Jungkook nem jött be hozzám másnap. Se utána való nap. Sem azután. Eltelt négy nap és egyszer sem látogatott meg engem. Akárhányszor nyílt az ajtó vagy apa vagy Taehyung vagy az orvosok vagy éppen a rendőrök jöttek be a szobámba. Nem volt kedvem senkihez és semmihez sem, de ezt senki sem tudta felfogni. Apa mindenféle édességekkel lepett meg engem és feltűnően kedves volt velem, gondolom tudott a feljelentésről, amit Jungkook azóta sem vont vissza. Üresnek éreztem magam, a kórházi kaja pocsék és egy új szobatársat is kaptam, aki szinte mindig alszik, ezzel párhuzamban pedig hangosan horkol. Dobáltam már hozzá párnát, rászóltam hangosan, lábammal meglöktem ágyát, de semmire sem kelt fel. Ismét nyitódott az ajtó én pedig csillogó szemekkel reménykedtem, hogy végre Jungkook lép be a fehér keretű ajtón, de amint megláttam a sötétkék egyenruhát lebiggyesztettem az ajkaim. Vajon valaha eljön hozzám?

- Szép reggelt Jimin - vetette le a sapkáját a férfi, aki minden nap vagy ötször meglátogat engem.

- Jó napot - sóhajtottam egy nagyot.

- Még mindig nem vagy hajlandó beszélni? - tette karba kezeit. Megráztam a fejem, mire elmosolyodott. - A felperes nem vonta vissza a feljelentést, szóval az eljárás hivatalosan kezdetét veszi - mondta higgadt hangon.

- Eljárás? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Bizonyítékok gyűjtése, majd a tanuk kihallgatása. Amint kikerülsz innen téged is ki fognak hallgatni. - kelt fel az ágyam mellett lévő székről.

- Ezt sehogy sem lehet megállítani?

- De. Ha a felperes visszavonja a feljelentést. - mondta, majd társával együtt elhagyták a szobát.

- De ki jelentette fel az apád? - szólalt meg az idegesitő szobatársam.

- A pasim baszki - kiabáltam rá.

- A pasid? - motyogta. - Na, az szívás. - tátotta el a száját.

- A pasim, akit négy napja nem láttam - hunytam be a szemeimet.

[...]

Ismét nyílt az ajtó, én pedig szokásomhoz híven imádkoztam, hogy végre Jungkook lépjen be a terembe. Amint megláttam őt, közel voltam ahhoz, hogy felsikítsak. Tényleg Jungkook jött be hozzám. Amint tekinteteink találkoztak lehervadt arcomról a mosoly. Szemei alatt fekete karikák voltak, mint aki alig aludt az elmúlt pár napban. Némán figyeltem, ahogy az ágyam mellé húz egy széket, majd leül rá és engem kezd bámulni. Nem szólt semmit, olyan volt, mintha egy vad idegen ülne ott.

- Ju...- kezdtem el, de azonnal szavamba vágott.

- Nem fogom visszavonni a feljelentést Jimin, hiába kérsz rá - mondta komor hangon.

- Miért nem?

- Mert nem tehetem. Meg kell bűnhődnie azért, amit veled tett. - túrt bele idegesen a hajába.

- Te vagy a felperes?

- Igen, én. - pillantott rám.

- Közölték velem, hogy elkezdődött az eljárás. Mi a faszom az az eljárás? Én is tanu vagyok? Jungkook semmit sem értek, téged pedig négy kibaszott napig nem láttalak! - keltem ki teljesen magamból.

Lehajtotta a fejét és egy szót sem szólt. Miért csinálja ezt velem?

- Nem hazudhatsz nekik Jimin. Ha hazudsz az bűn. - köszörülte meg a torkát.

- Bűn?

- Hatóság félrevezetése és hamis tanúzás - pillantott rám.

- Mi van? - néztem továbbra is értetlenül rá.

- El kell mondanod nekik az igazat Jimin.

Nem tudtam mit mondani. Teljesen lefagyva, szavak nélkül néztem rá és vártam, hátha megszólal, hogy ez az egész csak egy vicc. Egy óriási nagy vicc. De ez nem történt meg. Szája szélét rágcsálta és várta a reakciómat, de nekem nem volt. Legszívesebben kinevettem volna őt, még is annyira fájt, hogy ezt teszi velem. Miért van ellenem?

- Nem fogsz nevelő intézetbe kerülni, ha ettől félsz ennyire - szólalt meg.

- Tudod mitől félek ennyire? Hogy elveszítem az egyetlen létező családtagom! - folyt végig az első könnycsepp az arcomon.

- Kérlek, ne sírj. Meg kell értened, hogy ezt az egészet a te érdekedben teszem. Nézd meg négy napja fekszel itt, bent leszel még kitudja mennyi időt a kórházban, csupán azért mert az apádnak elment az esze. - túrt bele a hajába ismét. - Beszéltem ma Taehyunggal a suliban és elmondtam neki mindent. Azt mondta szívesen lesz tanú, ha senki mást nem találok, ami nagyon valószínű.

- Szívesen? - töröltem le könnyeimet remegő kezeimmel.

- Még mindig nem érted? Ez az egész a testi épséged miatt történik Jimin.

- Én...én képtelen vagyok apa ellen vallani. Én nem...tényleg...én - dadogtam össze vissza.

- Kérlek nyugodj meg - tette kezét az enyémre. - Csak bízz bennem oké? - kulcsolta össze ujjainkat.

- Nem akarom, hogy apa börtönbe kerüljön - szorítottam meg a kezét.

- Aludj még rá egyet, jó? - adott egy gyengéd puszit a kézfejemre, mire az egész testem beleremegett.

- Jó - sütöttem le szemeim, hiába tudtam, hogy ezen nincs mit átgondolni.

- Sajnálom, hogy nem jöttem be hozzád ilyen sokáig. Ki kellett tisztítanom a fejem és átgondolni mindent. Nem akartalak felzaklatni téged, elég ideges vagyok én is.

- Holnap ugye meglátogatsz? - pillantottam rá, mire egy aprót bólintott.

- Hogy vannak a sebeid? - simított végig az arcomon, mire reflex szerűen behunytam a szemeimet.

- Már nem fájnak annyira, csak fürdésnél, meg ha erősen megnyomom őket.

- Hiányoztál már - adott egy apró puszit a számra.

- Te is nekem. Nagyon. - motyogtam két csók között.

- Minden rendben lesz igaz? - mosolyodott el, mire aprót bólintottam. - A lényeg, hogy működj együtt a rendőrökkel.

- Nem mentem mé... - kezdtem el, de ajkaival elhallgattatott.

- Szeretlek - lepte el apró csókokkal az ajkaimat.

- Én is szeretlek Jungkook - ízlelgettem száját.

- Egyébként hoztam neked valamit - hajolt el tőlem, majd a táskájába kezdett kutatni és elővette a plüss pandámat.

- Hogy kerül ez hozzád? - öleltem szorosan magamhoz.

- Voltam nálatok és megláttam. Gondoltam jól jöhet még.

- Nálunk? Miért? - ráncoltam össze a szemöldökeim.

- Apukáddal beszéltem. Vagyis akartam, de ő nem nagyon.

- Ugye nem bántott? - tágultak ki szemeim.

- Csak téged bánt Jimin - sóhajtott fel.

Jobbnak láttam ha nem válaszolok neki, hiszen fölösleges olyan dolgon veszekedni, amiben sosem fogunk egyet érteni. Talán muszáj lesz apa ellen vallanom, talán igazat fogok mondani, talán nem. Nem tudom, hogy melyik verzió lenne az előnyösebb számomra. Alig fél óra múlva Jungkook elköszönt tőlem és megígérte, hogy holnap be fog jönni hozzám. Ahogy kilépett a kis teremből, a szobatársam egy óriásit sóhajtott.

- Ember, ez kemény volt - ásított egyet. - Tőletek még aludni sem lehet.

- Miről beszélsz? - förmedtem rá.

- Eléggé feszült volt közöttetek a levegő.

- Nem volt az - néztem rá csúnyán.

- Akkor mondom másképp. Eléggé jól tud manipulálni másokat. - nevetett fel.

- Manipulálni? Miről beszélsz?

- Nem láttad mit csinál? Megpróbált rábeszélni, hogy vallj apukád ellen és eléggé jó úton halad. - mondta.

- Szerintem jobb, ha te kimaradsz ebből! - fordítottam neki hátat, ezzel lezárva a beszélgetésünket.

Nem értem miért szól bele az én dolgaimba. Törődjön a saját életével, ne az enyémmel, így is megvannak a saját problémái.

Sziasztok!
Gyors leszek, ígérem! Csak egyetlen kérdést szeretnék feltenni nektek. Szerintetek hány éves vagyok? Kíváncsi vagyok, hogy az írásmódomból mennyinek nézek ki! (Akik ismernek, nekik nem ér válaszolni!!)

Ui: Ugye most már beadja a részt?:(