Ahogy sétálok lefelé a lépcsőkön, hallom ahogy Alexa-ék dörömbölnek az ajtón. Úgy kell nekik, miért kellett cseszegetniük. Rosszabbul is járhattak volna. Na mind1, kb. délután 2 lehetett szóval nyugodt szívvel sétálhattam a kedvenc helyemre. Ahogy kiérek az épület kapuján csak annyit látok, hogy mindenki a telefonját nyomkodja. Komolyan ezek az emberek tényleg csak magukkal tudnak foglalkozni.

Jó, van egy-kettő "normális", de csak sajnos nagyon kevés. Éppen sétálnék át a zebrán amikor egy 9-10 éves forma fiú nyomkodja a telefonját és közben kilép az úttestre. Még épphogy eltudtam rántani onnan, mert ha nem teszem akkor egy palacsinta lenne egy kamion által. Miután megmentettem az életét sírva fakadt. Nem igazán vagyok jó az érzelmi témákban főleg a gyereksírás terén.

Ezalatt az idő alatt a fiú édesanyja is megérkezett. Majd elkezdett ENGEM szidni. Mert ő úgy látta mintha én löktem volna az autó elé. De szerencsém volt, mert valaki éppen levideózta az esetet amiből tisztán látszott, hogy én ártatlan vagyok. Még szép, hogy ártatlan vagyok, mert nem szeretnék magamnak rosszat. Most ezalatt nem a pokolra céloztam. Nem, ennél számomra rosszabb.

Ugyanis ha én szánt szándékkal ölök meg valakit, akkor abban a minutumban a földön fekszek epilepsziás roham gyanújával. De ez csak a látszat, mivel kb. olyan érzés uralkodik a testemben mint amikor megégeted magad és közben tűvel szurkálnak. Na ez a folyamat nálam egy vagy két napig tart körülbelül. Ez azért van, mert én nem szólhatok bele a világ körforgásába. Sajnos azt nem tudom, hogy miért van ez így, de ez van. Hát volt már rá sajnos példa. Az illető a szemem láttára rontott a tömegbe egy AK-val.

Nem hagyta a lelkiismeretem, hogy sok ember meghaljon, ezért megöltem és ezután jöttek a tünetek. Elégé rossz volt ez a két nap. Ez úgy 100 évvel ezelőtt történt. Tudom az előbb azt írtam, hogy 16 éves vagyok. Erre az a válasz, hogy reinkarnáció. Minden egyes előző életemre emlékszem. De ha megölnek akkor nem emlékszem az előző életeimre.(remélem lehet érteni XD szerk.) Szerencsére ilyen még nem fordult elő.

Lassan megérkezem a kedvenc helyemre. Egy sziklaszirthez. Itt mindig olyan érzésem lesz mintha még mindig repülnék. Előveszem fuvolámat és játszani kezdek rajta. Kizárom magam körül a külvilágot csakis a dallamra koncentrálok. Olyan nyugtató ez az érzés, ahogy a szél lágyan fúja a hajam. Egyszer csak annyit veszek észre,hogy elkezdek álmosodni majd minden elsötétűl...

Ez lenne itt az a nyugtató zene.

https://youtu.be/Hmce2ItKhNM