92.rész
-Hova is megyünk pontosan?
-Hát,otthon van kaja...
-Akkor oda megyünk!-indultam meg,a már egész jól ismert úton,Kei lakhelye felé.
Ahogy megérkeztünk,nem zavartatva magam lerúgtam a cipőmet és lehuppantam a kanapéra,a térdeimet felhúzva és átkarolva.
-Szóval...Milyen kaja is van?
-Te komolyan csak a kaja miatt vagy itt?
-Ne haragudj,de most nem értelek...Mi másért?
-Nem hiszlek el-nevette el magát-És,mit kérsz?
-Mit nem?
-Van csokim,meg...
-Hozhatod drágám!-nyújtottam ki a kezemet,várva,hogy ide adja.
-Miért érzem azt,hogy csak a csoki miatt becézgetsz?-emelte fel a szemöldökét,miközben leült velem szemben.
-Nem értem mire célzol-ráztam meg a fejem,elvéve a táblát-És,miről is akartál beszélni velem?
-Hm...Egyből a lényegre tér.Tipikus [Név].Úgy is mondhatnám,hogy nem szarral gurigázol,az egyszer biztos.
-Azaz?
-Ja,hogy mirőlis akarok beszélni veled?
-Elvileg,ezért vagyok itt.
-Vagy a kaja miatt.
-Az most mellékes...Szóval?
-Egyszerűen nem tetszik.Nem,nem vágsz közbe.Végig hallgatsz.Nem tetszik ez az egész kapcsolatos ügyed azzal a törpével,ahogy az sem-
-Állj!Köszi,nem kérek élet kritikát és nem is szerelmi tanács adóhoz jöttem.Ezt most tisztázzuk le.Hogy ha csak elakarod hordani Yuu-t és engem mindennek,akkor már itt sem vagyok,mert nem érdekel.
-Nem erről van szó...
-Hanem?
-Nem a törpét akarom fikázni,nekem a kapcsolatotokkal van bajom.
-Majd szólni fogok,ha érdekel...-álltam fel a bemelegített helyemről,a kanapéról.
-[Név]!-megijedtem,ezért egy kicsit megugrottam,és ott ahol voltam,megálltam-Ne kelljen kiabálnom veled,tudod,hogy nem szeretem felemelni a hangom...-állt fel ő is a helyéről,majd a hátam mögül hallottam az egyre csak közeledő lépteit.Már egész közel volt,sőt túl közel...Éreztem a lehelletét a nyakamban,amitől-hogy ha még eddig nem-kirázott a hideg-Miért csinálod ezt?Pedig olyan jól meglehetnénk.Kettesben.Senki sem zavarna,csak te és én-ölelt át hátulról,az állát,pedig a vállamra támasztotta-Olyan szép is lenne.Csak hogy...Ez nem fog menni úgy,hogy az a törpe bezavar.Minden tervemet kettészelte.Nemhittem volna,hogy pont ő lesz,majd vetélytársam...Szánalmas.De,tudod,ez ellen lehet tenni.Egyszerűen csak dobod és kész.Tök egyszerű nem?Szenvedjen csak...Szívesen megnézném sírni.Már ha sírna egyáltalán miattad,vagy lehet még ennyit sem jelentesz neki.
-Elég!
-Észrevetted,hogy mióta van egy barátnője sokkal népszerűbb?Ezt is neked köszönheti.Tulajdonképpen csak egy lépcsőnek használt.Nem igaz?
-Elég-vettem lejjeb a hangerőt.
-Ha annyira szeretne,akkor szerintem nem a parkban lógna a rajzszakkör helyett.És,nézd csak!Olyan buta,még Instagramra is kirakja.Így lebuktatni magát.Ohh...És tudod kik vannak megjelölve a képén?
-Akik ott vannak?
-Ha így van,akkor egy egész háremmel van ott.Egy fiú nevet nem látok,aki meglenne jelölve.Meg akarod nézni?-lóbálta meg előttem a telefont-Hogyne akarnád...Tessék itt van,nyugodtan.
-Nem kell...
-Ennyire bízol a hercegedben?Már rendesen sajnállak,látva,hogy kihasznál téged...Oh,és láttad a napjában mi van kinnt?
-Nem...
-Szelfi egy csapatnyi csajjal.Ki gondolta volna?
-Biztos csak ott tartják a rajz szakkört...
-Még mindig véded?Nem esik le,hogy csak átejt téged?Milyen érdekes,pont mikor már mindenkivel aránylag kijössz,más osztályokból is,akkor kezd el veled barátkozni.Neked vajon melyiket adta elő?A "leszarom" stílust,a "csendes kocka kis fiú"-t,vagy a "kedves vagyok mindenkivel"-t?
-A második...
-Bocs,mit mondtál?Nem hallottam.Tudod mit?Nem is olyan fontos...Dobd ki.Ígérem segítek elfelejteni-fordított szembe magával,majd vészesen közeledni kezdett.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top