Ahogy az évzárón a kezemben tartottam a bizonyítványom, rájöttem, hogy mennyit is megdolgoztam, ezért a kiemelkedő eredményért.Aha...Marhára.Mármint az eredményes dolog stimmel, viszont az nem, hogy milyen sokat is dolgoztam érte...

Szóval...Az évzárón,egy kibaszott ünneplős szettben,egy kibaszott kényelmetlen valamennyire magassarkúban és egy kibaszott idegesítő nejlonharisnyában sóhajtozom, hogy mikor is ér véget ez a kibaszott unalmas szent beszéd. Nem tudom, hogy ebből ki lehetett-e találni, hogy mennyire is kibaszott elegem van ebből az egészből.

Amikor rájöttem, hogy mégis csak van valami isten, mert véget vetett ennek az izének, megfogadtam, hogy megtérek.

-A fasz ki van!-pattant fel a helyéről Rák.

-Testvérem!Vigyázz a szádra Isten színe előtt!

-Ennek meg mi baja van?

-Szerintem megkattant.

-Én a napszúrásra szavazok.

-Nem vagyok kattant!Csak utamra tértem, amit nekem szántak Testvéreim.Tudom, tudom, nehéz elhinni, de megtértem.

-Tuti, hogy napszúrást kapott-tette a kezét a homlokomra "mindenki kedvenc létrája". Elrendelte, hogy ezentúl így hívjuk...

-Mennyé' má'! Inkább adj valami szlapálnivalót!-lökött félre Haru.

-Megbasszalak?!-üvöltöttem az irányába.

-Ennyit arról, hogy megtért...

-A picsába!Fohászkodom az égieknek, hogy bocsássanak meg nekem.

-Akkor ezt most az "A picsába!" felkiáltásod nélkül és rendben leszünk.

-Elnézést kívánok!-emeltem a fejem az ég felé.

-Meg vagy huzatva [Név]?-ráncolta a homlokát Yuu.Oh, apropó Yuu.Valahogy sikerült kibékülniük Kei-vel, és újra a csapat tagja lett.

-Parancsolsz?

-Kinek milyen lett a bizije?-fordult körbe Arisa, udvariasságból megkérdezve a többieket, de meg sem várva a választ, folytatta-Én kitűnő lettem.

-Nekem egész jó.

-Nekem majdnem beírta a karót vizsgára...Az volt a szerencsém, hogy nem volt szíve meghúzni, valamint azt mondta, hogy minél előbb ballagok, annál jobban örül...-hajtotta le a fejét Chise.

-És? Rák, neked mi lett a kémiáddal, ha már délutánonként [Név] - en lógtál?

-5-ös lett.Köszi-mosolygott rám, amit csak egyszerűen viszonoztam-Bár...Lehet,hogy nem te vagy a legtürelmesebb tanár, de a kínzási, akarom mondani, tanítási módszereid valahogy hatásosak.De gyerekeket ne taníts.Légyszi...Sokszor még én is a sírva fakadás küszöbén voltam.

-Észben tartom Testvérem.

-Mi ez a Testvéremezés?

-Tudod Nővérem.Bámilyen nehéz is elhinni, de megtértem.

-Ahhha... És miért is?

-Láttam a fényt...A ballagás közben.

-Mondom,hogy napszúrást kapott-sóhajtott Kei.

-Uuuu,mindjárt engedik el a lufikat!-kezdett ugrálni Hana.

-Nézd meg Hayato-t!-szállt be Arisa, majd Chise is.

-Ki az a Hayato?

-Tudoooood, a szőke magas kékszemű.Ott-fordította a fejemet az irányába.

-Jaa! Tudom,a piszkafa!-emeltem fel az ujjam,amint beugrott.

-Anyád a piszkafa [Név]!

-Fogjatok le!-kezdett el üvölteni Chise.

-Te Tomo-nézett rá a Ryo a Rákra-Nem zavar, hogy a csajod, egy másik palit akar megvédeni és még áradozik is róla?

-Nem.Nálam úgy sem néz ki jobban, szóval...Viszont én téged jobban féltelek-biccentett Hana irányába.

-Tényleg?Én Yuu-t féltem a legjobban.Nézz csak rá Arisa-ra.Ölni lenne képes egy szőkéért.

-Hát...Hé Arisa-kiáltott oda neki Yuu.

-Hm?Mondjad csak.

-Befessem a hajam szőkére?

-Isten ments!Az baszna be!Hülyébben néznél ki, mint amúgy!-a társaság nagyobb része röhögni kezdett, míg a fogadott bátyám megveregette a fiú hátát.

-Ez nagyot szólt.

-Menj vissza buzulni!

-Kikérem magamnak, hogy nem vagyok buzi!

-Senki sem mondta, hogy az vagy-meredtem rá.

-Akkor te minek nevezed a buzulást?Mindig csak bántotok. Mi rosszat tettem én ellenetek?Tehetek én róla, hogy Haru újév után mégjobban rám mászott? Még megsérteni sem lehet!Folyamatosan csak beszólogattok, amikor-

-Jó!-tettem fel a kezem védekezően-Én elengedlek.A ti dolgotok mit csináltok.

-Amíg szobán belül teszitek...

-Jól van létra!Inkább megint menjetek be [Név] szobájába "tanulni"-rajzolt idézőjeleket ujjával a levegőbe.

-Hé!Amúgy...Egy valamit megkérdezhetek?-néztem felváltva Ryo-ra és Haru-ra.

-Kérdezz-sóhajtott.

-Melyikőtök a seme?

-A mi?

-Jó... Akkor melyikőtök az uke?

-Mivan?

-Mindegy-legyintettem.

Mikor szóltak, hogy oda lehet menni a ballagókhoz mi is odamentünk Nobu-t boldogítani, miután szegény családját elüldöztük.

-Hát-nézett végig a társaságunkon, a Kei-re kísértetiesen hasonlító fiú.Vagy fordítva?-majd valamikor még biztos találkozunk.Örülök ezeknek az éveknek, amit veletek tölthettem.Ez neked is szól [Név], hiába csak tavaly jöttél-borzolta össze a hajam, mire tágra nyílt szemekkel néztem rá.

-A hajam!Tudod mennyit baszakodtam vele!-Nobu tudomást sem véve rólam folytatta.

-Nem is tudom, hogy milyen sok közös hülyeségben voltunk benne együtt-mosolyodott el-Bár...Mindegy.Megérte az az igazgatói-legyintett-Nem is gondoltam volna, hogy azokból a kis elsősökből, akik akkor beléptek az iskola kapun ilyen érett, lassan felnőttek lesznek, pedig csak alig három év telt el.Most,pedig van a társaságunkban egy kosaras csapatkapitány is, akinek szívesen hagyom itt a helyem és adom át a csapatomat.Aztán nem el cseszni, mert visszajövök!Szerintem tudjátok, hogy egyetemre fogok járni, ahova ha jól tudom és minden a terv szerint alakul többen is jöttök.Hát...Örülök,hogy megismerhettelek titeket, valakiket talán túlságosan is-sandított rám a szeme sarkából, mire sírva a nyakába borultam-Hé!Ne sírj! Nem tudtam, hogy ennyire szétcsesztem a hajadat! Esküszöm nem akartam!De szerintem így is tök jó!

-Most komolyan elmész?

-Attól tartok-és bár nem láttam az arcát, de tudtam, hogy elmosolyodott, hallottam a hangján.