-[Név] - chan.Minden oké?Nem vagy lázas? Esetleg beteg?

-Ryo?Mit akarsz?Bár nem mintha zavarnál legalább nem kell néznem azt a borzalmat.

-Mi bajod van bogaram?

-Ni-chan és Kei valami atom nagy faszságot akar velem megnézetni.Utálom azt a filmet.Egyszerűen U-T-Á-L-O-M.Legszívesebben kiba-

-Jó, jó, elég, értem...

-Jah, amm mit is akartál?

-Hát...Ömm...Hogy is fogalmazzak?

-Jó hosszan,ha lehet.

-Hát,elhívtam Hana-t valahova...

-Nah végre!Ideje volt már!-indultam ki a szobámból, a nappali felé, hogy a fiúk tudtára adjam,ez már pedig egy nagyon hosszú beszélgetés lesz.

-De azt nem tudom, hogy hova menjünk...Mármint, gondoltam a mozira, meg, hogy elhívom kajálni, de ezek mind olyan alap dolgok...

-Nem tudom...

-Gondoltam tőled kérdezem meg, mert te vagy az, akivel ő is jóban van és én is ismerem.

-Értem...

-Nah?Segíts!-amint a látótávomba került a nappali,észrevettem a kanapén lévő egymáson fekvő(?) fiúkat.A lényeg, hogy Ni-chan kezei a feje mellé voltak szorítva Kei által.

-Bocs,de azt hiszem most le kell tennem...

-Mi?![Név]!Vá-és kinyomtam, majd villámnál is sebesebben nyitottam meg a Kamera nevű csodálatos alap alkalmazást, ami mindegyik okos telefonon megtalálható.Mint aki idegrángást kapott, úgy nyomkodtam a fényképező gombot.1 mp alatt kb 3x.

Mit ne mondjak, az én szemszögemből elég félreérthető volt, aztán csak utána kezdtem el figyelni arra is, hogy mi a téma lényege.

-Le nyugodtál már?

-Engedj már el te hülye, kibaszott létra zsiráf!

-Ryo...Amíg nem tanulod meg, hogy kell lehiggadni, addig így leszünk...

-Te ez így igazság talan...

-Mi?Hogy nem nyomulhatsz a húgodra?

-Mostoha!Húgom...

-Az nem változtat semmin...-egyből hívtam is Chise-t aki jó szokásához híven egyből fel is vette.Nincs olyan, amikor nem elérhető.

-Mit akarsz [Név]?

-Kapcsold! Be! A! Kamerát!

-Igenis főni-kérte az engedélyezést, majd miután elfogadtam,át is váltottam a hátsó kamerára és ráközelítettem a fiúkra, milyen pózban is fetrengenek.

-RyoKei vagy KeiRyo?

-Mi ez?Mi van ott?Várj meg!Megyek én is!Addig csinálj képeket és, majd küldd át!10 perc és ott vagyok!!-csapta le a telefont.Csodálom, hogy eddig nem vettek észre az idióták, így az életemmel játszva újabb képsorozatokat készítettem róluk.

-Ryo...Úgy érzem ezt már nem kevésszer megbeszéltük.Akadj  már le [Név] - ről!-Ni-chan keze kiszabadult Kei szorításából, majd egy jobb horgot már amennyire fekve tudott, küldött be a szőke fiúnak, akiről időközben valahogy lekerült a szemüvege-[Név]!Megyünk!

-Miva'?

-El megyünk...

-De én itt lakom.

-Mostantól nálam.

-Abba nekem is van beleszólásom! - emelte fel a hangját Ni-chan.

-De hogy van-legyintett a szőke, majd megindult felém, hogy karon ragadjon.

-Amíg nincsenek itthon apáék én felelek a kis szarosért, szóval nem viszed sehova a beleegyezésem nélkül!

-Te vagy a kis szaros!-akadtam ki most már én is.

-Kussolj már el!Inkább menj fel a szobádba, aztán sírd tele a párnád!

-Kei!Elmegyünk!Most!

-Nem mész el!Itthon maradsz!Leülsz a picsádra és addig nem mozdulsz el onnan, míg holnap reggel anyád haza nem jön!

-Igen?-emeltem fel a bal szemöldököm.

-Igen!

-Hozom a ruháimat jó?-néztem Kei-re.

-Nem kell...Adok én.