9.rész
-Amúgy, [Név]-támaszkodott a falnak a vállam fölött Ryo-Mit érzel irántam?Mármint, mindig ölelgetsz,meg üzenetben is szivecskéket raksz minden mondatod végére,ha elválnak útjaink,arcon puszilsz.Lehet, hogy ez neked nem tűnik fel, de ez nem egy normális fiú-lány barátság.A barátok nem csinálnak ilyet.Ha mégsem barátként tekintesz rám, akkor mond meg.Ha barátként kezelsz, akkor hagyj fel az arcra puszival, mag ilyenekkel, mert összezavarsz...-a mondandója végére motyogni kezdett plusz még el is pirult.Csak oldalra fordítottam a fejem, mert nem tudtam mit válaszoljak.Foggalmam sincs , mit érzek iránta, jófejnek jófej,de...
Az államat fogta meg és a fejemet maga felé fordította.Belenéztem a kék szemeibe, amin akaratlanul is mosolyogni kezdtem.Megfogta a derekamat,majd közelebb húzott magához.
Ajkaimra tapadt.Csak percek után váltunk el egymástól,akkor is csak levegőhiány miatt.
-Most, hogy elvettétek a gyerekkorom mehetünk?-hallottam meg Ni-chan-t, aki minket figyelt.
Már csak ez hiányzott...
-Tudod,ez kibaszottul nem ér!-rontott be az ajtómon.
-Mi?
-Mi az, hogy csak úgy random lekap, te meg hagyod magad?Persze, amikor én csináltam, még visszacsókolni sem méltattál.
-Várj...-vágtam közbe-Te most azon vagy kiakadva, hogy nem csókoltam vissza a bátyámnak?-a fiú az ágyamra ült fölém tornyosult.Újra megrörtént.A pillangók, csak hemzsegtek a gyomromban, teljesen más érzés volt, mint Ryo-val...
-Szabad ezt nekünk?-toltam el magatól, amikor rá eszméltem a helyzetünkre.
-Miért ne szabadna?-egy kaján mosolyra húzta a száját, majd közelebb mászott.Egy újabb csókot lehelt ajkaimra, amitől majdnem elolvadtam.
Szóval újra...[Teljes név] vagyok.Az anyukám újra házasodott,és az új apukám mellé még egy helyes bátyot is kaptam.Először nem jöttünk ki valami jól, folyton a szarkazmus töltötte be a légteret.Azonban egyre jobban egymáshoz szoktunk.Most,pedig ott tartunk, hogy a bátyám lekapott a saját szobámba, miután közölte velem, hogy a múltkor még visszacsókolni sem méltattam.
Másnap reggel bármennyire is nem akartam, de felkelt a nap.Tegnap Ni-chan-t elküldtem, aki most vérig van sértve,mert tegnap, ugyan visszacsókoltam,de lemeri fogadni, hogy összejövök Ryo-val.Igazából nem voltak ilyen terveim.Megígértem Hana-nak és Chise-nek, hogy segítek nekik.
Amint beértem a suliba,a lányokhoz mentem oda.
-Jó reggelt!-köszöntem nekik mosolyogva.
-Ohh, [Név].Akkor izé, ugye segítesz nekünk?
-Természetesen.
-Ugye Ryo-val tegnap találkoztatok, szóval, nem valami nehéz becserkészned-pillantottam Hana-ra.
-Viszont a bátyám...Kemény ügy.
Suli után áthívtam magamhoz a lányokat, természetesen jött Ryo és Ni-chan is.
Ezt a ceremóniát, szerdátol péntekig elismételtük, viszont pénteken nálunk is aludtak a lányok.
-Sajnálom Hana, most Chise-nek lesz küldetése...
Ni-can nyitott be a szobába.
-Ma Ryo is itt alszik-csak bólintottam egyet,a fiú kiment a szobából, én pedig újra a lányra pillantottam.
-Visszaszívom...
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top