Levegőt is elfelejtettem venni, ugyanis el voltam foglalva azzal, hogy Jungkook a falnak szorít. Nem tudtam, hogy mit kellene csináljak, egyszerűen csak lefagytam. Akár meg is üthetett volna, nem érzékeltem volna belőle semmit. Kezeimet szorosan a mellkasom előtt tartottam és éreztem, hogy az arcom átvált vörösbe.

- Hiányzol - suttogta közelebb hajolva hozzám.

- M..mi?

- Jól hallottad Jimin. Nagyon hiányzol. - sóhajtott. - Annyira bánom, hogy szakítanunk kellett.

- Te is hiányzol nekem Jungkook - suttogtam.

- Igen? - ráncolta össze szemöldökeit.

- Mivel te voltál az egyetlen ember Taehyungon kívül, akit tényleg érdekeltem, így igen. Nagyon is. Annyira rossz a közeledben lennem úgy, hogy érzek irántad valamit. - pillantottam rá, mire egy aprót bólintott.

- Nekem is rossz, nem csak neked. Főleg, hogy tudom, hogy az én hibámból szakítottunk. Nem tudom mit kellene tennem, hogy újra közel engedj magadhoz. - harapta be alsó ajkát.

- Már így is elég közel vagy hozzám - próbáltam elrejteni, előtörni készülő mosolyom, de nem jártam sikerrel, hiszen látva Jungkook reakcióját előtört belőlem a nevetés.

- Nem így értettem Jimin - simított végig a derekamon, mire kirázott a hideg.

- Tudom - mondtam, miután egy hatalmasat nyeltem.

Kezét derekamról a számra vezette és azon simított végig, mire éreztem, hogy a szívem egyre hevesebben kezd verni. Magam sem tudtam, hogy mit szeretnék pontosan, de abban biztos voltam, hogy Jungkookot.

- Megcsókolhatlak? - kérdezte halkan, amire rögtön rávágtam volna, hogy most azonnal tegye meg, de egyetlen szó sem jött ki a számon.

Szólásra nyitottam a szám, de utána becsuktam azt, mert tényleg nem tudtam volna mit mondani. Mélyen szemeibe néztem, majd egy aprót bólintottam, így meg sem kellett szólalnom. Miért érzem úgy magam, mintha ez az első alkalom lenne, hogy ennyire közel van hozzám Jungkook?

Gondolatmenetemet puha ajkak szakították félbe, amik bátortalanul illeszkedtek az enyémekre. Behunytam a szemeim és kezeimet Jungkook tarkójához vezettem, ezzel beletúrva hajába. Ismét végigsimított a derekamon, mire belőlem kitört egy apró nyögés, ő pedig belemosolygott a csókba. Nyelve bejutást kért, amit én rögtön megadtam neki. Egy pillanatra el is felejtettem, hogy valaha is haragudtam Jungkookra, sőt azt is, hogy az osztálytársaim egy szobányira vannak tőlünk. De jelen pillanatban egyáltalán nem érdekelt semmi csak az, hogy végre ismét érezhetem a tanárom ajkait a sajátjaimon. Elhajolt tőlem, majd homlokát az enyémnek döntötte.

- Bocsáss meg nekem – suttogta, mire nyeltem egy hatalmasat.

- Már rég óta megbocsátottam - adtam egy apró puszit szája szélére.

- Szerintem vissza kellene menni, nehogy utánunk jöjjön valaki - vetette fel az ötletet, amivel én teljesen egyetértettem. - Beszélünk, miután elment mindenki? - kérdezte.

- Jó lenne - mosolyogtam ismét, mire egy bólintás kíséretében eltávolodott tőlem és visszaindult a többiekhez.

- Minden oké? - pillantott rám Taehyung, mire én nem válaszoltam semmit. - Hahó, Jimin! - lengette meg kezét az arcom előtt.

- Most, hogy pisiltem már minden oké - veregettem meg a vállát, mire továbbra is értetlen fejjel bámult engem.

- Inkább nézd a tévét - hajtottam fejemet a vállára, ugyanis ekkor már valamilyen film ment a zenék helyett, de abban a pillanatban teljesen hidegen hagyott, hogy mi megy.

[...]

- Majd én hazaviszlek Jimin - mondta Jungkook, amikor már csak Taehyung és én maradtunk.

- És engem? - kérdezte barátom.

- Gyalog is hazatalálsz, nem? - vigyorgott tanárom.

- Persze, megint kivételezz - morogta, majd sarkon fordult, az ajtót pedig becsapta maga után, miután elhagyta a házat.

- Maradt még egy üveg borom. Nem isszuk meg? - ajánlotta Jungkook, én pedig egy bólintással belementem.

- Felkapcsolom a fűtést és hozok poharakat, addig hozz két takarót a vendégszobából. - tűnt el a konyhába, én pedig tettem, amit kért.

Ahogy beértem a szobába, megakadt a tekintetem egy fényképen az ágy melletti kis szekrényen. A képen Jungkook és én voltunk rajta, amint éppen szorosan átölelem őt, az arcán pedig egy hatalmas mosoly szerepel. Kezembe vettem az említett tárgyat, majd hagytam, hogy előtörjenek belőlem az emlékek.

Emlékszem ez akkor volt, amikor Taehyunggal és Jungkookal mentünk iskola után sütizni. Taehyung beszólt valamit, én pedig szorosan Jungkookhoz voltam, aki a drágalátos barátommal együtt nevetett rajtam. Persze ezután kaptam egy extra shaket vigasztalásul, amit önelégült mosollyal ettem meg.

De mit keres ez itt? Mi van, ha Hyerin meglátja? Hiába vagyok háttal a képen, szerintem leesik neki, hogy a képen nem ő van, sőt talán az is leesik neki, hogy én vagyok rajta.

- Ji... - hallottam meg Jungkook hangját magam mögött, de megtorpant, amint szembefordultam vele a képpel.

- Ez mit keres itt?

- Taehyung adta nekem, én pedig kitettem ide - válaszolta rögtön.

- És Hyerin? Ő nem látta még meg? - tettem vissza az eredeti helyére.

- Mostanában keveset jön hozzám, ide pedig nem szokott bejönni, szóval kitettem.

- Értem. Aranyos kép. - mosolyodtam el.

- Nem baj, hogy kitettem igaz? - lépett közelebb hozzám, mire megráztam a fejem.

- És mióta van kint?

- Miután szakítottunk - nyelt egy aprót.

Szomorú mosoly jelent meg az arcomon és lehajtottam a fejem. Miért van bűntudatom? Miután szakítottunk azon voltam, hogy elfelejtsem őt, neki viszont mindvégig kint volt a közös képünk a kis szekrényen.

- Megyünk? - bólintott a nappali felé, mire visszazökkentem a valóságba.

- Menjünk - fogtam meg két takarót, majd a nappali felé vettem az irányt.

Miután elhelyezkedtünk a kanapén, öntött innivalót és keresett valami zenecsatornát a tévében, felém emelte a poharát.

- Igyunk ránk - nézett mélyen a szemeimbe.

- Ránk - tartottam vele a szemkontaktust, majd összekoccintottuk a poharainkat, én pedig egy huzamba megittam a pohár tartalmát.

- Nem szeretném, ha részeg lennél Jimin - nevetett fel, mire csak vállat vontam.

- Én viszont szeretnék az lenni - válaszoltam.

- Aztán majd hányni fogsz nem? Nem bírom ha valaki hány előttem, mert akkor én is hányok. - nevetett fel és már öntötte is a következő kört.

- Nem hánytam még sosem! A bortól egyáltalán lehet?

- Nem tudom. Még én sem hánytam tőle, de nem is tervezek. - mosolygott.

- Igyunk megint ránk - koccintottam össze a két poharat, majd a másodszorra is egyből megittam.

[...]

- Mondtam már, hogy mennyire szeretem a bort? - bújtam szorosan hozzá.

- Mondtam már, hogy mennyire szeretlek téged? - adott egy puszit a fejem tetejére.

- Ez cuki volt - mosolyogtam.

- Te vagy az - adott egy újabb puszit, de most már a homlokomra.

- Te részeg vagy Jungkook - nevettem fel.

- Te is az vagy! Szóval csend. - tette mutató ujját a számra, mire megpusziltam azt.

Egy határozott mozdulattal maga alá gyűrt a kanapén és rátapadt a számra. Nyelvét azonnal bedugta a számba, ezzel egy szenvedélyes csókot kezdeményezve. Haját markolásztam, ő pedig a hasamat simogatta.

- Ahh Jimin nagyon kívánlak - kezdte csókolgatni a nyakam.

- Én..én is - ziláltam.

Ekkor hallatszódott a bejárati ajtó csukódása, én pedig fel sem fogtam, hogy mi történik. Jungkook azonnal odakapta a fejét, mire én is kikandikáltam a kanapé mögül, de amint megpillantottam a tátott szájú Hyerint azonnal lelöktem magamról Jungkookot.

- Mi a fasz? - tágultak ki a szemei a lánynak, a kezében lévő doboz pedig kiesett a kezéből.

- Hye..Hyerin - dadogta Jungkook, de meg kellett kapaszkodnia a kanapé szélében, hiszen nem volt józan.

Nem nagyon tudtam felfogni, hogy mi most tényleg lebuktunk, méghozzá Hyerin előtt, méghozzá részegen. Én is feltápászkodtam a kanapéról, majd annak szélébe kapaszkodtam meg és figyeltem, hol Jungkookot, hol Hyerint. Most mi lesz? Még csak most kaptam vissza Jungkookot, nagyon nem szeretném újra elveszíteni.

Sziasztok!
Random kérdés: Melyik páros a kedvencetek a kpop világában? ^^ (Kíváncsi vagyok!)