75.rész
-Ahh...Unatkozom-ültem le a suli udvarán elhelyezkedő padra.
-Ezen könnyen lehet segíteni.
-Nah,haljuk...-emeltem fel a fejem Rákra.
-Biztos?
-Ja.
-De annak ára van.
-Csak mondjad már!
-Jól van na!
-Szóval?
-Egy szó: Ipiapacs.
-Komolyan?-emelte fel a szemöldökét Kei a fiú felé fordulva.
-Én benne vagyok!-lóbálta meg a magasban a kezét Haru.
-Én is-bólogattam hevesen, felpattanva a padról.
-Még valaki?
-Úgy is rég játszottunk már!-egyeztek bele a lányok.
-Had nézzenek hülyének-röhögött fel Ni-chan.
-Én is játszok!
-Jó, ki lesz a húnyó vagy mi?
-Majd én-fordult meg Haru.
-Én bökök!-emeltem fel a kezem és közelebb menve a hátához,megböktem a bal kezem középső ujjával.
-Ez az!-mutatott rá a jobb hüvelykre.
-Nem-ráztam meg a fejem.
-Akkor ez!
-Még mindig nem...
-Úgy érzem ebből 100-ig számolás lesz-sóhajtott Arisa.Így is lett, a fiú mindegyik ujjamra tippelt, csak arra nem, amivel tényleg megböktem a hátát.
-Hogy lehet valaki ilyen béna?
-Ki rúg?
-Majd én-férkőzött előre Kei.
-Ha lehet,akkor ne nagyot-a fiút megrúgta a jobb lábával.
-A bal volt igaz?
-Nem, a jobb...Most pedig lassan számolhatsz 100-ig...
-Melyik fa legyen a paccsoló?
-Jó ez itt, ez elég nagy, szóval nem lehet összekeverni.
-Rendben, kezdem!-a fiú neki hajtotta a fejét a fának, majd hangosan számolni kezdett.A fa másik oldalára bújtam el, hogy mikor végzett a számolással egyből le paccsolhassam.1-2 percig álltam ott, amikor elhangzott a 95.
-96...97...98...99...100.Megyek!
-Paccs-paccs Haru!-csaptam rá a fára a fiú nevét kiabálva.Mindig is jó voltam ebben a játékban.Nem véletlen szerettem.Egy időbe már senki sem akart velem játszani, mert verhetetlen vagyok benne.
-De mi ez már?[Név], ezt hívják tisztességtelenségnek...
-Hol mondtátok azt, hogy így nem lehet?-a szememmel jeleztem a lányoknak, hogy jöjjenek, majd egyszerre kiáltottak fel a fát megfogva.
-Paccs-paccs Haru!
-Mik ezek az összeesküvés merényletek?!Ez így tökre nem ér!
-Ez van!-rántottam vállat, majd észrevettem a felénk futó Ryo-t, Ni-chan-nal az oldalán.Ők is lepaccsolták szegény fiút, akárcsak Kei és Tomo.
-Nem akarok mégegyszer én lenni!Ez így nem fer![Név] is, csak megfogta és ott várt rám a fa másik oldalán!
-Nah jó, azt zárjuk ki...-egyeztem bele,az egyik verhetetlen taktikám megsemmisítésébe.
-De attól, még megint nekem kell lennem!
-Leszek én, csak ne hisztizz!-ajánlotta fel Kei.
-Mondtam már, hogy szeretlek?
-Fúj, inkább ne is mondd.Bocs,nem a fiúk az eseteim...
-Én bökök!-mentem oda, majd a jobb kezem hüvelyk ujjával megérintettem a szőke hátát.
-Jobb hüvelyk.
-Hogy?Boszorkány!
-Szerinted nem ismerném fel, melyik ujjad melyik?-fogta meg a kezem közelebb húzva magához.Belepirultam a mozdulat sorába, ahogy egyre és egyre csak közeledett felém.
-Menjetek szobára!
-Te meg bazd meg!-ráztam le magamról a fiú kezét-Ki rúg?
-Majd én.
-A bal lábad volt.
-Honnan?
-Megérzés.
-Akkor gyorsan 10-ig...
-Mehet?-Ryo-val egyirányba indultunk el,az iskola épülete mellé.Amilyen szerencsés is vagyok, isten tudja miben, de megbotlottam, így földet érve még a fogaim is összekoccantak.
-[Név]?Jól vagy?
-Menj fiam, és bosszuld meg öreganyád...Nekem ez itt a vég.Mentsd magad!
-Na de!
-Mondom mentsd magad! Az ott a fény?
-Ne menj még el!
-Paccs-paccs Ryo és [Név]!
-Hé!Azt mondtam bosszulj meg!-és így történt az, hogy Kei mindenkit elkapott.
-Ki akar lenni?-húztam kínos mosolyra a szám.
-Én!-baktatott előre Tomo.
-Lassan 50-ig.
Ismét csak az iskola oldala felé vettem az irányt, ahova most meg is érkeztem.Egy kezet éreztem meg átfonódni a derekam körül, valamint egy fejet a vállamba fúrva.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top