GYEREKEK! KSKSKSKSKS! UWUWUWUWU! CSAK ELAKARTAM ÚJSÁGOLNI, HOGY MEGTALÁLTAM A KEI-MET! 😍😍FULLOS A PALI! RÁFOGOM MAGAM VETNI! Igaz... Még nem ismer... MÉG!

Jó... Eskü abbahagyom a fangörcsölést.

UWUWUWU! 😍😍

---
Már a bejárati ajtó kilincsére helyeztem a kezem, amikor is Kei újra megszólított.

-[Név]?

-Tudod... Elegem van abból, hogy hol együtt vagyunk, hol nem. Szerintem nem megy ez nekünk. Nincs még egy ilyen hülye rajtam kívül, aki ennek egyáltalán a felét végig csinálta volna. Hülye voltam, mert én is tettem olyan dolgokat amiket nem kellett volna, ezzel tisztában vagyok. Sőt! De... Elegem van ebből. Neked itt van Sakurva,meg az a másik kis ribanc, akinek már a nevére sem emlékszem...Airi? Talán... Lényegtelen... Legyél meg velük.

-De-

-Nem. Nincs de. Nem érdekel. Te meg-fordultam hátra a fürdő ajtó felé-Gratulálok.Remélem most örülsz-bármilyen nehéz is volt,de tartottam magam, aztán mikor becsuktam magam után az ajtót és összezáródott a biztonságot nyújtó lift eltörött a mécses.

Nem minden Kei hibája. A legtöbb az enyém...Szinte az összes az enyém. Nem kellett volna sem Nobu-val, sem Sho-val... Semminek sem kellett volna történnie! Mégis megtörtént... Igazságtalan vagyok... Leginkább a fiúval szemben. Jó... Ő sem szent... Viszont... Én több szart csináltam.

Az elevátor szinte kidobott magából, ugyanis amint belépett mellém egy idősebb nő, én kirobbantam onnan. Szégyeltem magamat. Egy rossz ember vagyok. Egy nagyon rossz ember. Belefáradtam ebbe az egészbe...

Kilépve a lépcsőházból, a szinte már fájó fagyhidegbe éreztem, hogy a forró könnyeim végig szántanak jég hőmérsékletű arcomon,miközben megdörzsölöma szemem, hogy biztosan jól látom-e. Fekete...

Megrázom a fejem hátha csak odaképzelem, de nem. Ott van az a fekete autó. Az az ismert fekete autó.

A sofőrje, lehúzza bent az elektronikus ablakot, majd keserérdesen elmosolyodva biccentett egyet és intett, hogy szálljak be. Megráztam a fejem.

-Tudtam, hogy itt leszel-nézett rám sóhajtva még mindig a lehúzott ablakon keresztül. Nem válaszoltam-[Név]?Most haragszol a világra?

-Nem! Nem a világra haragszom! Hanem magamra! Mert egy hülye vagyok! Ha nincs Nobu és nem vagy te meg a szilveszter, akkor minden jó lenne! De egy balfasz vagyok! Elbasztam! És... Most nézd meg!

-Hé! Te most magadat hibáztatod ezért az egészért?!

-Igen! Mert én voltam az ak-

-Hát te hülye vagy!

-Tudom!Ki még ekkora fasz rajtam kívül?! Senki! -kezdtem el még jobban bömbölni.

-Te is tudod, hogy nem erre értettem... Arra értettem, hogy ne magadat hibáztasd... Ő lépett félre Sakura-val.

-És?! Én meg veled! Még előtte!

-Honnan tudod, hogy előtte volt?

-Mit tudsz már megint...?-a fiú, mint aki elszólta magát lesütötte a fejét és rászorított a kormányra-Mióta?

-Mi?

-MIÓTA?

-Hát...

-Tudod mit? Nem is érdekel...-a fiú csak bólintott, majd szólásra nyitotta a száját.

-Ülj be... Haza viszlek.

-Nem, köszi...

-Mondom, hogy ülj be.

-Csak kitérőt tennél-töröltem le a kabátujjammal az éppen arcomra ráfagyni készülő könnycseppeket,mire Sho ismét bólintott és felhúzta az előttem lévő elektromos ablakot.

Szinte biztos voltam benne, hogy elhajt az autójával. A fekete még mindig nem tudom milyen márkájú autójával. A lényeg, hogy fekete.

Oldalra fordultam, hogy hazafelé vegyem az irányt.Még egyszer megdörzsölve az arcomat szegény kabátujjammal, ami már teljesen átázott.

Egy kocsi ajtó csapádóst hallottam, amire hátrafordulva a fiúval találtam szemben magam tárt karokkal. Közelebb vont magához és egy jó erős ölelésbe zárt.

Még jobban sírni kezdtem, már ha lehet ennél jobban, és visszaöleltem a fiút.

-Mennyire érdekel, hogy mások így látnak minket?

-Néznek az ablakból?-fúrtam bele mégjobban az arcom Sho mellkasába, ő pedig csak hümmögött egyet-Nem érdekel...

-Meg fogsz fázni...

-Az sem érdekel...

-Akkor mi érdekel?

-Semmi...

-Nagyon bánt a dolog?-csak hümmögtem egyet, mint előbb a szőke.

-Visszacsinálnád?-ismét csak hümmögtem.

-Hümmögsz még 2-t?-hümmögtem egyet.

-Haza viszlek, jó?-halványan elmosolyodva felnéztem a fiúra.

-Jófej vagy.

-Tudom-emelte fel az állát büszkén.

-Még mindig néznek?

-Még mindig...-sóhajtott.Hálás voltam neki, hogy nem vigyorodott el öntelten és nem jött azzal, hogy az előbb még azt mondtam nem érdekel. Csak rendesen válaszolt a kérdésemre, aminek kifejezetten örültem.

-Köszönöm.

-Mit?-kapta rám a tekintetét, amivel eddig Kei ablakát szugerálta összehúzott szemekkel.

-Mindent-motyogtam a pulcsijába, mert a kabátját a kocsiban hagyta-Meg fogsz fázni.

-Nem érdekel. Legalább ketten leszünk taknyosok-vigyorodott el.

---

Igen... 5 nap után észrevettem, hogy basztam kirakni a részt. Nah mindu. 🤣🤣