A fiú megfogva a fejét, megpróbált két lábon maradni. De látszott rajta, hogy szédül.

-Valaki kísérje ki az orvosiba-sóhajtott a tanár,mire Rise odapattant mellé belekarolva a fiúba.Szinte ölelgetni kezdte a karját. Valamiért elfogott a düh. Nehogymár! Addig engedje el, amíg magától el tudja,mert úgy megtépem, hogy jobban kopaszodni fog, mint eddig. Milyen jogon nyúl hozzá?! Kei az enyém!Ő az én barátom!Azaz az enyém! Az enyém... Az enyém volt...De már nem az... Elképedve néztem őket. Jól mutatnak egymás mellett. Legalábbis sokkal jobban, mint mi ketten mutattunk...A lány gúnyosan elvigyorodva rám pillantott, majd elkezdte kihúzni a teremből a fiút.Valamit beszélgettek... Kei a kosaras mezében elvigyorodott, mellette Rise, pedig felnevetett.Jól el vannak... Ennek kifejezetten örülök.De tényleg...Rise továbbra is beszélt, Kei, pedig itta minden egyes kibaszott szájbavert szavát, néha egyet-egyet bólintva. Nem hiszem el!Semmit nem tehettem ellene, nem volt hozzá semmilyen jogom. Már nem vagyunk együtt. Nem rángathatok el mindenkit a közeléből-Egy fiúra gondoltam...-Rise megtorpant, majd grimaszolva hátrafordult a tanárhoz.

-Maga szerint én nem tudom elkísérni?

-Egy szóval sem mondtam ezt. Csak nyugodtabb vagyok, ha egy fiú megy...Ryo,kísérd el.

-Melyik?-szólalt fel egyszerre mindkettő.

-Saito. Na! Tempo!-Nii-chan ellökte Kei mellől Rise-t és halványan elmosolyodva biccentett nekem egyet.Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, ahogy a két fiú megindult az ajtó felé. De szinte egyidőben a megnyugvásommal újabb aggodalom ütötte fel a fejét, hiszen... A két fiú nem hiszem, hogy annyira jóban lenne...

Miután az a kettő elhagyta a termet a többiek folytatták a meccset. A körmömet rágtam.Mondjuk...Csak nem mennek egymásnak ennyi idő alatt. Legalábbis remélem. Valamivel el kell terelnem a figyelmemet...

Megnyitva az Instagram-ot egyből a Sho-val való közös képünket dobta fel. Belikeoltam, majd le is léptem a platformról. Nem nagyon voltam semmmire sem kíváncsi. Semmi sem kötött le. Megnéztem még pár értesítést a több százból, de inkább kikapcsolva a készüléket magam mellé raktam a padra.

A fiúk kicsengetés előtt pár perccel visszajöttek. Látszólag rendben. Minden rendben volt. Túlságosan is. Kei-t leültették mellém a padra, így pár nagyon kínos percnek néztünk elébe...Éreztem. Éreztem azt a büdös kölnit.Nem. Nem Kei-éről beszélek... Sakura... Sakura büdös szarjáról. Arébb húzódtam, hogy még távalobb legyek a fiútól, abban reménykedve, hogy innen már nem érzem azt a szagot. Lassan teltek még a másodpercek is. Csak reménykedni tudtam abban, hogy nem szólít meg.

-Akkor...-kellett nekem megszólalnom!-Most... Vége?-lehajtottam a fejem és óvatosan bólintottam egyet.

-Gondolom...-mintha kérdezni akart volna valamit. De nem tette. Csak élesen beszívta a levegőt, majd szaggatottan kifújta.

-Rendben...-döntötte hátra a fejét, így neki támasztva a falnak.Mint egy végszóra, a csengő megszólalt, ezzel jelezve, hogy véget ért az óra.

Nii-chan közölte , hogy suli után Haru-val hülyül valahol. Hana feladta Ryo-t,mert még mindig összekeveri Chise-vel...Arisa Haru-t, mert már nem is néz ki olyan jól, de azért hozzátette, hogy de, igen jól néz ki, csak nagyvalószínűséggel Nii-chan-ra hajt, Chise, pedig a bátyámat, azzal az indokkal, hogy nem fog utána futni, mert nem érdemli meg. Szinte mindenki feladott mindent. Mi lett velük?

Amint véget ért az utolsó órám is, felkaptam fél vállra a táskámat és elindultam az udvar felé. Nem tudom, hogy egy furcsa véletlen folytán, esetleg direkt, de Kei követett. A nyomomban volt. Gyorsítottam, így ő is azt tette. Egyre csak közelebbről hallottam a lépteit. Szinte már a nyakamba lihegett, amikor kinyitottam magam előtt a fekete kocsiajtót és bevágódtam az első ülésre. Egyenesen Sho mellé.

-Hali-mosolyogtam felé fordulva.

-Mi ez a nagy siettség?-csak hátradőltem az ülésen, hogy a fiú megláthassa Kei-t-Ohh...-képedt el egy pillanatra-Akkor gondolom menjünk.

Az ablakon ugyan sötétített üveg van, de szinte fogadni mernék rá, hogy Kei meglátta Sho-t... Sho-t, mint Sakura barátját. Vagy mint azt aki engem furikázgat haza.