meg Jungkook nem túl magabiztosan.

- Szóval te jelentetted fel Jisungot? - tette karba kezeit keresztanyám.

- Igen, én voltam - felelte.

- Nem így képzeltem el az első találkozásunk - köhintett egyet Boram.

- Én sem - sóhajtottam fel, majd szám szélét kezdtem rágni.