-Nem is tűnt el!-kiabáltam ki a fürdőből, a bátyámnak, aki úgy nézett ki, mint ha fél holtra verték volna előző este.

-Ez van-rántott vállat bejőve a helyiségbe, majd vizslatni kezdte-De halványodott...

-És az egyet jelent az eltűnésével szerinted?

-Rakj rá alapozót vagy mi a tököm az.

-Nem használok sminket én természetes szépség vagyok...

-Anyádnak nincs valamije?

-Nem tudom...Mindjárt kiderül-kezdtem el kutakodni a neszesszerében-Ez az?-emeltem fel egy kis üveget valami bőrszínű cuccal benne.

-Úgy nézek ki, mint aki tudja?-vette ki a kezemből, majd többszöri próbálkozás után végre kinyitotta.Egy kicsit rakott a kezébe és a nyakamra kente.

-Ezt nem így kell te szerencsétlen!-kaptam ki a kezéből.

-Akkor csináld te, ha ilyen okos vagy!

-Kell valami ecset szerű valami...

-Dehogy kell-legyintett-Csak elkened, aztán kész.

-Nagyon látszik?-nézegettem a tükörben.

-Dehogy látszik, az a szar mindent elfed.

Elindultunk az iskolába majd beérve a terembe levágódtam a padomba.A biztonság kedvéért minden szünetben megnéztem a nyakamat nehogy lejöjjön róla az a valami.

Elérkezett a tesi óra. Nem megszokott módon,most kosaraztunk.Az A és B osztályba összesen  32 tanuló jár, azaz 8 csapat lesz...Ha szerencsém van nem bír mindenki játszani, köztük én sem,mert kicsengetnek.

-Ki nem szeretne kosarazni? - tette fel a tanár a kérdést.Félve ugyan de felemeltem a magasba jobb kezemet-Rendben-sóhajtott-Chise,Isao, Arisa,Aguri,Hozuri, Saki,Sora, Yagi,Jun, Iku, Jin,Keita,Tomo,a 2 Ryo és Mizuto.A többiek játszani fognak.

-De én is jelentkeztem!-háborodott fel Haru.

-Nem kérdeztem.A csapatkapitányok: [Név],Yuu,Haru és Kyouya.[Név] kezd.

Kérdés sem volt kit választok egyből rávágtam.

-Hana, Kei és ömm...Téged hogy is hívnak ott hátul szemüvegben?Áh...Mindegy,a stréber.

Miután rendeződtek a csapatok,elkezdődött a játék.Előszőr Haru-ék játszottak Kyouya-ék ellen, majd mi következtünk.

Ha az esélyeinket nézzük Kei eléggé megnöveli a nyerési arányunk a magasságával, nem mellesleg, hogy kosarazik is...Hana gyors,úgy, ahogy énezért neki lehet passzolni.A stréberke, pedig csak jó lesz valamire.Ha már másra nem, akkor helyfoglalónak.Természetesen Kei-t küldtük a feldobáshoz.Én Yuu-ék térfelén vártam, hogy a kezem ügyébe kerüljön a labda.

Elkaptam, majd lepattintva a palánk felé kezdtem vezetni.Megpróbáltam bedobni, de a szintén nem alacsony termetéről híres Yuu dobás közben beleütött, így elérve azt, hogy még véletlenül se menjen bele.

Mit ne mondjak, eléggé megizzasztottak.Az öblítő illatú fehér pólómba töröltem az arcom, mélyet beleszippantva.

Kei dobta be a labdát, ugyanis direkt kidobták, ezzel is húzva az időt.Engem Yuu fogott,ez nem nagyon vált előnyömre, mert ő a legkiszámíthatatlanabb, mármint, nem lehet kiolvasni a szeméből, mire gondol.

-[Név].

-Hm?-követtem a szememmel a labdát.

-A pólód-mutatott a bal oldalán lévő nyakrészre.Tiszta narancssárga volt az egész.Na igen,ekkor jöttem rá, hogy az alapozónak annyi...Azaz a nyakamon lévő lilás foltok láthatóak ország-világ számára.

Yuu szemei palacsinta méretűre nőttek, mikor meglátta a nyakamat.Kei egy elégedett mosolyt villantott.

-Mit csináltál?-érintette meg az ujjával a fájó részt, felszisszentem,majd a kezemmel eltakartam az egészet.

-Mi a baj [Név]?-sípolt sensei, mire csak ránéztem.

-Kicsit szédülök, kimehetnék arcot mosni?

-Persze, nyugodtan, ne kísérjelek el?

-Nem kell köszönöm, egyedül is megoldom-vigyorogtam rá és amilyen gyorsan csak lehetett elhagytam a tornatermet, majd a WC-k felé vettem az irányt.