78.rész
-Khmm...Ni-chan,mondtam már, hogy szeretlek?
-Mit akarsz már megint?
-Izé...Holnap lesz egy Con...És hát...ömm...Elmehetek ugye?-mosolyogtam rá.
-Nem gondolod, hogy a fél hetet ellógod, a Con-ra meg elmész?
-De légysziii!Légyszi!Légyszi!Légysziiiiiii!Had menjek el!Most az egyszer!
-Nem.
-Légysziiiiiii!
-Még mindig nem...
-Légyszi!-egész délután követtem, mindenhova, szó szerint.Még amikor a fürdeni is ment, kint álltam az ajtó előtt és ugyanazt a szót hajtogattam.Természetesen a válasz mindig nem volt.
-Most komolyan, te befeküdtél mellém?
-Légysziiii!Had menjek már el!
-Persze, ilyen helyekre eltudsz menni, de iskolába nem...
-Tehetek én róla, hogy beteg voltam és mostmár jobban vagyok?
-Akkor ma miért nem jöttél be?
-Reggel még olyan gyengének éreztem magam...Nem akartam kockáztatni, hogy elájuljak és neked kelljen haza cipelned.Nem akartam neked plusz teher lenni.Szóval légysziii!
-Ez mind szép és jó,de nem.
-Nemár!Légyszíves!Olyan nagy kérés az, hogy engedj el?Még velem jönnöd sem kéne, mert mással mennék...-fújtam fel az arcom és keresztbe tettem karjaim.
-Kivel?
-Osztálytárs...
-Mi a neve?
-Tök mindegy hogy ha nem mehetek el-legyintettem rá se nézve.
-Jó!Ha elmondod ki az, elmehetsz?
-Komolyan?-csillantak fel a szemeim.
-Igen.
-Yuu-val!
-Nem mész-hervadt le a mosoly az arcáról.
✨✨✨
-Hali Yuu!
-Mégis elengedett a sátán?
-Nehéz volt, de megküzdöttem érte!
-Jók a macska füleid-húzodott meg a szája sarkában egy kisebb mosoly.
Felszálltunk a nem sokára megérkező vonatra és leültünk.Amint a helyszínre értünk beálltunk a hosszú sor legesleg végére.
-Meddig kell még itt állni?-ittam bele az üvegembe-Komolyan mondom, magamra öntöm az egészt!-emeltem a fejem felé azt, majd lassan elkezdtem oldalra fordítani.
-Ne!-kapta el a kezem Yuu, így elérve, hogy az egész ráömöljön.
-Most mondanám, hogy letörlöm,de nem akarlak végig tapizni.
-N-Nem is kell!-fordult el a fiú, hogy leplezze zavarát.
Egy örökké valóságnak tűnt, mire beértünk a rendezvényre.Egy csomó híresebb cosplayer, akik minden egyes sarkon felbukkantak.Rengeteg árus, számtalan ember.Mindenki közvetlen egymással.
-Ne haragudj fényképezhetek veled?-termett előttem, a franc se tudja honnan egy 3D-s Sebastian.Csak hevesen bólogatni kezdtem, majd én is előkaptam a telefonom egy fényképre.Belemosolyogtam a kamerába, mire a srác, megfogva a vállam közelebb húzott magához.A másik oldalamon egy Ciel termett, aki kb. velem egy magas lehetett.
Miután a képsorozattal kész voltunk, egyből kiszúrtam valamit, pontosabban valakit a tömegben.
-Mit nézünk?-fordult felém Yuu.
-Menjünk!
-Hova?
-Oda!-mutattam a férjem irányába,majd megindultam az illető felé.
-Várj már!
-Selfizhetek veled, leendő öngyilkos társam?
-Természetesen-vigyorgott rám az élethű és egyben valóságos Dazai.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top