74.rész
-Hol voltál eddig?
-Még be sem léptem a lakásba, már zaklatod az egyetlen aranyos kishúgod...Hát nem szégyenled magad?
-Lehet, hogy ez most fura lesz, de nem.
-Tudod, még ha neked nincs is, nekem van magánéletem.Te is legalább kitalálhatnál egyet, ha már valós nincs.
-De nekem legalább meg van egy hisztis húgom. Hát nem irigyleni való?Olyan jó hallani, a minden napos hisztijét.
-Nem is hisztizek...-dobtam le a táskám, a cipőmmel egyetemben.
-Miért,most mit csinálsz, ha nem hisztizel?
-Téged oltalak.
-Szerintem még köze sincs hozzá-rázta meg a fejét helyeről felállva és egy tányér ebédet rakott le elém-Egyél,hogy megnőlj és kinőlj ebből a hisztis korszakodból...
-Ebből egy hamar nem fogok kinőni, de csak a te kedvedért-vigyorogtam rá.
-Jajj,de aranyos vagy, egyelek meg.Csak miattam?Ezt a lehetőséget illedelmes úriember módjára visdzaszeretném utasítani.
-Pedig szívesen felajánlom újra, ha szeretnéd.
-Én, pedig újra visszautasítom.
-Miért?
-Miért ne?
-Mert ne...Várj, mi is volt az eredeti téma?
-Hogy hol voltál...-nézett fel rám sóhajtva.
-Nem tök mindegy az neked?
-Cska kérdem, mert kívámcsi vagyok, ne ölj meg ember!
-A Wrt-be.
-Ti oda képesek vagytok még bemenni?Már ezerszer voltunk ott.Nem unjátok még?
-Csak egy kicsit-mutattam a hüvelykujjam és a mutató ujjam segítségével egy kis rést.
-Kicsit?-húzta fel a szemöldökét.
-Kicsit...Nah jó, nagyon...
-Akkor minek jártok még oda?
-Te miért beszélsz még mindig?
-Miért válaszolsz kérdéssel kérdésre?Ugye tudod, hogy merész dolog?
-Miért, te nem?
-Hogyne tudnám?
-Mondták már, hogy unalmas vagy?-raktam bele a tányérom a mosogatóba, majd a szobám felé vettem az irányt.
-És neked?
Bemenve a szobámba, az ölembe véve a laptopot,anime maratont tartottam a nap hátralévő részében.Lementegettem pár jól kinéző karakternek a képét és a jó öreg, sok mindent megélt háttérképemet lecseréltem egy újra.Hogy miért?Jó kérdés.Megtetszett egy másik kép.
Rámírt instán az a Daisuke gyerek, vagy ki, vele is beszélgettem kicsit, majd miután mindenkit levakartam magamról, elmentem tisztálkodni és nyugovóra hajtottam a fejem.
Nem tudom, hány óra lehetett, amikor felriadtam az éjszaka kellős közepén.A telefonom csörgött, így meg se nézve ki az, felvettem.Belehümmögtem a telefonba, majd Kei hangját hallottam meg válaszolni.
-Csakhogy felvetted...
-Hány óra van?
-Hajnali fél 3.
-És,mit akarsz te ilyenkor?
-Megmondtam, hogy még hajnalban is felhívlak, amikor felkelek, azt hitted?, hogy viccelek?
-De ikyenkor nem kell-nyüszörögtem bele a telefonba.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top