Végül is sikerült Kei-nek azzal meggyőznie, hogy nem nyit ajtót reggelig senkinek, majd ha csak elindul suliba,így megúszott egy kulcs elkobzást.Én pedig lassan elindultam haza.

Másnap reggel, mikor kinyitottam a szemeim, csak feküdtem tovább a plafont bámulva.

De nincs kedvem suliba menni.Van egyáltalán, akinek van?Minek létezik?Nem csoda, hogy aki kitalálta, már nem él...

-[Név].Kelj fel ha nem akarsz elkésni-nyitott be Ni-chan[igen, továbbra is lusta vagyok 2 i vel írni xdd].

-Milyen nap van?

-Hétfő.

-Akkor jó-csuktam vissza a szemeim, majd bebújtam a takaró alá.

-Értem én, hogy fizika 0. van, de nem gondolod, hogy egyszer időben is odaérhetnél?

-Majd utolsó órán megtisztelem azzal, hogy bemegyek időben és még cuccom is lesz, addig viszont alszom tovább.

-Meg fogom neki mondani, hogy direkt lógsz.

-Csak nyugodtan-legyintettem-Tomo apró pénzért árulja az orvosi pecsétes igazolásokat, lehet nekem még kedvezményt is ad.

-Tényleg?

-Nem.Hazudtam.Te erről nem tudsz.

-Lassan megyek-sóhajtott-Apámat meg próbáld meg nem felverni, mert most ért haza.

-Légyszi ne lassan menj, hanem gyorsíts a tempódon, mert így nagyon nehéz ám aludni.

-Jól van akkor-csukta be az ajtót.

-Kívülről légyszi.Mármint csak akkor hogy ha nem haladja meg a képességeid.

-Na jó.Igazából azért akarok veled suliba menni, mert itt áll a lépcsőház előtt Haru...

-Yaoi?Ki emlegetett itt yaoit?-ültem fel az ágyon.

-Maradj már a hülye buzis animéiddel!Ez komoly!

-Komoly kapcsolatba kezdtetek, amit titkolni kell és ebben én leszek a segítségedre?

-Mi?Ki beszél itt kapcsolatról?

-Én.

-De nem úgy!

-Egy pillanat, felöltözök-dobtam le magamról a pizsoma pólóm és gatyám, majd kinyitva a szekrény ajtót kiszedtem pár cuccot.

-Te...Leszokhatnál már arról, hogy palik előtt simán öltözködsz...

-Kit érdekelsz?A bátyám vagy!

-Nem egészen...-kezdett el körbenézni a szobában.

-De.

-Akkor sem vérszerinti.Nem lesz így vérfertőzés.

-Hogy mi?

-Semmi!Öltözz inkább.

-Tényleg...Nem is kérdeztem, hogy hova léptetek le olyan gyorsan Haru-val újévkor.

-Nem lényeg-fújtatott, miközben egy legyintéssel próbálta feltűnésementessebbé tenni az idegességét.Féloldalasan elmosolyodtam, majd miután felvettem a gatyámat felpillantottam rá.

-Megfektetett?

-Mi?!

-Te fektetted meg őt?Te vadállat-mélyítettem a hangomon,majd beledobálva a mai tancuccokat a táskámba kijöttem a szobámból, hogy fel tudjam venni a cipőmet.

-Mivan?!

-Semmi, semmi-nyitottam ki az ajtót, majd lefutva a lépcsőn és kinyitva egy újabb ajtót Haru nyakába ugrottam aki kicsit megilletődve, majdnem hátraesett-Jó reggelt!Üdv a családban!

-Öm...Miről beszélsz [Név]?

-Ks, ks, ks...Semmiről.

-Mi ez a hülye nevetést imitáló valami?Agyadra ment a sok kockulás?

-Nekem ugyan nem-karoltam át,majd elkezdtem húzni a suli felé.

-Mivan Ryo-val?

-Ni-chan-nal?Hát nemtom.De megláttalak az ablakból és el ment a kedvem a lógástól annyira feldobtátok a napom.

-És mégis mivel?-ráncolta a homlokát.

-Oh, tudod te, hogy miről is beszélek-néztem fel rá egy bárgyú mosollyal az arcomon-És én támogatlak titeket ezerrel!

-Miben?

-Mindenben!Szóval ha bárki is lelkileg, vagy testileg bántalmazni mer titeket, csak szóljatok.Megverem őket egytől-egyig.

-Te most komolyan...Miről beszélsz?

-Ahh...Nah jó!Ha már Ni-chan nem válaszol rendesen, te megmondanád, hogy mit csináltatok,mikor úgy elporoltok újévkor?

-Jé!Már lassan háromnegyed?Sietnem kell, nehogy késsek fizikáról-nézett rá a telefonjára,majd elkezdett gyorsítani a léptein.

-Hé!Várj már meg!Csak, hogy tudd!Egyre gyanúsabbak vagytok!

Mikor beértem a suliba, az osztály felé vettem az irányt, majd csendben leülve a padomba vártam a tanárt.Amint belépett az ajtón felékaptam a fejem és elvigyorodtam.Egyből kiszúrt a padok között, majd hangot is adott a gondolatainak.

-Csak nem Saito?Most jó volt a vekker?

-Nem tanárúr!Magamtól keltem, mert már annyira vártam az óráját!

-Miért van ennek irónia szaga?

-Pedig esküszöm, hogy igazat mondok.

-Esküszöm, esküszöm-legyintett-Ne itt esküdözz, hanem az oltár előtt Hideki Tomo-val.Komolyan mondom, mintha őt látnám egy lány kiadásban.

-Ezen most meg kéne sértődnöm legyen szíves?

-Azt csinálsz amit akarsz Saito, neked meg van engedve.

-Oh, köszönöm.Akkor élnék is az engedélyével és még most lemennék akciós csokis fánkért a büfébe, amíg van.

-Menjél!De hozzál a bátyádnak is, mert igen morcos kedvében van.

-Amúgy is pénzt akartam tőle kérni-rántottam vállat.

-Nah gyorsan, gyorsan, mert kezdeném az órát Saito, legalább amíg lennt vagy nem zavarod.

-Elnézést,csak egy pillanat-vettem ki Ni-chan markából a pénzt, majd elhagytam a termet.Amint mentem a folyosón szembejött velem Nobu.

-Jó reggelt [Név]!

-Neked is.Mi járatban erre, ilyen korán?

-Edzés tervet rakok össze kosárra, mert tegnap elfelejtettem-mosolyodott el kínosan.

-Hát akkor, szurkolok.

-Köszi-mosolyodott el-Nah megyek. Szia.

-Hali.

Most,hogy jobban belegondolok Kei nem is köszönt nekem reggel. Egyáltalán megjött már?