Remek,ma sem lesz nyugodt délutánom...Rák befészkelt hozzánk,így még véletlenül sem csinálhatom azt amit akarok.Ezek közé tartozik a direkt hamisan való kornyikálás,a mértéktelen zabálás és össze-vissza való káromkodás egy-két játék miatt.

Ni-chan már nagyjából képes elviselni  ezeket a dolgokat,velem együtt,de azt mondta,hogy ha itt van valamelyik haverja türtőztessem magam ezektől.Szóval,ha se játék,se kajálás nincs,akkor mit csináljak?Szinte csak ezekből áll az életem.Hirtelen megjött a kedvem a tanuláshoz,szóval most inkább elmegyek aludni,hogy elmúljon.Nem kell nekem az a tanulás,anélkül is egy zseni vagyok.Meg persze szerény.

Már épp hogy elbóbiskoltam pár perce,egy éles fény hozott vissza az életbe.

-Mondtam,hogy nézd meg ki van e kapcsolva az a kurva vaku...-hallottam meg Ni-chan hangját.

-De hála az égnek nem kelt fel.

-Én erre nem vennék mérget...-kaptam ki a telefont a fölöttem magasló vörös kezéből-Akkor ezt itt most kitöröljük...A nem rég töröltek mappájából is.És kész is van.Tessék Kiscsillag-fogtam meg a csuklóját,hogy kinyújtsa a kezét,majd a tenyerébe helyeztem az elektronikai eszközt-Idióták...Gyere ide-néztem sóhajtva Rákra,mire felemelve a szemöldökét leült az ágyamra.

-Most nem értelek-rázta meg a fejét.Csak kivettem a telefont a kezéből és átkaroltam.

-Mosolyogj már!-mintha az ujjam ideg rángást kapott volna nyomtam le a fényképező gombot vagy 20x-És most sicc kifele-néztem rájuk résnyire összehúzott szemekkel.Nem kellett nekik kétszer mondani,úgy kiporoltak a szobámból,mint a huzat.

Felvettem az éjjeliszekrényemről a telefonom,amin  6 olvasatlan üzenetem volt és 4 nem fogadott hívásom...Nah vajon kitől?Igen,Yuu-tól.Mivel még csak 6 óra lesz ezért felhívtam,hogy tudunk-e találkozni.Ez volt akönnyű része.

Most,pedig jöhet a 2, felvonás.Valamennyire rendbe szedtem magam,majd elindultam a megbeszélt helyre.És itt is van a nehezebb rész...Okot találni,hogy miért is legyen vége.

✨✨✨

-Figyelj [Név]...Megértelek,majd ha jobban megismerjük egymást,talán újrapróbálhatnánk.Vagy nem.Majd kiderül.

Milyen jó is szinglinek lenni.Bárkit megnézhetsz az utcán,nem kell magad kötni senkihez.Tök VIP ez az egész.Én most nagyon élem.Ahogy hazaértem Rák még mindig nálunk csövelt,most épp a kanapét és a PS-t erőszakolták meg Ni-chan-nal.

-Inkább ne is vegyetek tudomást rólam.

-Hol voltál?

-Yuu-val.Miért?

-De nem bírom.Mikor dobod vég-

-Már vége van-forgattam meg a szemeimet.

-Oh...Értem.

-Bocsi,de izé nekem most mennem kell-hagyta el rekord sebességgel a házat Tomo,mikor rájött,hogy lehet ez rá nem tartozik vagy csak szimplán nem akart zavarni.

-Sajnálom nem tudtam...De ha akarod kisírhatod magad a vállamon.

-Nem fogok sírni.Pff...Ugyan már...Miatta?Nézz már rá.

-Gyere ide.

-Minek?

-Csak gyere-odavonszoltam magam a kanapéra,majd ő könnyed szerrel magához szorított,tudjátok,amit ölelésnek csúfolunk-Semmi baj.Sok hal van még a tengerben.Ott van mondjuk...

-Mheg mhondtam hogy nhem fogok shírni-próáltam artikulálni,de ez elég nehéznek bizonyult,úgy,hogy levegőt sem kaptam a pólójától.

-Komolyan nem fogsz?

-Újra megkérdezem,hogy miért is kellene?

-Hát gondoltam,akkor már használhatsz pzs-nek.De ha nem kell az ajánlat,nyugodtan visszautasíthatod-rántott vállat,miközben elengedett.

-Amúgy is akkor használlak zsepinek amikor akarlak.Nem tök mindegy?