Reggel 9-kor félkómásan ébredtem... akarom mondani felriadtam...
Vagyis felriasztott a drága barátom, nevezzük őt most az isten átkának hisz úgy is az számomra.
Szóval Mis Isten átka 9-kor felriaszt azzal, engem, hogy találkoznunk kell, mert sürgős. Természetesen okot szokásához híven, nem közölt.
Mondom remek de hát talán valami komolyról van szó, kivételesen. Gondoltam naivan én a hangjáról itélve.
Szedtem a sátorfámat és elmentem a találkozóra...
A Köki tetején a kisparkban kb. 30 percen át faszán fagyoskodtam miközben vártam az én drága egyetlen  átkomra.
Amikor is egy fiatal hang leszólított.
-Szia, neharagúdj.
-Nálad a leszólítás is bűn?Megnyugodhatsz nem haragszom. Miben lehetek a segítségére kedves?
-Igaza volt. Vicces vagy.
-Ismerjük mi egymást? Kérdeztem érdeklődve de valahogy még mindig nem néztem rá magam se értettem de nem izgatott hogy ki szólít le.
-Te Roland vagy, ugye?
-Igen.
-Akkor jó.
-Ha te mondod. Az se nagyon nem izgatott hogy tudja a nevemet.
-Amugy nem, nem ismerjük egymást. Törte meg a csendet az ismeretlen.
Egy vadidegen leszólít ma, nagyszerű, mintha nem lenne ez a nap már így is pocsék
Kb. fél perces volt az eddigi beszélgetésünk, és csak az után néztem rá a fiatal hangra. Relatíve szép leányka volt. Vékony ahol vékonynak kell lenni egy csinos lánynak és zsír párnás ahol annak kell lennie. Haja hosszú egyenes s festet vér vörös színben pompázott a számomra hajnali napsugarakban.
-Mit is mondtál honnan ismerjük egymást és ki beszélt rólam? Kérdeztem újra.
-Sehonnan sem de  hisz ez a vak randi lényege...
-Igazad van, vagy... várj! Mivan?!
-Egy vak randi. A közös ismerősünk mesélt rólad aztán szimpinek találtalak és ő össze hozta a mai talit.
-Egy pillanatod kérném, kösz.
Elővettem a telefonomat és felhívtam a barátomat, az isten átkaival rendelkező nőszemélyt.

-Khm. Így kezdem eme csodálatosan kezdődő beszélgetésünket.
~Na élvezed a randit?
-Még is milyen randit?
~A vak randit.
-Ez vak randi?! Ez süket-vak randi...
~Miért? Kérdezte izgatott hangon a vonal túloldaláról.
-Mert a nagy nénikém repedezett fanyelének a vége se tudja hogy ki ez a jó formában lévő dögös vörös bige, már bocsánat a szó használatért. Válaszoltam egy picit indulatosabban.
~Ja! Persze, gondoltam jó lesz hátha kitudsz valamit hozni ebböl is, rádasul kitudja talán ő lesz az új és az igazi bari nőd.
-Anyád szabad napos ma? Kérdem már nyugodtan.
~Csak holnap.
-És te ma?
~Ja.
-Akor mond meg a anyucidnak az elkövetkezendő 1 órában (mert addig megteheted), hogy látogasson meg a pokolban holnap este 10-kor, mert ma elkísérlek oda s nem hozlak haza.
~De ne gonoszko...
-Víszhal. Azzal letettem a telefont és vissza fordultam a lányhoz.

-Bocsás meg asszem rosszul kezdtem.
-Nem baj. Nem tudtam hogy most szakítottatok.
-Ugyan nem a te hibád. De még be sem mutatkoztam rendesen.
-Roland vagyok valójában. A Tomi csak a másodlagos név.
-Anna.
-Szép név.
-Igaz, Anna a dögös vörös. Válaszolta nevetve.
-Látom a lényeget te is kivetted de igaz szép vagy... Mosolyogtam én is.
-De amugy mit beszéltetek a telefonban nem teljesen értettem.
-Semmi fontos csak szabadnapot kívántam a barátunk szívének. Jó fej vagyok?
-Inkább bolondos.

A félre értések miatt, Annát elhívtam kajálni bocsánatom kérése gyanánt. Beszélgettünk nevettünk aztán puszival elváltunk egymástól délután.

Másnap meg elhagytam a haverommal az országot. Kalandos egy életem van erre már rájöttem én is.