Miután megetettek,akarom mondani miután kaptam nutellás kenyeret tejjel és elegánsan elfogyasztottam elkezdtük rendbe vágni a lakást.

Meglepő módon Sakurváék is besegítettek, ezért egy rossz szavam nem lehet rájuk nah de, maradjunk annyiban, még mindig nem ő a legszimpatikusabb.

Csak tudnám miért is van ilyen déja vu-m.

Mikor befejeztük a pakolást rábukkantunk a tegnap el nem fogyasztott piakészletre is.Egy "hamártegnapnemakkormost" alapon körbeültük az asztalt és mindenki fogott egy üveg valamit,ami épp jutott neki.Ni-chan és Haru lelécelt foggalmam sincs hova,majd nem sokára Hana és Ryo is követni akarták a példájukat,amikor megindultak Sakurváék is. Én szintén megindultam, amikor is Sho rámnézett

-Ha gondolod hazadobhatlak.

-Megköszönném-köszörültem meg a torkom, mire Kei megszólalt a hátam mögül.

-Itt is tudsz kockulni...

-Khmm...Miről beszélsz?

-Szerinted nem tudom, hogy azért akarsz lelépni, hogy otthon nyomhasd a gépet?

-Nem épp játszani akartam-kezdtem el birizgálni az egyik ujjamat, miközben rápillantottam a telefonomra, amin ezerrel jöttek az értesítések, hogy KINNT VAN AZ ÚJ RÉSZ A BL-MNEK!

-Akkor?Itt is nézheted a meséidet.

-Milyen mese!Anime!Nem mese!

-Jó, akkor azt-legyintett,miután becsukta Sho mögött az ajtót.

-Biztos?

-Nézem veled.

-Újra megkérdezem...Biztos?

-Mi lehet benne?-ráncolta a homlokát.

-Hát jó...-ültem le a kanapéra, majd ölembe véve a vezeték népküli billt elkezdtem gépelni.11.rész.Elsőre kidobta így szépen lassan odahúzva az egeret rákattintottam.Betöltve a weboldal megjelenítette az indexképet, amin csak egy táj volt.Egy szép látkép egy mezővel amin kismilliónyi virág tört utat magának a jó termő földből.

Félve felpillantottam a mellettem ülőre, aki egy bólintással jelezte, hogy kezdhetem.Hát jó...

Elindítottam a videót. Mivel mással kezdődne, ha nem épp egy csók jelenettel?

Ismét csak felpillantottam Kei-re, aki unott arccal ült és nézte.Semmit sem lehetett kiolvasni a tekintetéből, így egy váll rántás után hátradőltem és nem is törődve a fiúval figyelni kezdtem a történéseket.

Már a rész vége felé járhattunk, amikor is főszereplőink az ágy felé vették az irányt.Kei rácsapva az asztalra felállt a helyéről.

-Inkább visszamegyek aludni.

-Egész sokáig bírtad-nevettem el magam.

-Ezt dícséretnek veszem...-ment be a szobájába ott hagyva engem egyedül az animével.Na!Most,hogy elment jöhetnek a Hardcore-abbak.

Egyik részt néztem a másik után, amikor észbe kaptam már fél 2 volt, így kikapcsolva a gépet belopóztam a fiú mellé és bebújtam a takaró alá.

-Már azt hittem, hogy eltévedtél...

-Hehe.Így is fogalmazhatunk.

-Aztán mégis hol?

-Az animék rejtélyes de egyben csodálatos világában.

-Alszom-jelentette ki hanyagul, majd nekem hátatfordítva magára húzta a takarót.

-Naaa...Ne csináld már.

-Minél előbb kiakarom verni a fejemből ezeket a képeket.

-Te mondtad, hogy nyugodtan nézhetem-emeltem fel a kezeim védekezően, mire felém fordulva méregetni kezdett.

-Megbántam.

-Élj úgy, hogy ne bánj meg semmit.

-Milyen bölcs lett valaki hirtelen.

-Eddig is az voltam, csak nem szükségeltetett, hogy bemutatkozzon ez az énem is.

-Skizofrén?

-Na ezt nem akarom pont tőled hallani-nevettem el magam.

-Miért?-maradt továbbra is komoly az arckifejezése.Elkezdhettem volna neki magyarázkódni, de végül csak legyintve egyet újra megszólaltam.

-Mindegy.

-Mit lehet ennyit nézni ezen?

-Jól van. Aludj inkább, mindenki jobban jár-fordítottam neki hátat, miközben lehúztam róla a takarót.