- Te tudsz főzni? - ült le Jungkook az egyik konyhai székre, majd két kezével támasztotta fejét és úgy figyelt engem, ahogyan apának készítettem a kért kókuszgolyóit.

- Muszáj volt megtanulnom - vettem elő az alapanyagokat, majd hozzá is láttam a készítésnek.

- Adhatnál a tudásodból Hyerinnek is, hiszen ő borzasztóan főz - mosolyodott el, én pedig inkább úgy csináltam, mint aki meg sem hallotta, amit mondott, mert ezen nem nagyon tudtam mosolyogni.

- Amúgy miért kerestél engem délután? Apa említette, hogy jártál nálunk suli után.

- Ja, hát, mindegy - legyintett egyet és tovább folytatta a teája szürcsölését.

Csend telepedett a konyhára, én az étellel voltam elfoglalva, Jungkook meg gondolom Hyerinről ábrándozott. Így telt el majdnem két óra. Nem mondom, hogy nem volt kellemetlen a helyzet, de egészen elfogadható volt ahhoz képest.

- Egyébként, mikor is hívsz el sütizni? - jelent meg mellettem, amitől megugrottam, mivel az előbb még tőlem 3 méterre ült egy széken. - Túl sokszor kell megkérdeznem ezt tőled.

- Ömm.. Mikor szeretnéd? - pillantottam rá.

- Hát, mondjuk miután bevitted apudnak a sütit? - nyúlt bele a krémbe majd bekapta az ujját.

Figyelnem kellett a légzésemre, ugyanis Jungkook valami irtó szexin végezte el ezt a mozdulatot. Azt hiszem egy pillanatra még a számat is eltátottam, de utána egy fejrázással visszatértem a jelenbe és próbáltam a golyók készítésével törődni, nem pedig vele.

[...]

- Remélem ízleni fognak. Hoztam neked még pizsamát, egy almát és két ásványvizet. De vacsorát úgyis kapsz itt. Ha valami gond van, akkor hívj én pedig rögtön jövök! - pakoltam be mindent a kis szekrényébe.

- Köszönöm - mondta komor arccal.

- Kényelmes az ágy? - akartam megigazítani a takaróját, de megragadta a csuklómat.

- Tartsd távol magad Jungkooktól - morogta.

- Mi? - ráncoltam össze a szemöldökeim.

- Jól hallottad!

- Ő az osztályfőnököm és a tesi tanárom is egyben. Hogy tudnám magam távol tartani tőle? - próbáltam kihúzni a kezem szorításából, de nem sikerült.

- Nem érdekel Jimin! Nem akarom, hogy a közelében legyél! Gondolom te sem akarod, hogy én intézkedjem! - emelte fel a hangját.

- Ohh, bocsánat. Megzavartam valamit? - szólalt meg az ajtón belépő nővér.

- Nem, dehogy is - engedte el apa a kezem, mire én elléptem az ágyától.

- Akkor én megyek is. Szia apa, majd holnap hívlak. Viszlát. - köszöntem el, majd szinte kirohantam az épületből.

Jungkook ott várt az egyik padon, miután meglátta suhanó alakom, összehúzta szemöldökeit és kérdőn nézett rám.

- Minden rendben? - kelt fel a padról.

- Aha - hazudtam, mire ő csak bólintott egyet, de gondolom neki is leesett, hogy valami nem oké.

- Akkor megyünk sütizni? Már eléggé ennék valami finomat - kacsintott, mire éreztem, hogy elvörösödök.

Ne reagálj így Jimin! Ő csak a tanárod, aki egyben a barátod is, szóval ne érts félre semmit, mert az tilos és amúgy is barátnője van, akit szeret! Viselkedj normálisan! Lazán! Meg ilyenek.

- Menjünk. Van kedvenc sütiződ erre fele? - kérdeztem tőle.

- Hm, most, hogy mondod van egy kedvencem. Menjünk kocsival, úgy gyorsabban odaérünk.

- Melyik a kedvenc sütid? - kérdezte miután beszálltunk a kocsiba.

- Huh, hát nagyon sok fajtát szeretek. De a kedvencem a mochi, vagy a rizs süti. - gondolkoztam el.

- A rizs süti, ahh az mindennél finomabb! - mosolyodott el.

- Igen, én is nagyon szeretem. És azon belül melyik a kedvenced? - pillantottam rá.

- Az almás. Neked?

- A kókuszos, de tényleg az almás is finom! - mosolyodtam el.

- Mondtam már, hogy szeretem amikor őszintén mosolyogsz? - váltott hirtelen témát.

- Még..még nem mondtad - köszörültem meg a torkom.

- Akkor most mondom - paskolta meg a térdem, mire éreztem, hogy egyre kevesebb hely lesz a kocsiban. 

Miután leparkolt egy belvárosi parkolóban, pár perc séta múlva már oda is értünk az említett sütiőzhöz. Kívülről eléggé díszes volt, rózsaszín és lila színek domináltak, egyáltalán nem Jungkookhoz illett, sőt inkább illett egy kisgyerekhez vagy egy lányhoz. Szorosan követtem tanáromat, majd belépve a kis épületbe, egy eldugott helyre ült le, én pedig követtem őt.

- Tudom, nem túl férfias, de már egészen kis korom óta ebbe a sütizőbe járok, szóval ez így megmaradt nekem törzshelyként.

- Még egyszer sem láttam ezt a helyet - pillantottam körbe a helyiségben és megakadt a szemem egy játék automatán. A játék automaták a gyengéim. - Jungkook? - fordultam visszafelé, csillogó szemekkel.

- Mi az? Mit láttál? - pillantott hátam mögé, majd mintha belelátott volna a fejembe, felállt és az automatához sétált. - Mit szeretnél? - fordult felém várakozóan, én pedig egy pillanat alatt, már mellette is teremtem, majd a plüssöket kezdtem tanulmányozni.

- Azt, azt a pandát - mutattam egy apró pandára, aki kezében egy pici szívet mutatott.

- Biztos, hogy azt? A tigris az fiúsabb vagy a...- kezdte el, de miután csúnyán néztem rá, inkább be sem fejezte a mondatát.

- Igen azt! - mondtam határozottan.

- Mit kapok, ha kihalászom neked?

- Egy őszinte mosolyt tőlem! - mosolyodtam el, mire hangosan felnevetett.

- Én másra gondoltam, de egyenlőre ez is megteszi! - harapta be ajkait, majd elővett pár érmét a zsebéből és már irányította is a kis kart.

Már tizedjére próbálkozott, de még mindig nem sikerült neki. Látszott rajta, hogy nagyon ideges már, én viszont eléggé jól szórakoztam rajta. A mérges Jungkook vicces is tud lenni, nem csak ijesztő. Újra akarta próbálni, de megállítottam, hogy újra érméket dobáljon a kis lyukba.

- Inkább együnk Jungkook. Ennyire nem fontos. - próbáltam elrejteni hatalmas mosolyom, de eléggé nehezen ment.

- Ez biztos csal vagy direkt ilyen nehéz, pff. - dörmögött, mint egy óvodás, még fél órával később is.

Kezdett besötétedni, mi pedig még mindig nem ettünk egy falatot sem. Miután kikértük a rizssütiket, vidáman kezdtem el falatozni, hiszen pár órája már erre várok. Békésen ettünk, amíg meg nem szólalt Jungkook telefonja. Ahelyett, hogy felvette volna, rögtön kinyomta, és képernyővel lefele az asztalra tette. Kérdőn néztem rá, viszont ő úgy csinált, mintha semmi különös nem történt volna.

- Jimin, miért bámulsz? - csattant fel pár perccel később.

- Bo..bocsánat - kaptam el a tekintetem róla.

- Igen, Hyerin volt az, de nem veszem fel, mert úgyis csak veszekednénk, ahhoz meg nincs most kedvem. Inkább csak együnk békésen, oké? - pillantott idegesen rám, majd tovább evett.

Jungkook mostanában mindig veszekszik Hyerinnel, ami a közérzetén is meglátszik. Fogalmam sincs, hogy miért veszekednek ennyit, de remélem minden rendben lesz közöttük, mert nem szeretem Jungkookot szomorúnak, vagy rosszkedvűnek látni, jobban szerettem, ha mosolyog vagy ha nevet vagy ha csak a száját harapdálja. Miután végeztünk beültünk a kocsijába, majd a házam felé vettük az irányt. Nem szólt semmit, ami miatt nekem is rosszkedvem lett. Az út felénél nem bírtam tovább, muszáj volt megszólalnom.

- Mitől lenne most jó kedved? - pillantottam rá, mire először értetlen fejet vágott, majd egy félmosoly jelent meg az arcán.

- Jó lenne, ha a ma estét veled tölthetném - nézett engem a reakciómat figyelve.

- Ez.. ez biztos jó ötlet? - nyeltem egy hatalmasat.

- Holnap elmarad az első órád, nekem csak harmadik órám lesz az első, szóval ha gondolod nálam aludhatnál.

- Nem akarok... - kezdtem el, de befogta a számat a kezével.

- Mi lenne, ha most az egyszer rögtön igent mondanál és nem kezdenéd el magad okolni rögtön?

- Jó, akkor nálad alszok ma! - mondtam magabiztosan, mire hatalmas vigyor jelent meg az arcán.

- Akkor elmegyünk hozzád a cuccaidért, holnap meg rögtön mehetsz tőlem suliba - gondolkozott hangosan, amibe nem mertem beleszólni.

Egy dolgot viszont biztos tudtam, azt, hogy iszonyatosan várom már, hogy odaérjünk hozzá.