- Mondtam már, hogy Jungkook mennyire izmos? - kuncogtam fel.

- Az elmúlt két percben csak harmincszor - nevetett fel Taehyung hangosan.

- Iszunk még egyet? - pillantottam rá boci szemekkel.

- Ez legyen az utolsó, mert már így is eléggé szédülök - vigyorgott, majd öntött mindkettőnk poharába.

- Olyan rég ittunk már akármit is - húztam le a pohár tartalmát.

- Ihatnánk többször is - kacsintott, majd ő is megitta sojuját.

- Bárcsak itt lenne Jungkook - biggyesztettem le az ajkaimat. - Úgy hiányzik. Legutóbb is veszekedtünk.

- Miért nem írsz neki? - vetette fel az ötletet, ami nem is bizonyult annyira rossznak.

A képernyőt közelről kellett néznem, hiszen látásom homályos volt, minden egybe folyt, de sikeresen megtaláltam Jungkookot és írtam neki.

Én: Azia Jungjook!!!!

Jungkook: ??

Én: Nagyom hiányuol!

Jungkook: Te ittál? Vagy mi van veled? 😂

Én: Éénnn?? SISEM!

Jungkook: Ugye tudod, hogy holnap iskola?

Én: Éa?? Nem nagyo étrekl!

Én: *érdejkl

Én: *ÉRDEKEL BADZKI

Jungkook: Hol vagy most?

Én: Egy házbam😂😂😂 haha de cicced vagyokma!

Jungkook: Most komolyan Jimin... hol vagy?

- Küldj neki egy közös képet. Akkor biztos leesik neki, hogy hol vagy! - pattant fel a velem szemben elhelyezkedő székről, de a hirtelen mozdulattól megszédült ezért a földre esett. - Ezt nem így terveztem - nevetett fel, amihez én is csatlakoztam.

- Most úgy nézel ki, mint egy igazi alkesz - csapkodtam a térdemet röhögés közben.

Elküldtem Jungkooknak egy videót Taehyungról, ahogy éppen a földről próbál felkelni, de nem jön össze neki.

Jungkook: 5 perc és ott vagyok

Én: SIEDS MEET TAEGYUNG KOKESZIT MAR XDSDDSD

- Mit mondott? - feküdt hanyatt a padlón egy hatalmas sóhajtás kíséretében.

- Mindjárt jön - feküdtem le mellé. - Tudod, hogy nagyon szeretlek, igaz? - öleltem szorosan magamhoz.

- Én is szeretlek Chim - ölelt át ő is.

- Chim? - ráncoltam össze a szemöldökeim. Még sosem hívott így, ezért kicsit meglepődtem.

- Szerintem eléggé cuki becenév - vigyorgott.

- Nekem is tetszik - mosolyogtam.

Egészen addig így feküdtünk, amíg meg nem hallottuk a csengő hangját. Taehyung dülöngélve indult meg a bejárati ajtó felé. Én is feltápászkodtam a földről, majd a konyhaajtónak dőlve vártam, hogy megpillantsam Jungkookot. Ahogy belépett a házba, azonnal összetalálkozott a tekintetünk.

- Szia Junkook - haraptam be alsó ajkam.

- Mennyit ittatok? - vetette le a kabátját és a cipőjét, majd felém kezdett sétálni.

- Nem sokat - karoltam át Jungkook nyakát, majd azonnal ajkaira tapadtam.

Ez volt az első alkalom, hogy én kezdeményeztem volna a csókot. Kezeit derekamra tette, én pedig úgy éreztem menten felrobbanok. Jungkook puha ajkai annyira hiányoztak, hogy egyszerűen nem tudtam betelni velük. Hyerin nála lakik, még is eljött értem. Elváltam ajkaitól, majd egy hatalmas mosoly kíséretében a konyhába mentem. Inni szerettem volna, minél többet.

- Gyere, igyál velünk te is - ragadtam meg a kezét, majd mutattam, hogy üljön le egy székre.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet - vakarta meg homlokát, de azért helyet foglalt.

- Mert? - kérdeztük meg egyszerre Taehyunggal.

- Mert tanár vagyok és konkrétan azonnal kicsapnak, ha meglátják, hogy másnaposan megyek be suliba - nevetett fel, mire egy határozott mozdulattal az ölébe ültem. - Jimin... - suttogta, de barátom félbeszakította őt.

- Attól mi még ihatunk nem? - húzogatta szemöldökeit Taehyung, mire kérdőn Jungkookra pillantottam.

- Mi ez a hirtelen alkoholizálás? - ráncolta össze szemöldökeit.

- Szerelmi bánat - szólalt meg Taehyung.

- Talán szerelmes vagy? - pillantott barátomra, mire ő lazán rávágta, hogy nekem van szerelmi bántom. - Jimin - emelte rám a tekintetét Jungkook. - Ezt már megbeszéltük nem?

- Inkább igyunk - pillantottam zavartan az asztalon lévő üvegre, majd Taehyungnak és magamnak is öntöttem.

[...]

- Szerintem jobb, ha megyünk - kelt fel az asztaltól Jungkook, amikor az óra éjfélt ütött.

- Megyünk? Ki megy veled? - álltam fel én is, de azonnal belé kellett kapaszkodnom, mert a soju hatását most kezdtem el igazán érezni.

- Te jössz velem - karolta át a derekam, majd a bejárati ajtó felé kezdett húzni.

- Köszi, hogy itt voltatok! - tápászkodott fel Taehyung is az asztaltól, majd kicsit cikkcakkba, de eljutott az ajtóig.

- Aztán, okosan - kacsintott, majd nevetve becsukta az ajtót utánunk.

- Vicces ez a Taehyung - karoltam át Jungkook derekát, majd beültem a kocsiba.

- Hazaviszlek - indította be a kocsit, de én kétségbeesetten felé fordultam.

- Apa nem láthat így.

- Akkor minek ittál? - horkantott fel.

- Kérlek hagy aludjak nálad - hajoltam közel hozzá. - Kérlek fogadj be Jungkooook - néztem rá boci szemekkel.

- De... - kezdte el, mire én mérgesen szavába vágtam.

- Nem érdekel Hyerin oké? Csak szeretnék a pasimmal eltölteni egy estét. Már ez is baj? - dőltem vissza a saját ülésemre és karba tett kezekkel bámultam ki az ablakon, megsértődött fejet vágva.

- Nem szeretem amikor részeg vagy - indította el a kocsit, majd megkönnyebbülten pillantott rá, amikor nem a házunk felé kanyarodott, hanem azzal ellentétes irányba.

- De imádlak - vigyorogtam.

- Szerintem inkább maradj csendben - paskolta meg a térdem, de bármennyire is komolynak akart látszani, a mosoly ott bujkált az arcán. - Csak kérlek ne kiabálj majd, mert valószínűleg Hyerin már alszik.

- A szobádban? - kíváncsiskodtam, de nem kaptam rá választ. - Szóval ott - szomorodtam el.

Bezzeg én eddig egyszer aludtam csak vele, akkor is csak azért, mert megkértem rá. Próbáltam kiűzni a kis féltékeny ördögöt magamból, hiszen itt ülök mellette a kocsiban és éppen a háza felé tartok, mégis eléggé nehezen ment. Bekapcsoltam a rádiót, majd felsikítottam, mert pont a kedvenc számom ment.

- We don't talk anymore, we don't talk anymore. We don't talk anymore, like we used to do. - énekeltem teljes torkom szakadtából.

- Azta, nem is mondtad, hogy ennyire jó a hangod - pillantott rám Jungkook, majd feljebb hangosította a rádiót.

- I overdosed. Should've known your love was a game. Now I can't get you out of my brain. - énekeltem végig őt bámulva.

- Hagyd abba, mert elpirulok - sütötte le szemeit, mire kaján vigyor jelent meg az arcomon.

- I just hope you're lying next to somebody. Who knows how to love you like me. - haraptam be ajkaimat.

- Jimiiiin - nyújtotta el a nevem, mire ismét elmosolyodtam.

Kezeivel dobolta a kormányon a szám ritmusát, én pedig egészen a házáig énekeltem neki. Remélem, erre holnap már nem fogok emlékezni. Megállt a háza előtt, majd segített kiszállni a kocsiból. Vagy hatszor elmondta, hogy tényleg maradjak csendben, mert nem akar balhét. Megígértem neki, hiszen nekem sem volt kedvem Hyerin kiakadását hallgatni. Sötét volt mindenhol, ezért szorosan szorítottam Jungkookot, nehogy felrúgjak valamit, de hiába, így is sikerült belerúgnom valamibe, ezért egy hatalmas csörrenést lehetett hallani. Belőlem kitört a nevetés, Jungkook szinte reflexszerűen nyúlt a számhoz, majd hatalmas tenyerével eltakarta azt és sietősen a vendégszobába vezetett. Miután bezárta magunk után az ajtót, csak akkor engedett szorításából.

- Bocsiii - nevettem fel, mire ő csak megforgatta a szemeit.

Az ágyra pattantam, majd a pandámat magamhoz vettem és szorosan megölelgettem.

- Szerinted a panda vagy én vagyok a cukibb? - tettem arcom mellé és próbáltam hasonló fejet vágni, mint a plüss, még szívet is mutattam az egyik kezemmel.

- Szerintem a panda - mosolygott, mire hozzávágtam a fejem mellett heverő párnát.

- Befogadtalak és ezt kapom? - indult meg felém, mire éreztem, hogy az adrenalin elárasztja a testem.

- Bocsi - vigyorogtam.

Iszonyatosan kívántam őt, nem tudom, hogy az alkohol miatt érezhettem ezt. Sosem éreztem még ilyet, szóval számomra ismeretlen volt az érzés. Nagyon szerettem volna, ha ugyanúgy végig csókolja nyakam és a felső testem, ahogy múltkor tette. Nem bírtam tovább, ezért egy határozott mozdulattal magamra rántottam. Oké, azt hiszem ez viszont a soju miatt volt, hiszen magamtól sosem mertem volna ilyet csinálni.

- Mit szeretnél Jimin? - adott egy apró puszit a számra.

- Téged - karoltam át nyakát, majd közelebb húzva magamhoz, csókoltam meg ismét.