Reggel,amint kinyitottam a szemem Kei ágyában találtam magam, pont ugyanott, mielőtt elaludtam volna.Nehéz lett volna mást csinálni, főleg, hogy a fiú bealudt rajtam.A szó szoros értelmében rajtam, szabadulni, pedig nem nagyon tudtam.Így beletörődve a helyzetembe az alvó arcát bámulva szenderültem álomba én is.

Nagy nehezen lelöködtem magamról,amire fel sem kelt, majd kibotorkáltam a konyhába több végtag közt óvatosan átbalettozva.

Az egész nappaliban alvó testek hevertek össze-vissza, de amin a legjobban megakadt a tekintetem az drága bátyám és Chise párosa volt, akik a kanapén egymást ölelve aludták az igazak álmát.

"Jó lesz ez még később valamire" alapon előkaptam a telefonom és pár másodperc leforgása alatt a fél galériám a róluk készült képek töltötték be.Biztos,ami biztos. Legyen egy jó is.

Szóval újra a konyha felé véve az irányt, elővettem egy üvegpoharat a szekrényből, majd megnyitva a csapot vizet engedtem bele, rá sem nézve az épp engem bámuló,konyhapultnak támaszkodó fiúra.

-Mér' nem alszol?-dörmögött.

-Szét megy a fejem, úgy, pedig elég nehéz-kutakodtam a gyógyszerek között, majd mikor megtaláltam azt, amit kerestem, lenyeltem egy korty vízzel-Hmm...Ez mintha már egyszer megtörtént volna-motyogtam az orrom alatt.

-Miva'?

-Semmi-semmi-legyintettem.

-Lebeszéltétek?

-Jah...Legalább is az igazat leszámítva.

-Bocs...

-Mit sajnálsz?

-Tudtam, hogy ittál én,pedig kihasználtam.Nem volt tőlem szép idősebb létemre.

-Mindegy...Én tökre abban a hitben éltem, hogy Kei vagy, szóval kvittek vagyunk.Úgy is mondhatom, hogy nem neked, hanem neki kerestem a társaságát, amit bárhonnan nézek, eléggé bántó.

-[Név]... Sajnálom.

-Nem,tényleg semmi.

-De-

-Hagyd abba, mert le foglak ütni.

-Felérsz egyáltalán?

-Mivel a földön ülsz, nem lesz nehéz.Addig legalább csend is lesz.

-És azokkal mi van?-nézett a nappali irányába.

-Kit érdekel?Hány óra van?

-Pontban dél.

-Fasza...

-Éhes vagyok.

-És?Én is.

-Csináljá' má valami kaját!

-Csináljon neked anyád...

-Mi van itt?-lépett ki a szemét törölgetve Sakurva.Khmm...Sakura.Mivel válaszra egyikünk sem méltatott újra megszólalt-Jó, akkor szarjatok csak le. Nyugodtan, ezért vagyok.

-Halkabban, mert szét megy a fejem-nyöszörögtem.

-Hehe, csak nem megártott a pia?

-Megárthatott volna jobban is-sóhajtottam, majd töltöttem magamnak még egy pohár vizet és miután lelöktem a 3 széken egyszerre fekvő Haru-t, aki puffanással ért földet, helyet foglaltam az asztalnál-Inkább, mint, hogy téged halgassalak kora délután.

-Nem muszáj itt lenni...-nézett rám a lány.

-Neked sem. Tudtommal több jogom van itt lenni, mint neked.

-A tegnap este után én ebben nem lennék ilyen biztos-lengette meg a telefonját vigyorogva.

-Parancsolsz?

-Van pár képem, ami, nem feltétlenül tenne jót a kapcsolatotoknak-Sho-ra néztem, aki csak eltátogott egy "nyugit". Mivel látta a kérdő tekintetem, csak legyintett egyet, én pedig újra Sakura-ra figyeltem.

-Ezt, hogy érted?

-Úgy, ahogy mondom.

-Mivan?

-Mint mondtam, van pár képem.

-Milyen kép?

-Megmutassam?

-Csak nyugodtan...-Sakurva elővette a telefonját, majd gondolom belépett a galériájába és keresni kezdte a képeket.

-Mi?Hol vannak?

-Mi?

-Azok, amiken te vagy rajta...

-Miért van neked ilyen képed? - ráncoltam a homlokomat.

-Mert...mert...Áh,itt van!

-Nah mutasd.Jó.És most mit kezdjek ezzel a tegnap esti csoportos képpel?

-A vörös fogja a válladat!

-Nem... Az egyértelműen Kei.

-Komolyan?-fordította vissza a fejét, majd döbbent arcát a képernyőre szegezte-Komolyan...-válaszolt magának.

-Lassan felkéne kelteni a többieket, nem?-néztem végig rajtuk, majd odamenve Ni-chan-hoz, lelöktem Chise mellől,így ő is a földön landolt, nem sokkal messzebb, mint Haru-Reggel, várj nem...Délután van!Fel kéne kelni!-kiabáltam el magam, mire a földön heverésző Rák kivette, az eddig feje alatt lévő párnát és hozzám vágta.

-Kuss.

-Te...Igen bátor vagy!-tapostam rá a hátára,a fiú, pedig nőket megszégyenítően magas hangon felsikított-Na.Felkelni.

-Oh, jó reggelt!-ült fel Haru a földön, mikor észrevette, hogy Kei kiballagott a nappaliba.

-Jobbat...-ment ki a konyhába.Leszállva Tomo hátáról utánamentem, majd néztem mit is csinál-Kérsz kávét?-pillantott rám a szemesarkából.

-Nem köszi.

-Hát jó-rántotta meg a vállát, majd felrakta a kávéfőzőt a platnira-Hogy aludtál?-állt meg előttem, majd a vállamra hajtotta a fejét.

-Veled,jó formán sehogy.

-Miért?!-háborodott fel.

-Mert engem használtál lepedőnek magad alá...De most komolyan. Úgy nézek én ki?

-Hát...Eléggé vékony vagy.

-Te meg létra.

-Hogy jön ez ide?

-Éhes vagyok...

-Azért beszélsz össze-vissza?

-Megesik-bólogattam egyetértően.